Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Pisztora, Ferenc: A „No-restraint” és az „Open-door” irányelveinek megvalósítási kísérletei és értékelése a hazai pszichiátriában

pszichotikus folyamat, vagyis a kérdéses elmekórformák megnyilvánulási formái. Mindemellett természetesen lehetnek ilyen intézeti hiányosságokból eredő, másodlagos tünetegyüttesek is. Oláh Gusztáv Az elmebetegkezelés újabb elvei címen 1902-ben, a Második Országos Elmeorvosi Értekezleten tartott referátumában

28 azt mondta, hogy a szabadságkorlátozás mechanikai eszközei — s közöttük az elszigetelés — olyan pszichés zavarokat teremtenek, melyeket nem lehet társadalomképessé tenni. Voltaképpen a cella teszi szükségessé a cellát. Ez szükségképpen beáll minden olyan intézetben, ahol a szokás szerint nagynak épült kórtermek a beteganyag csoportosíthatóságát megnehezítik, és ahol az orvos izolálni kényszerül a nyugtalan beteget, mert hiszen nem tud magán másként segíteni. A beteg cellába kerül, hypnoticumot kap, s fokozatosan deszocializálódik. ,,Igy teremtődnek meg azon csúnya formák mint tébolydai artefaktumok, amelyekkel ma már szerencsére ritkán találkozunk, és ahol találkozunk, ott vagy a vezetésben, vagy az intézet gyógyinstrumentumának szerkezetében hiba van" — írta.

29 Megjegyezte még azt is, hogy míg a fegyőrszerü ápolók minduntalan kénytelenek bántalmakat elszenvedni, addig pl. a szelíd, türelmes viselkedésű irgalmas testvéreknek az osztályán soha nem volt még semmi bántódásuk. Éppen ezért megalapozottnak tartotta paradoxonokat kedvelő főorvosa, Dr. Molnár azon kijelentését, mely szerint, ha egy ápoló arról panaszkodik, hogy valamelyik beteg őt ok nélkül bántalmazta, mindig az illető ápolót kell megbüntetni! Hasonlóképpen Oláh Gusztáv közléséből más vonatkozásban az is ismert, hogy az elmeorvosok ellen elkövetett merényletek 90%-a a tébolydában való visszatartás vélt jogtalanságának megtorlásából ered — miután a tébolydák turbulens elemei mindig épelméjűeknek hiszik magukat.

30 Konrád Jenő 1883-ban közzétett ,,Úti jegyzeteiben"^ beszámolva európai tanulmányútjáról arról tudósít, hogy a nagyhírű párizsi Valentin Mognan (1835 — 1916) szintén meg volt győződve arról, hogy a furibund dühösség a kényszerítő eszközök, így mindenekelőtt a kényszerzubbony alkalmazásának mesterséges terméke. Epstein László is úgy találta 1907-ben, hogy a restraint" megszüntetésével, továbbá a betegek rendszeres foglalkoztatásával és a velük való behatóbb foglalkozással a „dühöngő" elmebajosokkal együtt lassanként eltűnőben van a modern elmegyógyintézetből a régi fajta intézmény betegeinek egy másik kategóriája is, nevezetesen a leronygyolődott, piszkos öltözetű, bárgyú tekintettel naphosszat maguk elé bámuló, tétlen, egyhelyben álló, ülő, vagy a földön heverésző pszhichotikusok típusa.

32 Oláh Gusztáv pedig már 1902-ben megtette hasonló észrevételét: „Kétségtelen, hogy az újabb korban azok a csúnya vészes formák, aminőket húsz-huszonöt évvel ezelőtt a cella ablakán át szemléltünk, úgyszólván teljesen eltűntek. Az elmekóralakok mennek-e a halandó kultúrával bizonyos átalakuláson keresztül, vagy a régi tébolydák mesterségesen teremtették-e meg ezeket az elvadult alakokat, mint reaktív kórképeket, azon vitatkozni lehet, de tény, hogy a mai beteganyag hasonlíthatatlanul szociálisabb, s hogy azzal könnyebb bánni. '

133 Miután összefoglalóan áttekintettük a restraint '-rezsim keletkezését, célkitűzését, módszereit, zsenge eredményeit és jelentősebb károsító hatásait, immár térjünk át az előbbi reakciójaként létrejött „no-restraint'-szisztéma külföldi és hazai kezdeményezőinek, neves képviselőinek a bemutatására, fontosabb nézeteik ismertetésére. Talán kevésbé közismert, hogy az elmebetegekkel való szabadabb bánásmód és a kényszer nélküli kezelés előfutárai között voltak olyanok, akiknek ilyen irányú elméleti munkássága, vagy gyakorlati tevékenysége időben megelőzte Philippe Pinel (1745 — 1826) 1793-ban, a párizsi Bicêtre-intézetben vég28 Oláh i. m. 1903b, pp 121—127 29 Oláh im. 1903b, ibid. 30 Oláh G., „Az elmebetegek jogvédelméről" Magyar Jogászegyleti Értekezések xvi. kötet. 2. füzet. (Budapest 1898), pp 31-48 31 Konrád J., ,,Az elmegyógyászat köréből. (Úti jegyzetek, 1883)" Gyógyászat, 1883. augusztus 9. p. 864, és augusztus 16. p. 890 32 Epstein im. 1907, ibid. 33 Oláh i. m. 1903b, pp 121—127