Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)

jamünnepeken fordult elő: ott és akkor egy fiatal nőt elevenen eltemettek, hogy bőséges legyen a jamtermés ".

74 A földművelés kezdő fokán a termékenységi célzatú élve eltemetés másutt (pl. Indiában az irtásos gazdálkodóknál) is egészen a közelmúltig ismert volt. Ipolyi Arnold földkultusszal összefüggő kutatásából idevonatkozó példákat említünk: „/.. .Ja föld azon jóltévő anya, melynek méhéből minden ered, melyen minden tenyészik, női gyümölcsöz, s melybe ismét minden visszatér, az elégetett, a beléje temetett holttetem por s hamuvá lesz [.. .J"

15 Ezt a mondást, hogy „[...] a föld tetemedet úgy fogadja halva, harmadnapon úgy ki ne vesse" — Ipolyi így magyarázta: „[...] E harmadnapi földbőli kivetést én saját pogány hitnézetnek veszem [...] itt a föld általi átkos kivetés értetik, s azonos a pogány hitnézettel: hogy a föld nem tűri magában a gonoszat [...] nem érdemes, hogy a föld hordja [.. .J"

16 A magyar nyelv kiválóan érzékeltet: a bűnöst életében a föld elnyeli, halálában pedig kiveti. „[...] az újon szülöttnek mindjárt születésekor legelöl is a földre kellett letétetnie, honnét atyja felemelte [...]" — írta Ipolyi Arnold.

77 Vagyis, előbb a földnek mutatták be, s ha „ő" már tudomást vett róla, akkor történt a családba való befogadása. Német hősregére hivatkozva azt írta, hogy „/...] a legyőzött haldokló hős kéri ellenfelét, tenne szájába földet, hogy nyugodtan halhasson meg [.. .y"

78 A föld bajban, kórban is segít. Kecskeméti néphitre hivatkozva írja, hogy „[...] a kinek a torka fáj, térdepeljen le a földre, és egymásután háromszor mondja: »édes anyám föld neked mondom torkom fáj«, és annyiszor csókolja meg a földet. Miben tehát nyilván bírjuk még a földről mint édes anyáróli pogány képzetet, ki különös bajokban megsegít [.. .J"

19 Bálint Sándor így írta: „Ha valakinek fáj a torka, ezt kell mondani: Fődanyám, torkom fáj! Neköd panaszkodom, gyógyídd mög!"%° „Collao lakói így imádkoznak a földhöz: »Minden dolgok anyja! Én is hadd lehessek gyermeked!« A peruiak betegség esetén azt hitték, hogy a FöldAny a haragszik, és az ő oltalmáért könyörögtek a szülő nők" — írta Róheim Géza.

81 Ugyancsak ő fogalmazott így: „[...] lengyel néphit szerint van égből lehulló és földből jövő harmat, varázserővel csak az előbbi bír. "^

1 Korábbi munkánkban már foglalkoztunk azokkal a „panteista hatásokkal", amelyek a feudalizmusban kibontakoztak a magyar dél-alföldi, főleg református parasztok, az egyszerű nép, a „természet gyermekei" között. 1766-ban, majd 1794-ben egy-egy vásárhelyi asszony végrendeletében így kezdte a hagyatkozását: „[...] legelsőben lelkemet Teremtő Istenemnek; Testemet pedig ő Annyának a' Földnek ajánlván [...]" ill. „[...] Testemet pedig az én Anyámnak a földnek ajánlom [...] "

83 A természetközeiben élő parasztok egy része „[...] a lélekteremtő Istent is a Föld szülöttjének tartja. "^

4 A Föld (mint isten) számukra minden élet teremtője és forrása. Innen születik növény, állat; az ember is „porból" van és a Föld-Anyához tér meg. Az örök természeti körforgás során további élet fakadhat belőle, ill. tovább él a gyermekeiben. Kezdő fokon az egész természet: testvér, rokon, ős stb. kerete, ill. része az emberi társadalomnak, és viszont. A föld tehát jóságos erő, amelyet nem szabad emberi bűnökkel megsérteni vagy beszennyezni. Megbántása esetén ugyanis elveszítik jóindulatát és termékenységével nem áldja meg a munkájukat. Ez az éhhalállal lenne egyenlő, és a parasztok talán a terméketlenségtől félnek a legjobban. 74 Sárkány M. 1986. 37. 75 Ipolyi A. 1923. 288. 76 Ipolyi A. 1923. 290. 77 Ipolyi A. 1923. 291. 7S Ipolyi A. 1923. 291. 79 Ipolyi A. 1923. 291. 80 Bálint S. 1980. 3: 453. 81 Róheim G. 1984. 345—346. 82 Róheim G. 1925. 53. 83 Szenti T. 1985. 335—336. 84 Szenti T. 1985. 336.