Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Kis, Domokos: Az erdélyi bujdosók és a pestis

De tudjuk, mély vallásossága ellenére is mindent megtett a fejedelem, hogy elkerülje a pestist. Később törökországi száműzetésében is kénytelen sátorban hálni, futni, menekülni.

83 Isten akaratával nem ellenkező dolog, hogy amennyire a lehetőség engedi, védekezzünk. „A Pestis, Isten megharagutt kezének ostora; mellynek okait nem annyiban a természetben, mint minnen-magunkban, kell keresni" — olvashatjuk Kölesérinél.

86 De utána nyomban a mirigy elleni védekezésnek akkor legmodernebb módjait, orvosságait sorolja föl, röviden, kevésbé művelt ember számára is érthetően, mellőzve minden teológiai okfejtést. Ezekkel szemben Szaniszló fohászait a pestis elleni egyedüli „orvosságnak" kell tekinteni: 1710. július végén: „Ebben az holnapban is mindenfelé rettentőképpen grassált az pestis; ugyan leomlottak az. emberek. Uramisten, ha szent végzése ellen felségednek nincsen, rejtsd el megmaratt cselédimet, ez itiletednek tüzében tarts meg élőben, hadd hirdethessem kegyelmedet, szent fiad nevében. Amen!" (174. 1.) De vajon Szaniszlóék, illetve az Erdélyből kibujdosott unitáriusok miért nem védekeztek — a fónt leírtak alapján ugyanis úgy tűnik, sehogyan sem — a pestis ellen? Vallási túlbuzgalomból, vagy tudatlanságból? Ezekre nehéz egyértelmű választ adni, s a leírt esetekből teljesen általánosítani sem lehet, hiszen Szaniszló leírásai egy család, egy mikroközösség életét jól bemutatják, de talán nem elegendőek ahhoz, hogy akár csak az összes unitáriusról egyértelmű képet alkossunk. Mégis annyi bizonyos — anélkül, hogy ezzel bármiféle elítélő véleményt mondanánk —, hogy az unitárius Szaniszló Zsigmond s a környezetében lévő többi unitárius — Szaniszló jelentős szerepéből ítélve nyilván maga a tordai unitárius közösség — nem védekezett a pestis ellen a korban ekkor már jól ismert, szegényebb családok, közösségek számára is elérhető gyógymódokkal, mint például füstöléssel, égetéssel, ecetes fertőtlenítéssel, borókaitallal vagy esetleg kávéval

87 sem élt, de az egyházi szertartásokat, akár az úrvacsorát vagy akár a temetési szokásokat ekkor is megtartották. Ez azonban nem tekinthető egyedülálló jelenségnek. Például 1661-ben Kolozsvárt (csak) az unitárius diákok négyszáz pestises halottat vittek a temetőbe.

88 S talán nem véletlen, hogy az unitárius diákok vállalták magukra a halotthordást; ebből arra lehet következtetni, hogy a négyszáz halottnak java része unitárius volt.

89 Bercsényi Miklós pedig már 1709 szeptemberében a járvány kapcsán a görögkeleti rácokról tudósít egyik Rákóczihoz írt levelében: Egerben „kivált az rácz hal igen, ki is űzték az. városrul őköt".

90 S Aradra is a város rác lakói hurcolták be a török területekről a ragályt.

91 Nem kétséges, hogy a rácok (szerbek) esetében is a vallás előírásainak merev betartása, például a kereszt, a szentképek s a halottak megcsókolása okozta a pestis különösen gyors terjedését. Sok helyen még később sem javul a helyzet. 1739-ben egy helyhatósági leirat megállapítja, hogy Karcagon rövid idő alatt 400 ember halt meg pestisben. Ennek egyik, s talán legfőbb oka, hogy a temetési és egyházi szertartásokat a szokásos módon tartják meg. Ezt a protestánsok, jelen esetben főleg a Veres D. : Mikes 55—56. Köleséri Tanátsadása, 2. A kávét, mely talán még ekkor sem volt azért túlzottan elterjedve, inkább csak a teljesség kedvéért említem. D. Madai Dávid Sámuel 1739-ben megjelent művében említi a pestis elleni védekezések közt: „Egyszer s mind az.okis jól tselekesznek, kik regvei Kávé itallal élnek, mivel az gyenge izzadást szerez, a vizelletet előbb mozdítja, és a testet az ő tisztátalanságálul alkalmasint meg-tisztitja. " (D. Madai, 37.) Bethlen Miklós pedig — szintén valamiféle védekezésül, az alkoholizmus ellen ajánlja második feleségének, Rhédey Júliának, hogy József fiát szoktassa „Serre és Kafera". (Bethlen Mihály útinaplója. Jankovics József utószavában, 145.) Bolyki, 82. Kolozsvárt volt az unitáriusok kollégiuma, s a püspök vagy superintendens ott székelt, mégis a legfőbb unitárius központ Torda város volt. (Orbán B., 245.) Itt egyébként unitárius gimn. is volt. (uo. 250.) (709. szept. 9. Tornallya. Bercsényi Rákóczinak, Arch. R. I. 6., 325. Thaly. 25. sz. (I).