Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW
legérdekesebb tanulmány F. Baroné, aki — mint neves Faust-kutató — arról ír, milyen szerepet játszhatott a sponheimi apát a Faust-legenda kialakulásában. A kötetet az előadásokat követő tanulságos vita jegyzőkönyve zárja. A kitűnő első kötet láttán izgalommal várjuk a most induló Bad-Kreuznach-i sorozat további kiadványait is. Magyar László Fischer-Homberger, Esther: Medizin vor Gericht. Gerichtsmedizin von der Renaissance bis zur Aufklärung. Verlag Hans Haber, Bern, Stuttgart, Wien, 1983, 487 p. ill. A szerző a törvényszéki orvostudomány, a társadalmi ítélkezésben felhasznált orvosi gyakorlat történetét, alakulását követi végig a reneszánsztól a felvilágosodás koráig. Röviden összefoglalja a téma előtörténetét Hammurapi törvényeitől 1523-ig, majd két nagy tartalmi egységre bontva tárgyalja könyve tulajdonképpeni témáját. Az első a vizsgált intézmény tagjainak: a sebészeknek, a szülésznőknek, a gyógyszerészeknek és a jogászoknak a részvételét, szerepét vizsgálja. A második fejezet azoknak a bírósági orvosi előírásoknak a történeti alakulását tekinti át első lépésként, amelyek meghatározták az ítélkezésben résztvevők felelősségét, szavahihetőségét (életkor, nem, a psyiché egészségi állapota). Ezután a szexualitással és gyermcknemzéssel kapcsolatos problémák történeti áttekintését adja bírósági orvosi szempontból (a házasság és a család célja; terméketlenség és impotencia; szüzesség; a terhességi diagnózis; a hasonlóság; abortusz, gyermekgyilkosság), majd az erőszakos halál témaköreit járja végig (sebek, megfulladások, mérgezések). Ezeknek az eseteknek a felderítése, megítélhetővé tétele olyan feladatokat jelentett az orvostudomány számára, amelyek magát az orvosi gyakorlatot is fejlesztették és növelték társadalmi befolyását: a lehető legnagyobb hatást gyakorolhatta az egyéni emberi sorsokra és a társadalmi életre, a tág értelemben vett politika eszközévé vált. A kötetben számos korabeli esetleírás idézete, valamint néhány szöveg közötti kép kapott helyet, a munka végén bőséges irodalomjegyzék található. G. Kölnéi Lívia Hayoun, Maurice— Ruben: Maimonide. Que sais-je? 2378. Paris, Presses Universitaires de France, 1987, 127 p. Maimonidész (Moses ben Maimon) (1135—1204) zsidó tudós Moré Nebukhim című főművének (magy. kiad.: A tévelygők útmutatója. Pápa, 1879—1880) francia nyelvű újrakiadása (Le Gudie des Egarés) kapcsán jelent meg a strassburgi Hayoun professzor elemző tanulmánya e kiadott műről. Maimonidész — aki zsidó teológus, filozófus és orvos volt — műveiben új alapokra próbálja helyezni a judaizmust. Művei közül (pl. Misné Tóra 1190) legnagyobb bölcsészeti munkája A tévelygők útmutatója ( 1190), melyben a zsidóságot próbálja összeegyeztetni a bölcsészettel, Arisztotelész tanaival. Hayoun ennek a műnek részletes elemzésével foglalkozik, miután bevezetőjében bemutatta és kritika alá vonta a Maimonidész-kommentárokat, -elemzőket. A könyv első fejezetében megismerhetjük az Egyiptomban élő zsidó bölcselő életútját, irodalmi munkásságát. A második fejezet az említett mű részletesebb elemzését foglalja magába, miközben Maimonidész gondolatait ismerhetjük meg Istenről, köztük a messianizmusról, a gondviselésről, az isteni akaratról és tudásról vallott nézeteit. A harmadik fejezet a világegyetem örökkévalóságának vagy esetlegességének kérdésével foglalkozik, a negyedik pedig az Emberrel. Maimonidész a Bibliára és a Tórára építve jut el az egyetemes lélek gondolatáig. A tudós gondolatvilága sok ponton érintkezik a kabbalával, mégsem válik misztikussá. A tévelygők útmutatója több ponton hátat fordít a kabbalának, s Arisztotelész Metafizikájának irányába tér el (pl. a kabbala Szefirái helyett a fizika elemeit állítja előtérbe stb.). Hayoun elemzésének legfontosabb mondanivalója az, hogy felhívja a figyelmet Maimonidész. racionalista voltára szemben azokkal, akik annak misztikus oldalát hangsúlyozzák. Maimonidész a Talmud demisztifikálásának előfutára, aki a mítosz és a pantheizmus ellen harcol a judaizmus eszmevilágán belül; számára a judaizmus filozófiává, kontemplativ életté válik. A könyv ötödik fejezete a Maimonidész-követők és az őt ellenzők táborát mutatja be időrendi sorrendben. A tanulmány végén bibliográfiát találunk a Maimonidész-kiadásokról és tanulmányokról. Horúnyi Ildikó
