Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Szabó, Tibor: Szegedi Kőrös Gáspár a páduai egyetemen

gue d' oc), mint a provansziak, a spanyolok, katalánok, germánok és az olaszok. Egyes nemzetek diákjainak nagyobb száma újabb nemzeti diákcsoportok kialakulásához vezetett. így Bolognában a XIV. századtól kezdődően a Magyar—Illir Kollégium évszázadokon át befogadta a magyar diákokat. A padovai egyetemnek már 1231-ben volt magyar tanulója, 1526-ig 205 magyar fiatal nevét ismerjük. A matriculák (a Natio Germanica vagy Alemannica anyakönyvei) fontosak számunkra. Közülük a joghallgatóké (juristáké) 1546-ban, az orvosoké (artistáké) 1553-ban kezdődik, tehát Kőrös Gáspár neve már nem szerepelhet. A Natiók (Nemzetek)) alapszabályok szerint éltek, szinte külön köztársaságot alkottak, adókedvezményeket és tégyverviselési jogot élvezve, bár ez utóbbit külön kellett kérni a velencei szenátustól. Páduában nemcsak az egyetem és kiváló tanárai vonzották az idegen tanulók seregét, hanem maga a város is, mely barátságos volt. sok szórakozási, művelődési lehetőséggel. Maga az élet sem volt olyan drága, mint más városokban. A szegényebbek régi kollégiumokban találtak otthonra, a tehetősebbek családi magánszállókban. A módosak lakásul olykor egész palotákat béreltek, mások tanárokkal laktak, hogy egyúttal magánleckéket is vehessenek tőlük. A 16. század páduai társadalmi életéhez valósággal hozzátartozott a többnyire jópénzű magyar diák. aki szívesen látott vendége volt az élelmes szállásadóknak. Egyik-másik magyar mágnásfiú egész udvartartást vitt magával. Mikor a főurak fiaikat külföldi egyetemre küldték, felügyelő nevelő mellett rendszerint egy szegény fiút is adtak melléjük tanulmányi és egyéb segítségül. Alig volt olyan főúr, akinek ne lett volna egy-két pártlogoltja (alumnusa) a külföldi egyetemeken. Kétségtelen, hogy e téren a gazdag erdélyi főurak jártak elöl. de — különösen a 16. század elején, a török háborúk során — királyi adományok, házasságkötések révén hatalmas vagyonok keletkeztek a Dunántúlon és a Szepességben is. Több mecénás főurat ismerünk (Révay, Nádasdy stb.). A kiküldöttek rendszerint kötelező nyilatkozatot (reverzális) adtak arról, hogy az egyetem elvégzése után mecénásuk (a főúr vagy a város) szolgálatába fognak állni. Kőrös Gáspár esetében, aki nem kaphatott otthonról folyamatos anyagi támogatást, nagy valószínűséggel állítható, hogy Serédy Gáspár pártlogoltja volt. Gyalui Torda Zsigmondnak (Szinnyeinél: Tordai Zsigmond) nagy szerepe volt abban, hogy Kőrös Gáspár a magyar főurak háziorvosa lett, talán abban is. hogy mecénást szervezve egyáltalán biztosította tanulását. Torda Zsigmondot a hatalmas és dúsgazdag, de igen beteges Serédy Gáspár, az ország felső részeinek főkapitánya meg kívánta nyerni fia nevelőjének, aki ehelyett Werhner György közbenjárásával Révay Ferenc három fiát kísérte Páduába [Fraknói Vilmos 1873., 20.]. 1545. december 25-én Eperjesről írja Melanchton Fülöpnek: „Révay Ferencnek, a magyar nádor helyettesének fiait viszem ki Itáliába tanulni, azzal a feltétellel, hogy két évnél hamarabb ne térjek haza Itáliából és szabadságomban áll, hogy élelmet és tisztes öltözetet, valamint évente hatvan forintot kapjak." (latinul) [RML I. 101—102.] Végül is 1551 nyaráig maradt Páduában a Révay fiúk elsőszámú nevelőjeként, maga is jogi tanulmányokat folytatva. Révay Ferenchez 1549-ben írt levelében említi, hogy felhívta Serédy Gáspár figyelmét a fiatal medikusra, kérve anyagi segítségét, hogy majd Serédy udvari orvosa legyen. Hogy mi vezethette Gyalui Torda Zsigmondot Kőrös Gáspár patronálására, arra is ad utalást Melanchtonhoz írt másik levele: „Elhatároztam, hogy az orvostudományra adom fejemet, s ha ennek tanulásához bármilyen rövid kis útmutatást is adsz, kedves dolgot cselekszel velem" — írja Páduába indulása előtt. Ha nem is az orvosi tanulmányokat végezte, közel állt hozzá az orvostudomány, s talán Kőrös Gáspár egyénisége is. Torda Zsigmond humanista képzettségű tudós volt, költői műveivel is kitűnt. 1548 őszétől kezdve előadásokat is tartott az egyetemen két éven át Arisztotelész Etikájáról, és „explicatorphilosophiae morális " címet viselt. [Veress Endre 1941. XCIV] Mint a nagy létszámú ,,Révay-kolónia" vezetőjének, bizonyára nagy része volt abban, hogy a professzorokat (köztük Fracantianust) is vendégül látó és ajándékokkal elhalmozó Révay-társaságban Kőrös Gáspár is baráti tag (talán tanulmányi segítő) legyen. Erre utal Fracantiani professzorral való vitatott ..komasága", barátsága a legtehetségesebb Révay-fiúval, Lőrinccel, Gyalui Torda Zsigmonddal, valamint ellentétei Bécsi (Viner) Tamással, 1551-től a Révay fiúk első számú nevelőjével. A három Révay-fiú, Mihály, János és Lőrinc 1546. április közepén Bécsből indult Velencén át Pá-