Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)

Búcsúzunk Antall Józseftől

szociálpolitikus, a II. világháború alatt belügyminiszteri tanácsos és menekültügyi kormánymegbízott, a Magyarországra menekült lengyel, francia, brit, holland stb. menekültek, szökött hadifoglyok támogatója, ezért a Gestapo foglya, 1945 után az első két koalíciós kormány újjáépítési minisztere, a Magyar Vöröskereszt kormánymegbízott elnöke stb., a diktatúra éveiben visszavonultan élt. Iránta érzett tisztelete, a piarista rend gimnáziumának szelleme meghatározta történelmi és politikai érdeklődését. 2. A köszöntő szó megillette azt, aki a kommunista diktatúra keretei között képes volt kamatoztatni politikusi képességeit a politika csapdáinak kikerülésére, egy intézet és egy szakterület politikamentes oázissá tételére. Főállásúként lehetetlenné vált számára az oly szeretett tanári pálya. Az 1956-os magyar forradalomban az Eötvös József Gimnázium tanáraként a diákok élén az Iskolai Forradalmi Bizottság elnöke volt. Áthelyezték a Toldy Ferenc Gimnáziumba, ahol osztályát, az akkor II. gimnazista gyerekeket, akik a forradalom első évfordulóján elénekelték a Himnuszt, meghurcolták, egyetemi tanulmányaiktól elütötték őket, őt magát kizárták Magyarország összes középiskolájából (1959). Csupán esti és levelező tagozaton folytathatta a tanítást 1962— 1971 között. Megpályázta a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum tudományos főmunkatársi állását, melyet 1964. május l-jétől másodállásban, majd ugyanebben az évben, október 16-tól főállásban elnyert. Az akkor még önállóan működő Országos Orvostörténeti Könyvtár igazgatói teendői — kinevezés nélkül! — ellátásával 1967 júniusában bízták meg. Kidolgozta a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és az Országos Orvostörténeti Könyvtár egyesítésére vonatkozó előterjesztést, így 1968. január l-jén egyesült a két intézet, amelynek igazgatóhelyettesévé kinevezték (az igaz-