Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Kis, Domokos: Az erdélyi bujdosók és a pestis

éves kislánya, Anniska felett például, vagy szegény Budai Mihályné felett is; majd a naplóíró így fohászkodik: „Uramisten adjad szájában az te igédnek hathatós erejét, bűntől tartóztató kegyelmeddel vegyed környül, hogy mind jó példaadással, mind tanitcisárul taníthasson."

16 De vajon tényleg hitték, hogy elég csupán annyi, hogy Isten igéjét hirdeti papjuk? — Többet a helybéli pap. például a matolcsi református lelkész temetett. Demeter nevű majorja fölött például a matolcsi prédikátor, Pataki János prédikált, 1710. június 24-én. (172. 1.) Egy másik halott fölött, felsőjárási Keresztély Zsigmond egy fiánál a gemsei pap beszélt, „igen nyomorultul" — 1710. június 5-én. (171. 1.) De már a Doboson meghalt Keresztély Zsigmond felesége felett megint más. az ottvaló pap prédikált — június 6-án. (Uo.)

77 A pestisesekkel és a pestisben meghaltakkal való érintkezés következtében, az elkülönítést teljesen semmibe véve nem is csodálkozhatunk, hogy maga a pap, Almási uram is pestisbe esett. S a tényen nem sokat változtat az, hogy hamarosan felgyógyult belőle.

78 — Egy helyütt pedig azt írja Szaniszló, hogy „Communio osztogatott Almási uram által".

19 Vagyis áldozatot, helyesebben mondva úrvacsorát vettek, két szin alatt! S mivel a gyülekezet közös kehelybe)} itta úrvacsorakor a bort, nem kell magyarázni, mekkora veszedelemmel járhatott ez a pestises időben. De ez alól, gondolom, az ott élő reformátusok sem voltak kivételek. Együtt éltek, a nehéz viszonyok közt kis helyen összezsúfolva: olykor a pestises beteg a még ideigóráig egészséges emberekkel, rokonokkal, családtagokkal. A pestises ház lepecsételéséről, fertőtlenítéséről, a még egészségesek kiköltöztetéséről, sátorba költözéséről — ahogy azt Károlyiné is tette — vagy orvosságokról szó sincs; orvosról, mint gyógyítóról, meg végképp nem. Nem is igen volt ilyen: szakképzett orvos, mint Lang errefelé. Hiába is keresnénk Pápai Páriz vagy Köleséri Sámuel pestis elleni tanácsait.

80 Csak Vízaknait említi egyetlenegyszer: 1710. április 13. „Küs-Varsánban" időztekor írja: „Itt beszéltem doktor Vízaknai urammal; nem biztatott az hazamenetel felől. Uramisten add jobb végét!" (169 1.) Orvoslásról vagy efféléről nem ad hírt. Pedig lehetetlen, hogy a pestisről ne esett volna szó köztük. Hiszen szegény Vízaknai családját is megkereste a baj. Naplójában írja, hogy Olcsván létekor miféle híreket kapott: „Vettem édes feleségem levelét, melyből szomorún értem édes kis Sándorkám, Mária és Susinak egy hét alatt a pestistől való megölettetéseket, és kis Gyurimnak életének megmaradását, kit kivitt volt a nagy anyja a pestis előtt. Maga is szegény feleségem a halál torkából jött vissza. "

8I A helybeli védekezésről Vízaknainál sem olvashatunk. Talán Szaniszló nem is tartotta fontosnak leírni, annyira reflexszerűen, ösztönösen védekeztek volna, esetleg általunk még kellően nem ismert módokon a ragály ellen? — De például Szaniszló szolgájával, Mihállyal együtt, ki augusztus 3-án gyógyult fel a pestisből, már 5-én Balyika Lászlóékhoz megy, ott is ebédelnek. Másnap (6-án) szolgája ismét megbetegedett. 8-án már „igen elnehezedett virrattig" majd 10-én meg is halt. „Magam fogtam be szemit-szdját" — írja Szaniszló. (174. 1.) Végül másnap (11-én) eltemetteti: a korábban (július 19-én) pestisben meghalt (és 20-án eltemetett) (172. 1.) Kata nevű szolgálójának sírját ásták fel, s oda temették. Prédikállott Almási. (174. 1.) Ezek már valóban meghaladni látszanak az ésszerűség minden határát. Matolcson, ekkori szálláshelyén már hat halottja van, kik közül három: Kata szolgálója, leánya Anniska, Demeter majorja négy nap leforgása alatt halt meg pestisben. (1710. június 19—23 között.) (172. 1., függelékben közlöm a Szaniszló által említett pestises megbetegedéseket és haláleseteket időrendi táblázatban.) 1710. aug. 1. Szaniszló, 174. Az egyes eseteket 1. Függelék. 1710. szept. 3. Szaniszló, 175. 1710. aug. 10. uo. 174. Köleséri Tanátsadása. Ez a néhány oldalas könyvecske ugyan az 1719-ben Kolozsvárt megújult és az erdélyi fejedelemségben uralkodó pestis ellen való védekezést tartalmazza, de egy pestisről szóló terjedelmes munka már 1709-ben is megjelent tőle: Pestis Daciacae. Vízaknai, 114.