Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Szabó, Tibor: Szegedi Kőrös Gáspár a páduai egyetemen

Gabriela Zerbi a 15. század vegén volt páduai professzor, így Kőrös Gáspár tanára nem lehetett. Alessandro Benedetti is 1490-ben lett a padovai egyetem tanára, 1525-ben halt meg. Híres anatómus volt, felismerte, hogy az orvostudománynak kórbonctani és klinikai megfigyeléseken kell alapulnia. Andreas Vesalius (1514—1565) már 24 éves korában a páduai egyetem anatómiai és chirurgiai tanszékére került (1539—1546). Felváltva Bolognában, Páduában és Pisában tanított, megírta „De corporis humani fabrica" c. híres művét. Bár utódaira nagy hatással volt, Kőrös Gáspár tanára nem lehetett, mert akkor már Baselben tanított. Giovanni Battista de Monte (Monti; Montianus; da Monte) (1498—1551) már lehetett Kőrös Gáspár tanára, 1551. május 6-án halt meg. O volt Galenus iratainak első kiadója. Roderigo Fonseca csak a 16. század közepén született Lisszabonban. Először gyakorló orvos volt, és csak a század végén lett a páduai, majd pisai egyetem professzora, amikor Kőrös Gáspár már nem is élt. Geronimo Mercuriali (1530—1606) fiatalabb volt Kőrös Gáspárnál. Padovában végzett, tehát tanulótárs lehetett. 1569-től professzor Padovában, ahol 18 éven át tanított. Hieronymus Fabricius (Fabrizio ab Aquapendente; Girolamo Fabrizi; Fabrizio) (1537—1619) Kőrös Gáspár tanulmányai idejében még fiatal gyerek volt. 1565-ben Falloppio tanszéki utóda, az egyetem anatómiai intézetének alapítója. Albertino Bottoni Páduában született. Csak 1555-ben abszolvált az orvosi karon, tehát Kőrös Gáspár után. Később az egyetem professzora lett. Oddo degli Oddi (1478—1558) Kőrös Gáspár idejében a páduai egyetem orvostanára volt, Galenus feltétlen híve. Kőrös Gáspárral egykorú fia, Marco degli Oddi (1526—1591) később ugyancsak a páduai egyetem tanára. Girolamo Fracastori (1483—1553) fizikus, asztronómus és költő. Kőrös Gáspár tanára volt Padovában. A „Syphilis seu morbus Gallicus", (Venetiis, 1530) c. munkája alapvető. A vérbaj elnevezése egy verses pásztori idillről szóló munkájából született. Gabriele Falloppio (Falliopo) (1523—1562) már 1548-ban az anatómia professzora a ferrarai egyetemen. Onnan rövidesen Pisába került, majd 1551-ben a páduai egyetem anatómiai és botanikai professzora lett, Kőrös Gáspár tanára. Tanítványaitól a gyógyítás érdekében az anatómia legalaposabb ismeretét követelte. O volt a padovai egyetemen a klinikai oktatás megindítója. Hallgatóit rendszeresen elvitte az Ospedale San Francesco betegágyaihoz, és ott tartott gyakorlatot a betegségek felismeréséről és a kezelési módokról. Az ismeretszerzés közvetlen módja, a boncolás is intézményes helyet kapott a padovai oktatásban. Nicolo Massa (1569) páduai anatómus professzor volt, feltehetően Kőrös Gáspár tanulmányai idején is. A Demkótól való felületes átvétel eredményezte a Szmollénynál előforduló komoly tévedéseket. Az általa felsoroltak mellett ugyanakkor nem említi Bernandino Baldinit (1515—1600), Girolamo Capodilistdt, aki 1552-ben a gyakorlati orvostudomány professzora, Realdo Colomból (Columbus Matteus Reoldus) (1516—1559), a páduai prosecturán Vesalius utódát, Giulio Pento Crassót (1574), aki számos antik író munkáját fordította le, Fabrielo Cuneót, Vesalius tanítványát, Falloppio barátját, aki anatómiát oktatott, Gerolamo Donzellinit, aki 1541-től a páduai egyetem professzora. Természetesen ezek csupán időpontegyeztetések. Mert az igazi tanszabadság idején nemcsak a hallgatók vándoroltak egyik országból a másikba, egyik egyetemről a másikra, hogy egy-egy híres professzor előadásait hallgassák, hanem a tanárok is sűrűn látogattak más egyetemekre előadásokat tartani. Minthogy Demkónál nem szerepel, Szmollény éppen azt a professzort hagyta ki a felsorolásból, aki biztosan Kőrös Gáspár tanára volt: Antonio Fracantianus (Fracanzano), aki 1529-től Páduában a logika, 1539-től a medicina tanára volt, és Kőrös Gáspár személyes szolgálatot is tett neki (1553. szeptember 1-jei levél). 1562-ben két évre a bolognai egyetemre ment át, majd 1564-től ismét a páduain találjuk. A diákok szerveződése nemzetiségek szerint történt. A padovai egyetemen 1228-ban — Castiglioni [1969] szerint — négy csoportba tömörültek az egyes nemzetiségek diákjai: az északi latin nyelvet beszélők (lange d'oeil), ahová a francia és a normann diákok tartoztak, a déli latin nyelvet beszélők (lan-