Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Grynaeus, Tamás: Szegedi Kőrös Gáspár
pedig némi bűntudattal írja: „Semmiféle fiivet nem festettem le. Ha Őnagysága itt lett volna, a lehető legtöbbet rajzoltam volna le. .. Máskor majd lefestem" [154]. Kétségtelen, hogy 1555. január 7. és 16-i elkeseredett hangulatú levelében említi sárvári tanulmányait, de a dac és elkeseredés szülte utalás oly homályos, hogy abból botanikai tanulmányokra (télen?!) következtetni helytelen túlzás lenne. Mindez azonban még nem bizonyíték egy sárvári gyógyfüveskert és nagybani gyógynövény termesztés mellett. A Bencze-féle megállapításokat semmiféle adat nem támasztja alá! Nem lényeges kérdés, de mind Nádasdy Tamással, mind Fraxinus-szal kapcsolatban is felvetődött: melyik felekezethez húzott vagy tartozott? Éppúgy, mint Nádasdyról, Fraxinusról is eltérő vélemények születtek: katolikus, protestáns (lutheránus), erazmista, humanista. 143 Payr Sándor táblázatban állította össze, ki tartotta Nádasdyt katolikusnak és ki protestánsnak. A szerzők mindkét csoportjában mindkét felekezetbeiiek vannak, tehát nincs alap feltételezni, hogy egyik vagy másik felekezet saját „dicsősége" öregbítésére ki akarná sajátítani a nádort. A megoszló vélemények inkább a korabeli viszonyok bonyolultságát mutatják: 144 Ferdinánd korában az államférfiak közül sokan titkolták vallási meggyőződésüket; még nem volt felszítva a gyűlölködés tüze, a két felekezet hívei békében éltek egymással, sokhelyt közösen használták a templomot, u * a protestáns szokások és szertartások is még átmeneti állapotban voltak, sokat megőrizve a korábbiakból. Az ún. interim és adiaphoron viták ideje ez, még Melanchton is reménykedik az egység helyreállításában. 146 S nem utolsósorban: vallási téren Ferdinánd és Miksa között komoly ellentét volt. utóbbi a protestánsokhoz húzott. Ezért nincs értelme Gáspár doktor esetében sem feszegetni ezt a kérdést, leveleiből kiragadott idézetekkel tetszőlegesen bármelyik álláspontot igazolni lehetne. Tudomásunk szerint Fraxinus nem végzett teológiát, egyik levelében [59] enyhe malíciával így ír magáról: „ . . . ma reggel a hitszónok szerepét töltöttem be, bár tájékozatlan vagyok Isten igéjében." Valójában azonban leveleiben számos, másról árulkodó, zömében újszövetségi idézetet találunk: „Ne tántorodj el a megismert igétől, ne feszíttessék meg Krisztus ismét" (II. Timoth. 3:14 |55| 1554. Húsvét). „Isten akarata mindig a világ szemében gyöngébbekből szokott óriás dolgokat alkotni" (I. Kor. 1:27—29 [59]). „Isten úgy egybekötötte, hogy a kettőből egy ember legyen" (utalás a Gen. 2:24-rc és Mt. 19:5—6, Mk. 10:7-8. Ef. 5:31 [59]), „Ama nap úgy jő el mint tolvaj" (II. Péter 3:10. [85]), „Ábrahám és Zakariás példájára reménységgel és csendben várt" (Luk. 1:7, Zsid. 14:11 |85]). végül a krétaiak hazudozós természetéről (Titus 1:12) [71]). Majd költői, szabadabb hangvétellel ezt írja: „Isten kezét nem húzta össze a görcs", azaz nem szűkmarkú [67]. Szellemessége, humora sok levelében megcsillan, a „haec joco" (ezt tréfából, tréfásan mondtam) fordulattal gyakran találkozunk [47, 52, 54]: „ezeket kevés szóval, tréfásan akartam megírni" [57, 59]. Latin—magyar (totus—tót), ill. görög—magyar szójátékait (leükós—Leuka) feljebb már láttuk. Több levelében olvashatjuk, hogy a borongós hangulatú nádornét társaival, ludi magisterkéni, rögtönzött tréfákkal, tréfás játékokkal derítették föl [59, 61). Nyelvtudásáról elmondhatjuk, hogy latinul és olaszul biztosan tudott (olasz mondat: [113] olasz szó: [43], de okkal föltételezhetjük, hogy görögül (krétai működése, a fentebb idézett görög szójáték, a myropolium szó használata, [71]:) és németül is jól tudott (bécsi, soproni, pozsonyi ismerősei és betegei). Magyar nyelve szép, ő-ző, szegedi dialektikus („velünk született szójárás" [84]), méltán látja az 1555. július 4-i levélben leírt anekdotában [84] Bálint Sándor e nyelvjárás egyik legkorábbi írott emlékét. 147 Latin nyelvű leveleiben is több közbeszúrt magyar szó fordul elő (tyúkmonyos kalács, káposztás hús, szép szőlő, az fél félem). A többi levéltől eltér a [221] levél latin stílusa. Itt ismét — mint a [212] Payr 1914, Bálint S. 1975 és Botta i. m. Payr. 1914. Botta i. m. 65. így pl. 1567—84. között a soproni Sz. Mihály-templomot (Bán, Sopron újkori egyháztörténete, 1939, 51; emléktábla is jelzi a templom előterében); Lőcsén, Bártfán és valószínűleg Kassán is (Márkus M. szíves szóbeli közlése, okleveles adatok alapján). Ugyanígy Székelyudvarhelyt is (Orbán B.: A Székelyföld leírása I. köt. VIII. 1. jegyzet, p. 50). Botta i. m. passim. 1975, 35. U.itt p. 167 facsimilében is közli.
