Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Kis, Domokos: Az erdélyi bujdosók és a pestis
Korábban Zsuzsa lánya, Anniska, Demeter s Albert fia csaknem egymást követő napokon (június 13., 15., 16., és 17. napján) betegedett meg. (172. 1.) Vagy talán az sem egész véletlen, hogy Zsuzsa lánya, Váradiné négyszer is pestisbe esett. (1. Függelék.) Természetesen a megbetegedések gyakorisága, egymásutánja nem magyarázható pusztán az óvintézkedések hiányával, de nyilván ez még csak fokozta a dühöngő pestis áldozatainak számát. De mindezt nem lehet egyedül az erdélyi unitáriusoknak tulajdonítani. A zavarodott állapotokban a pestis mellett is valahogy meg kellett élni: a vásárokat ezeken a helyeken, mint ahogy azt a gubernium 1710 novemberében tette Erdélyben, aligha lehetett volna megtiltani. 82 — 1710. február 26-án indul Kallóba Szaniszló a sokadalomba, ahová másnap érkezett. Majd a vásár március l-jén volt. (167. 1.) — Március közepén (16-án) Sára lányát küldi Várdára (Kisvárda, Szabolcs vm.) a sokadalomba. (Uo.) t — Április 11-én maga indul ismét a sokadalomba, Madara (Nyírmada), ahol 12-én ment végbe a „dibdéib vásár". (169. 1.) — Végül május 27-én két tulkot hajtat a várdai vásárba. (171. 1.) Hiába ismertették már 1709. november 26-án a Mándokon tartott vármegyegyűlésen azt a királyi leiratot, mely a pestis elleni védekezés felkészüléséről intézkedett. 83 Az élelmiszer- és takarmányhiány idején aligha ért valamit bármiféle leirat, felsőbb utasítás. S a vásárok, sokadalmak mellett ki-ki úgy csereberélt, vitt állatot (ökröt, juhot) vagy gabonát, kősót és takarmányt egyik helyről a másikra, ahogy tudott. A pestistől mindenki félt, de ugyanakkor mindenki tudta, hogy igazi, hathatós orvossága nincs. A pestisről való vélekedésnek, az Isten akaratában való bizodalomnak az egyik legszebb példáját Rákóczi egyik Vay Adómhoz írott levelében olvashatjuk: „Ertem, hogy a pestistül félvén, bujdosik Kegyelmed, — mely ellen még jobb orvosságot nem találtam az isteni kegyelemben való bizodalomnál; mert ugyanis, ha a Filisco sententiája szerint most azon constellatiók fordultának fel, az mellyek az Izrael népének Aegyptumbul való kivezérlésével voltának, és a világnak vége közelget, mivel eláradott az hitetlenség: kétségkívül az. Isteni Felség is, az ki maga bölcsessége szerint az. természet folyásában hagyja, a szerint rendelte ezen megnyomorodott és a zsidó népnél nagyobb nyomorúságra jutott nemzetnek sorsát; ha penig a zsidók között senki azok közzül az igéret földét nem látta, a ki az isteni Ígéretben kételkedett, — elhitettem magammal, hogy itt is hasonló sorsa lesz annak, a ki igye igazságában habozván, szerencséjének elérését nem reménli. Nem mondhatni, hogy az Istent tentálja és vétkezik az, a ki maga hivatalját véghez kívánván vinni, magát exponálja: mert annak követésében az isteni rendelésnek tészen eleget, melynek egyedül tulajdonithatom eddig mind magamnak, mind mellettem lévőknek megmaradásokat ; nincs azért kétségem benne, hogy Kegyelmedet is, háza népével együtt, ezt követve, azon isteni kegyelem megoltalmazni fogja, — az mellyel szivessen is kívánok ' '. 84 82 A gubernium 1710. nov. 11-én Udvarhelyszéken is eltiltotta a vásárokat, „minthogy eddig is éjféle confluxusok miatt esett a pestisnek annyira való terjedése". De még a kereskedőknek a falukon való kereskedést is eltiltották. (Jakab E.—Szádeczky L., 436.) Az erdélyi főkormányszék eltiltja a pestises helyekkel való érintkezést és a nyári három hónapra a vásárokat. (1710. jún. 26.) „ . . . az eddig infectioban levő helyekkel való commercium, úgy a sokadalmak és héti vásárok is mindenütt ezekben az három nyári holnapokban interdicáltasson; hogy efféle confluxusok alkalmatosságával a contagio egy helyről másra való harapozása praescindáltassék; megtapasztalván eddig is sok helyek ez iránt való vigyázatlanságok miatt magokon történt siralmas casusokat." (Szádeczky, 188.) 83 Fazekas A., 96. Ezzel összefügg, hogy a bécsi udvar 1709. nov. 20-án és dec. 27-én elzárási rendszabályt adott ki. Ez volt az első, melyet a magyar kir. udvari kancellária közölt a megyékkel. Majd 1710-ben a Bécsben levő egészségügyi tanács Magyarország számára egy latin nyelvű útmutatást adott közre, melyben megtiltja a pestises betegekkel való közvetlen érintkezést. (Kovách Imre, 28.) 84 Rákóczi Vay Ádámnak. 1710. júl. 26. (Arch. R. I. 3., 228.).
