Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

TANULMÁNYOK — ESSAYS - Boroviczény Károly-György: Cruciferi Sancti Regis Stephani. Tanulmány a stefaniták, egy középkori magyar ispotályos rend történetéről

templomot és házat említ (igen valószínű, hogy ispotály is tartozott hozzá), amelyek helyéről eddig nem került elő adat. Feltehetően Akkon északi külvárosában, a Montmusard negyedben lehetett, mert a legtöbb „kisebb" keresztes rend itt helyezkedett el

74 (3. térkép). Akkon térképe a XIII. század végén. Maruno Sanudo 1309 és 1321 közt készült rajzát közli Rey (1971) és Dichter (1973) pp. 16—30. Bille

15 (Bylle, Billemal) Esztergom megyében feküdt, Szentkirályhoz tartozott, a tatárjáráskor (1242) elenyészett, csak temploma maradt meg. A Szt. Margit-templomot az 1187-es bulla említi

76

. Helyét Reiszig a mai Sátorkőpusztán (Esztergomtól kb. 6 km-re délre)

77

, Györffy Esztergomban, a Bem József tér környékén

78 jelöli meg. Csifár

19 (Csiffár, Chefar, Chifar, Chyphar; ma csehül Cifáre) Bars megyében, Lévától nyugatra, kb. 18 kmre fekvő falu. A birtokot, amely 1235 vagy 1236-ban a koronára visszaszállott, IV. Béla adományozta a stefanitáknak, a hozzá tartozó 6 faluval. 1259-ben IV. Sándor pápa, mivel ispotály fenntartására szolgált, felmentette a tizedadó fizetése alól. Csuraszombat

m fekvése egyelőre nem ismeretes, Szt. Jánosnak szentelt temploma volt. 75 Reiszig (19128) pp 2:54, 144f, Zolnay, Lettrich (1962) p 32 76 Györffy utal arra, hogy az 1187-es bullának egy. feltehetően Florentinus akkoni püspök által 1256-ban történt átírása alighanem interpolált. Az. esztergomi Szt. István mártír, a biliéi Szt. Margit és a táti Szt. György egyházak felsorolását tartja hamisnak, mert 1295 után tulajdonuk peressé vált 77 Reiszig (19128) pp 2:49 78 Györffy (1987) pp 2:211, 281 79 Györffy (1987) pp 1:419, 438, Reiszig (1928) p 2:50 80 Györffy (1987) p 2:281