Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Grynaeus, Tamás: Szegedi Kőrös Gáspár
váló Botka uram" [43. 46] említtetnek leggyakrabban, viszont feltűnő módon az akkortájt Sárvárott élt vagy ott megfordult nagyságokról nem esik szó. Arról nincs adatunk, hogy Nádasdyék szolgálatában milyen volt Fraxinus javadalmazása (a számadáskönyvek csak 1540—1550 között adattak ki, 120 bár Fraxinus helyzetét ismerve kérdés, hogy ennek rendezését a nádor gazdasági embereire bízta-e? 121 ). 1557. július 9-én kelt leveléből megtudjuk, hogy a házon kívüli gyógykezelésért esetenkent díjazhatták, de összegéről ebből sem tudunk meg biztosat. 122 Külföldön elsősorban Itáliában voltak barátai („Olaszországban. . . köszöntse nevemben barátaimat" [53]); távozási szándéka bejelentésekor közülük ajánl Nádasdynak utódot maga helyett „minden követ szívesen megmozgatok, hogy Őnagysága udvarában Olaszországból tudós or\>os legyen. Ismernek ugyanis engem azok . . . akik érnek valamit és megbíznak ajánlólevelemben" [72]; tudjuk, hogy páduai volt tanára, Fracantianus Antal, egyik gyermekének keresztapja („komám, az olasz orvos" [53] érte közbenjár [43]) és Matthiolushoz is jó viszony fűzte. 123 Osztrák kollégáit több levelében említi, többnyire elismeréssel [72, 157/a], barátainak, testvérének nevezve maga helyett ajánlja őket, érdekükben szól [221]. A szintén Páduából ismerős Thomas Viennensist viszont felháborodottan szidja egyik levelében, amiért illetéktelenül, képzettség nélkül beleavatkozott Nádasdy Tamás kezelésébe. 124 Úgy tűnik, hogy soproni, majd pozsonyi házvásárlása — előbbiben Nádasdyn kívül munkatársa, a már említett Sárkány Antal is segítette — nemcsak azért volt fontos, hogy Szegedről menekült szüleit (édesanyját) és testvérét (testvéreit?) otthonhoz juttassa, hanem azért is, hogy kezdettől fogva meglévő, vagy korán kialakult önállósulási szándékát megvalósíthassa. Erről nemegyszer gorombának tűnő őszinteséggel nyilatkozik: „. . . én ugyanis arra törekszem, hogy ne legyek udvari ember, mint ezt többször megmondtam" [72], „véget akarok vetni az udvari életnek" [106]. Ebben Bálint Sándor méltán látja a szegedi késő középkori renaissance polgárhagyományokból táplálkozó és Itáliában csak megerősödött igényét a szabad életformára. 125 Mindenesetre ebben is elsők között járt hazánkban. A soproni és pozsonyi polgárok kezelését nem kevesebb — ha lehet, még több! — szorgalommal és odaadással végezte. 1558. október végén a nádor kérte, hogy haladéktalanul menjen Sárvárra, beteg hitveséhez. Fraxinus nem hagyja cserben szeretett, volt úrnőjét, de csak levélben ad tanácsot, nem indulhat, mert — úgymond — pozsonyi súlyos betegeit nem hagyhatja segítség nélkül [164]. Nem volt ritkaság abban a korban, hogy kiváló orvosokat diplomáciai feladatokkal bíztak meg. 126 Fraxinus leveleiben erre mindössze két utalást találhatunk [95, 164, ?170], minden bizonnyal azok bizalmas, titkos jellege miatt. Egyáltalán nem esik szó egy olyan küldetésről, melynek eredményes lebonyolításáról más forrásból értesülünk. Somogyi Péter vágsellyei tanító — aki Botfa szerint a későbbi Méliusz Péterrel azonos — ismételt fogságbóli kiszabadításában — nyilván Nádasdy Tamás intenciója szerint — Kőrös Gáspár működött közre. (A feladat bizalmassága mellett ezt avval is magyarázhatjuk, hogy Fraxinus ekkor már Pozsonyban lakott, ahol szóban is megtárgyalhatta Nádasdy val.) Somogyi Péter [146/a] naplója éles fényt vet Gáspár doktor magatartására, emberi vonásaira. Tágabb értelemben e címszó alá vehetők azok a tudósítások is, melyeket a nádor Fraxinustól kapott korabeli eseményekről [47, 142], járványhelyzetről [43, 47, 220], Pozsonyban történtekről, illetve hallottakról [126, 142, 213, 214], s legfőképpen a törökök hadmozdulatairól, készülődéséről [46, 104/a, 110, 124/a, 126, 142]. Fraxinust Gregoriancz Pál győri püspök „valdé durus ungarusnak", azaz nagyon kemény magyarnak jellemezte Nádasdy Tamásnak 1560. november 28-án írt levelében. Ezek a tudósítások is a békét szerető 12,1 Kumorovitz, Kállay, 1959—1968, I—II. 121 Egyetlen utalása a [106] levélben, ahol kéri, hogy egy bizonyos vásárlás „fizetésem számlájára" történjék. 122 [140] és „Balassa nagyságos úr . . . pénzére nem szorulok rá" [116]. 123 [71] és Botta i. m. 64. 124 [67] I. még Fraknói: Révay ... 30, és Veress FRH 50. 125 Bálint S. 1975, 75-76. I2b Pl. a 17. század elején Jeszenszky Jánost. Demkó i. m. 233-4.
