Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW
Hillert, Andreas: Antike À rztedarstellungen. (Marburger Schriften zur Medizingeschichte; Band 25. Herausgeber Arming Geus und Irmgard Müller) Verlag Peter Lang, Frankfurt am Main, Bern, New York, Paris, 1990, 250 p. ill. Andreas Hillert 1986-ban írt disszertációja az antik görög-római kultúrkör orvosábrázolásait tekinti át és elemzi művészeti, orvostörténeti és társadalomtörténeti szempontból. A szerző az 1980-as évek első felében párhuzamosan szerezte meg az orvosi és az archeológusi diplomát Mainzban, így érdeklődése értelemszerűen e két diszciplína határterületei, érintkezési pontjai felé fordult. A megvizsgált ábrázolások köre magába foglalja azoknak az embereknek a képmásait, akik polgári foglalkozásként gyógyítottak — őket orvosi eszközeikkel vagy más módon karakterizálva jelenítették meg, típusformájukkal is dokumentálva hivatásukat. További vizsgált ábrázolások azoknak a gyógyító isteneknek és hősöknek a képmásai, akik természetfeletti módon gyógyítottak meg betegeket, valamint azok a mitológiai jelenetek, amelyek héroszok harcokban szerzett sebeinek gyógyítását mutatják be. Ez utóbbiak csak annyiban képezik a disszertáció témáját, amennyiben a valós orvosi gyakorlatot dokumentálják. A szerző bevezetésként összefoglal néhány alapgondolatot a görög és római kor orvosainak társadalmi helyzetéről, orvostörténeti jelentőségéről, majd az egyes művek konkrét elemzésére tér át műfaji csoportosítást követve. A disszertációt az elemzett ábrázolások egy részének fekete-fehér fotói egészítik ki. G. Kölnéi Lívia Hibbard, Bryan M.: The Obstetric Forceps. A Short History and Descriptive Catalogue of the Forceps in the Museum of the Royal College of Obstetricians and Gynaecologists. A „The Royal College of Obstetricians and Gynaecologists" kiadványa. London, 1990. 69 p. A füzet a londoni „Museum of the Royal College of Obstetricians and Gynaecologists" szülészeti fogógyüjteményének katalógusa. A fogók osztályozását történetileg kialakult típusaik határozzák meg: legkorábbiak a Chamberlen család által használt és az azokat megelőző eszközök, utánuk következnek a XVIII. század folyamán Nagy-Britanniában elterjedt fogók, a XIX. századi brit hosszú fogók, majd a XVIII. sz. végi-XIX. sz. eleji európai rövid fogók csoportja. Végül a XIX. sz. második felének és a XX. sz. elejének eszközfejlődése következik. Valamennyi, az egyes korszakokat tárgyaló fejezet rövid összefoglalását adja a periódusra jellemző eszközváltozásoknak, az ebben jelentősebb szerepet játszó szakembereknek. A katalógust az egyes eszköztípusok jellemző adatait tartalmazó táblázatok és a gyűjteményben szereplő műszerek tervezőinek-kivitelezőinek névmutatója teszi teljessé. G. Kölnéi Lívia Lindemann, Ulrich: Die Geschichte der Krankheitsbezeichnung „Typhus" und der Wandel der Typhuslehre im 19. Jahrhundert in Deutschland. Freie Universität Berlin, Berlin, 1986, (Diss.), 139 p. Doktori értekezésében a szerző a tífuszfogalom kialakulásának történetét, a tífuszról szóló tanok változását és fejlődését kíséri nyomon a XIX. század folyamán. A napjainkban oly pontosan definiált és pontosan körülhatárolt betegségfogalmak, elnevezések valamint a betegségek kórképei a korábbi évszázadokban nem voltak ennyire egyértelműek, gyakran teljes más jelentéssel bírtak. Hasonlóképpen volt ez a szerző által vizsgált fogalommal, amellyel egy tünetegyüttest definiáltak. Ezen disszertáció alapját orvosi munkák, tanulmányok, kórleírások képezik. Ezek elemzésével, az állításokat idézetekkel alátámasztva halad végig a szerző a XIX. század e témakörrel foglalkozó orvosi szakirodalmán. Mielőtt hozzálátna a tudományos munkák tanulmányozásához, rövid leírását adja a hastífusznak, a kiütéses tífusznak, valamint a visszatérő láznak, amelynek kórképe nagyon hasonlít az előbb említett két betegséghez, és amelyet a XIX. század folyamán a tífuszos megbetegedés egyik alfajának tekintettek. Szót ejt a század nagyobb tífuszjárványairól, a járványok okairól, a betegség mibenlétéről. A szakirodalom tanulmányozását a századfordulótól kezdi a szerző. Georg. L. H. K. Wedermeyer munkájából idéz elsőként. Wedermeyert már foglalkoztatta a probléma, amely abból adódott, hogy bizonyos tünetcsoportokat más-más fogalommal jelöltek az orvosi szakirodalomban, szakkönyvekben és tanulmányokban. Ez volt a helyzet a XIX. században járványokat okozó és oly sok áldozatot követelő betegséggel is, amelyet ma tífusznak nevezünk. A kutatók, hogy valamelyest enyhítsék a fogalom és az általa jelölt betegség körül zűrzavart, tanulmányaikban fölsorolták az előforduló, az ismert és a használt szinonimákat.
