Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)

Búcsúzunk Antall Józseftől

zeumpatika (Győr, Pécs) nyílt meg. Végül az országban csaknem 60 működő gyógyszertár berendezésének megóvása, szakszerű restaurálása vált lehetővé. Antall József a történész „profivá" lett a számára addig ismeretlen szakterületen, melyet megjelenéséig zömmel idős, művelt orvosok, gyógyszerészek műveltek. Hiszen orvos- és gyógyszerésztörténelmet akkor még az orvosi karon nem oktattak. Felismerte, hogy a medicina történeti kutatását csakis az érintkező alaptudományok (régészet, néprajz, antropológia, szociológia, művészettörténet stb.), de elsősorban a történelmi alapismeretek birtokában lehet átfogóan kutatni. ,,Nem véletlen, hogy az, emberrel szinte egyidős igény az orvosi tapasztalat, az orvosi gondolkodás kialakulása az évezredek folyamán és ezzel a legrégebbi tudományok egyikévé avatta a medicinát. Kevés olyan tudományt ismerünk, amely képes volt annyi ismeretanyagot, más tudományok integrálásával önálló filozófiát kialakítani, mint a medicina." — írta 1993. október 4-én, kölni gyógykezeltetését megelőzően, a kiadás alatt lévő medicina művészettörténet kapcsolatát elemző könyv köszöntőjében. Utolsó üzenetként azok számára, akik mint orvosok, akár mint történészek, művelődéstörténészek e diszciplína kutatói. Elgondolásait igazolta a gyakorlatban azzal is, hogy maga köré gyűjtötte a rokon területeken képzett szakembereket, természetesen mindig kikérte orvos és gyógyszerész szakértő véleményét is. Talán ennek a kettős — orvos és bölcsész-szemléletnek az eredménye, hogy múzeumaink modellként szolgálnak Európa orvostörténeti múzeumai számára. Az eredmények kiváltképp akkor jelentősek, ha az előzményekkel tisztában vagyunk és a nehézségekkel, melyekkel a Kádár-rezsim keretei között az 1960—70-es években meg kellett küzdenie. A múzeumnak nem voltak mecénásai (mint egykor Széchényi Ferenc vagy Eötvös József), lépésről lépésre bővítette új könyvtárakkal, kiállításokkal az intézetet. Maga számol be a