Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti, Tibor: Paráznák III. A bábák (befejező közlemény)

4. A boszorkánybába származását és a közösségéhez való társadalmi kötődését jellemzi, hogy az általunk vizsgált és gyűjtött valamennyi boszorkány-, illetve szexuális jellegű bűnpörben mindannyian laikus, tehát nem okleveles bábák voltak, akik az alsóbb néprétegekből, elsősorban a parasztságból kerültek ki. 5. Jelentős különbség a boszorkány és a bábaboszorkány között az, hogy a boszorkány esetében a családban gyakran öröklődik a boszorkányszerep, míg a bábát többnyire nem az anyja tanította. Náluk elsősorban a csoporthatás érvényesült. Tudásukat a többi bábától és bábaboszorkánytól kapták. 6. A boszorkánnyá vált bába a sátán ,Jajzata" lett, akit illett és kellett üldözni, mint istentagadót és a legrosszabbak Isten megátalkodott ellenségével, az ördöggel cimborálót. 7. Az gyógyított, aki rontott. Ha más végezte a megromlott egészség helyreállítását, a ténykedés nem sikerült. Ezért gyakran rá is kötelezték, hogy a rontást gyógyítsa meg, ha nem tette, megfenyegették, ezért nekilátott az „oldáshoz". Ezzel maga a közösség kényszerítette boszorkányos szerepkörbe. 8. A gyógyításhoz rítus kellett és ezt a bábaboszorkány ,,magas szinten" művelte. R. Várkonyi Ágnes írta: ,,A gyógyítás a beteg együttműködésével kellett, hogy történjék. Az együttműködés kipróbált, ősi eszköze a ráolvasás [...] a ráolvasások gyógyításban betöltött helyét történetileg kezelve és a pszichoszomatikus szempontokat is figyelembe véve két további, a boszorkányperek szempontjából sem elhanyagolható körülményt is figyelembe kell vennünk. Egyrészt a szövegmondás időt ad a gyógyítónak, hogy megfigyelje a beteget, mérlegelje, mi a baja, mivel gyógyíthatja, egyáltalán gyógyítható-e [...] a beteg is ragaszkodik a rítushoz. Öngyógyító erejét fokozza, megnyugtatja, megerősíti egészsége visszanyerésébe vetett hitét."

214 9. A bábaboszorkány gyógyító praktikájában fontos helyet töltött be a gyógynövények alkalmazása. Szinte szépirodalmi szinten, több pörben is úgy fogalmaztak, hogy ,,nekik a füvek megszólalnak", vagyis beszélnek hozzájuk és elmondják, hogy mire alkalmasak. „Áfákkal, növényekkel beszélő ember a természetismeret ősi korát idézi. Mítoszok szabják meg az együttélés szabályait a természettel, meddig és hogyan élhet a természetből az ember. A 16—17. századra már különleges képesség beszélni a növényekkel, a »beszed« ekkor már »tudcis«, az »ismeret« szimbolikus kifejezése. Azt jelenti, hogy kiválasztott, mert érti a virágok és füvek hatóerejét (virtutes herbarum)."

215 10. Európa-szerte ismert társadalmi jelenség, hogy amikor egy-egy országban, területen valamilyen természeti csapás: éhínség, járvány, háborúk negatív hatása stb. jelentkezik, ott nő a boszorkányüldözés. A. V. Kurocskin ukrán példát említ. A boszorkányégetések, ,,[...] e kegyetlen leszámolások az ún. »sötet idoszakokban« szaporodtak meg, amikor a viszonylagos jólétet járványok, éhínségek, aszályok, állatok pusztulása vagy más természetei csapások zavarták meg."

216 Kristóf Ildikó Debrecenről szólva azt írta, hogy ,,[...] a vádlottak száma mindig azokban az években volt a legmagasabb (5—8), amelyeket valamilyen természeti csapás előzött meg közvetlenül, vagy kísért."

211 Áttérve a Dél-Alföldre, Rizner kutatásából ismert, hogy az 1728-as nagy szegedi boszorkányper előtt és alatt aszályos, éhínséges év járt a régióban. Megvizsgálva a térség központjában lévő, korábban is példaként hozott Hódmezővásárhely mezőváros természeti csapásait, szoros egybeesés mutatható ki ezek és a boszorkányüldözések között.

2

'

8 214 R. Várkonyi, 1990, 3-4: k. p. 396—397 215 R. Várkonyi, 1990, 3—4: k. p. 398—399 216 Kurocskin, 1990, 3—4: k. p. 516 217 Kristóf, 1990, 3-4: k. p. 448 218 Herczeg, 1984, 1: k. pp 722—736