Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW
hogy mindenki számára elérhető nyelven tudósít e tudomány Európán kívüli elterjedéséről és gyakorlatáról, a téma iránt érdeklődők számára gazdag szakirodalmat nyújt, s tartalmazza a hindu terminus technicusok angol nyelvű megfelelőinek indexét. Jobst Agnes Dash, Vaidya Bhagwan: Massage Therapy in Ayurveda. (Pancakarma Therapy of Ayurveda Series No. 1.) Concept Publishing Company, New Delhi, 1992 p., ill. Az indiai Ayur-veda (élet-tudomány) nem pusztán az egészség helyreállítását, hanem a betegségek megelőzését és a lelki-testi egyensúly fönntartását tűzte ki céljául. A hagyományos Ayurveda ötféle terápiás eljárást alkalmaz evégett, az úgynevezett „Panycsakarmá"t: vagyis a beöntést, a purgálást, a gyógyszerkeverékkel, főzetekkel való beöntést, az olajtartalmú gyógyszeres beöntést, illetve az inhalációs terápiát. Mielőtt azonban e gyógymódokhoz folyamodna, a beteget elő kell készíteni a kezelésre: erről pedig elsősorban a masszázs (báhia sehana) gondoskodik. Az ayurevedikus masszázs nem azonos a nyugaton is elterjedt gyógymasszázzsal vagy khiropraxissal: előírásai igen részletesek s eljárásai során többnyire gyógyanyagokat is alkalmaz, melyeket a bőrön át juttat az emberi testbe. A könyv tudós szerzője orvos és nyelvész végzettségének köszönhetően ezúttal nem csupán az eredeti, szanszkrit szövegeken alapuló hagyományok ismertetésére vállalkozik, hanem az ayurvédikus masszázs gyakorlati kézikönyvét is a kezünkbe adja. A pontos gyógyanyagmegjelölések, az aprólékos gyógymódleírások így tehát a gyakorló orvosnak és az orvostörténésznek egyaránt hasznos információkat szolgáltatnak: E könyv lapjain eleven élettel telik meg egy évezredes múltú, mára nagyrészt méltatlanul feledésbe merült, valóban eredményesnek és egzaktnak tűnő gyógyeljárás. Magyar László Döhner, Otto: Krankheitsbegriff, Gesundheitserhalten und Einstellung zum Tod im 16. bis 18. Jahrhundert. Frankfurt am Main — Bern — New York, Peter Lang, 1986. 110 p. (Marburger Schriften zur Medizingeschichte, 17.) Ismert sorozat 17. kötetét veheti kezébe az olvasó. A szerző meghatározása szerint ez a munka próbálkozás, egy koncepció analízise: az emberek, a közösség betegséggel és halállal kapcsolatos magatartásformájának vizsgálata. A vizsgálat tárgyát képező magatartásformákat és fogalmakat több szempont alapján elemzi a szerző. Orvosszociológiai szempontból a téma igen aktuális. A könyv korabeli dokumentumokkal alátámasztva bizonyítja, hogy a szociális tényezők rendkívüli mértékben befolyásolják a közösség magatartását, ezen belül a betegséghez, valamint a halálhoz való viszonyát. A vizsgált magatartásformák némelyike függvénye a családstruktúrának, a családból örökölt, a közösségből hozott értékrendnek, alá van rendelve a család gazdasági helyzetének. Az is tény, hogy a magatartást irányító társadalmi értékhierarchiák nagyban befolyásolják, vagy átformálják a közösség viselkedését. Az emberi gondolkodás elsődleges irányítójaként mégis az adott kultúrán belül uralkodó világnézet, az adott kultúra sajátosságai a mérvadóak: a kulturális tényezők határozzák meg az egyes ember viselkedését és befolyásolják a közösség magatartásformáját. Jelentős szerepe van az „egészség", „betegség" fogalmának megítélésében annak a körülménynek is, hogy az orvosok, a gyógyszerészek, valamint a lelkészek milyen társadalmi pozíciót foglalnak el az adott társadalomban és milyen a szociális helyzetük. Fontos befolyásoló tényezőként kell megemlítenünk az orvosi ellátás szervezettségét és annak minőségét, úgyszintén az orvosi intézkedések hatékonyságát vagy hatástalanságát. A fogalmi tartalomváltozás alakulására rendkívüli mértékben kihatott az évszázadok során állandóan változó halálozási arányszám, a várható élettartam és morbiditás, és nem utolsósorban a járványok és a betegségtípusok sajátos változása. Orvosszociológiai szempontok alapján vizsgálva a fogalmak változását kitűnik, hogy az imént felsorolt tényezők befolyásolják leginkább a kutatott fogalmakhoz kötődő tartalmat — koroknak és kultúráknak megfelelően. A szerző megállapítja, hogy a társadalmi magatartásforma változása magával vonja a fogalmak tartalmi változását is. A vizsgált téma orvostörténeti jelentősége sem elhanyagolható. Ha az orvos működését vizsgáljuk egy adott periódusban, ha nyomon követjük a társadalmi szerepvállalásokat és szerepelvárásokat, világossá válik számunkra a kérdéskörhöz való társadalmi hozzáállás. A beteglátogatások, az orvos-beteg, család-beteg, orvos-család kapcsolat korhű leírásának vizsgálata segítségünkre van a fogalmak tartalomváltozásának megértésében, a halálhoz való egyedi, közösségi és társadalmi viszonyulás megismerésében, s egyben érdekes orvostörténeti adatokkal is szolgálnak.
