Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — STUDIES, LECTURES - Szabó, T. Attila—Sz. Tóth. Magda: Adalékok a XVI. századi magyar természettudomány születéséhez
A sárvári levelezésben szereplő növénynevek közül csak három — az ibolya, a meggy és a tuja — hiányzik egyaránt Lencsésnél és Meliusnál is; kérdéses a scordium és a solatrum azonosítása. Melius könyvéből hiányzik még a komló (Hamulus lupulus) és a Vida féle fordítás más magyar neveken emlegeti a füstikét (Fumaria) a lóromot (Fumex); dinnye alatt csak a sárgadinnyét érti, de ezen belül fajtákat is. Nem említi az édes almát és a savanyú pomagránátot. Az Ars medicá-bó\ viszont az úrgomba és a betonica hiányzik. Ebből az elemzésből elsősorban az a figyelemre méltó, hogy a két vélt Kőrös tanítvány — Melius és Lencsés — gyakorlatilag minden Sárváron, Fraxinus Gáspár környezetében ismert és használt növényt említ és gyógyításra javall. Mivel Melius munkájához annak idején (Szabó, 1978) nem készült külön gyógyszernév mutató, itt összehasonlítást csak az Orvosság könyvével (Lencsés, 1570 körül, Szabó 1989) tettünk. Azt találtuk, hogy Lencsés minden Gáspár doktor által ismert, minden Sárváron felbukkanó gyógyszert felsorolt könyvében. Az is figyelemre méltó, és talán több pusztán csak korszellemből fakadó azonosságnál, hogy Gáspár doktor és Lencsés György is feltétlen híve az ételek-italok ésszerű megválogatásával történő gyógyításnak. Lencsés egyébként — feltehetőleg éppen ebbéli tudománya miatt — Báthory Grizeldisz krakkói esküvőjén alkalmilag a főszakácsmesteri tisztet is viselte (Veress, 1918). 13 Külön figyelmet érdemelnek Gáspár doktor gyógymódjai között a fürdők — a gyógyfüves, a komlós fürdő — valamint a levegőváltozás és a gyógyító források javallása a beteg gyógyítása érdekében. Ezek az utalások (vö. pl. 56. és 120. sz. levél) a sárvári és általában a magyar balneotherapia korai, becses emlékei. Megjegyzendő, hogy hasonló részletekre Lencsés György figyelme is kiterjedt. Kőrös Gáspár kerülte a durva beavatkozásokat; szerette, ha maga a természet gyógyít (79. sz. levél); érvágást, klistélyt, tályogfeltárást csak ritkán, igen indokolt esetben alkalmazott. Ha szemügyre vesszük azokat a szerzőket, akikre Gáspár doktor leveleiben hivatkozik, leggyakrabban az ókoriak bukkannak fel: Arisztotelész, Galénosz, Hippokratész. A kortársak közül Cornax doktort, keresztkomáját, Fracantianus doktort, József doktort, Julius doktort és Péter doktort említi. Ezzel szemben Lencsés csak az ókoriakra hivatkozik; a Fraxinus által említettek közül senkit sem nevez meg, csak Adorján doktort, Ferenc doktort, Józsa doktort. Messe doktort idézi. Kőrös Gáspárnál összesen 6 doktor szerepel név szerint, és ezenkívül a doktori cím még 10 különböző jelzős szerkezetben fordul elő. Ezzel meglehetősen élesen állnak szemben Sárváron a „csak orvosok" (vö. pl. 175. levél), ilyen orvosokról 27 esetben van szó a levelekben. A minősítésekből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de kiderül, hogy a sárvári udvarban ismertek voltak a bécsi és az olasz orvosok mellett a magyar orvosok is. Felbukkant a gyógyszerész, a fűszerszámos orvos és a (tót) patikárius is. Jól érzékelhető azonban, hogy a gyógyszerészi és orvosi hivatás mennyire összekapcsolódott. Maga Gáspár doktor is készített patika-szereket, sőt felügyelt a fűszerszámosra és a gyógyszerészre is. Az orvosi szerepkör változatosságát a fogalomra vonatkozó jelzős szerkezetek jól mutatják. Az 1550-es években Sárvárott már ismert volt a gyógyszerész. A levelekből csak annyi derül ki, hogy itt egy gyógyfüvekkel és közönségesebb gyógyszerekkel jól ellátott, egyszerűbb receptek és fürdők készítésére alkalmas házi-patika ügyeit intézte egy alkalmi megbízott; és jelentkezett az igény egy szakmájában járatos (55. sz. levél), eljövendő (56. sz. levél) „szláv" (57. levél) jó (67. levél) gyógyszerészre, egy bőséges gyógyszertár felszerelésére, a patikáriusságra (218. levél), olyan szakemberekre, akik a doktornak „papírra felírt gyógyszereit" 52. levél), saját receptjeit (214. levél) el tudják készíteni. Különösen érdekes a gyógyszerész mellett megjelenő „fűszerszámos Mátyás", akit Gáspár doktor vizsgáztatott és „mindenben árkádiai baromnak" talált, nyilván a maga orvosi ismerete alapján. Ami nem változtat azon a tényen, hogy Mátyást azért önálló tisztet viselő gyógyfüves emberként alkalmazták az udvarban. Mátyás mellett felbukkannak még a német bába, a betegre felügyelő öregasszonyok, a javasemberek, közsebészek, sebészek, seborvosok, a kuruzslók, a vajákosok, a szerzetesek és a beteg mellett virrasztók. vö. 4. sz. jegyzet.
