Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)

a törött üvegek, amelyek mindenült máshol balesetet okozhattak a tanyatelken mezítláb járóknak, de az állatoknak is. Jellemző közegészségügyi kép volt a XIX. század első harmadában a kútba vetett gyermek. Mint a pör beszámol róla, a hullára akkor akadtak, amikor lemerték, elszállították róla a vizet és elfogyasztották. Ilyen higiénés körülmények között nem volt véletlen, hogy néhány év múlva, 1830-ban, majd 1831 -ben a pusztító kolera-pandémia nemcsak elérte a Dél-Alföldet, de a lakosságot alaposan meg is tizedelte. Ma már jól ismert, hogy a kolera leginkább a fertőzött vizekkel terjed. Az alábbi pöirészletekben a megölt újszülöttet a földbe rejtették. Az esetek kisebb részében végeztek mélyebb elhantolást, zömében azonban éppen csak elkaparták, eldugták őket. Mint azt látni fogjuk, többnyire tisztátalan helyekre rejtették és ennek folklorisztikus jelentősége volt. A 371 /1769. pörben az anya azt vallotta, hogy a gyermeket „/...] el temettem S. V. a ' Disznó Utamba, a Válu alá /...]" A 49 /1764. pörben az anya így vallott: „/...] egy verem forma kis gödörbe a Varos alatt bek' vetettem, s földet kapartam reá [...]" A 370/1758. pörben a leány terhes lett a szeretőjétől. Megszüli gyermeküket „/...] azon Legénnyel à Kút mellett el temettük /.../" A 379/1782. pörben a nő két magzatai kiűzte magából, majd „/.../ konyha késsel csinálván nekik Cödröcsket el ástam [... a harmadikat] hasonló módon csinálván Gődröcskét késsel ástam, és el temettem. " A 381 /1801. pörben a cigánylány a temető „/.../ árkába a Terhet le tette /...]", majd így vallott: „[...] Meg öltem ott az árokban heverő darab hegyes Fátskával, vagy Forgáts darabbal]...] A torkába szúrtam]...] Azzal a Fátskával ástam a gődrőtt, u mellyel meg öltem. " A 380/1799. pörben az újszülött gyermek fejét összetörték, ezután a férj elbeszélte, hogy „/.../ gödröt ástam a Pintzében, és [...] árendátor Társammal[...] temettük a gyermeket el. " A 389 /1819. pörben a leány a gyermekét megszülte és „[.. fazon nap estve az udvaron el ástam " — vallotta. A 390 /1819. pörben a leány vallotta: „/.. falattomossan elmentem a ' búza vetések közé, 's ottan mégis szültem a ' kisdedet[...] a ' köldökéi ki szakasztottam] ..] elfolyván vére, tsak hamar meghall] . f azon megijedvén, tsak ottan a ' buza főidbe egy gödörbe bé ástam. " A 396 /1827. pörben a leány halott magzatát „/...] a' tanyán levő kertnek árkában [...]" ásta el. Végül, a 403/1842. pörben az anya arról vallott, hogy ..] a'Szénás kertbe a' hol tsak egyedül magam voltam — hogy azután a' gyermek meg született /.../ fel vettem egy ruháskába bé takartam /...]", majd „[...] elvillem Öreg Fazekas Mátyás Kukorilzájába és ott elástam ]...] Fazekas Mátyás Kukoriczájaba tsak az napi születésű férji gyermeketske elásva 's már meghalva találtattván. " A következő két pörben a föld és a víz, e két őselem egyaránt szerepet játszott a megül i csecsemők elrejtésében. A 368/1754. pörben a nő azt vallotta, hogy „Szűlnyipedigis Komarominé az Legénnyel á pincébe vittek [...] à Gyermek Férfiú volt, és Komárominé [...] Vízben tette az Gyermeket, és úgy nézte [majd] egy Iskátulába lévén az Legénnyel el temette. " A Dél-Alföldön mai napig élő népszokás, hogy a fölnevelni nem kívánt kismacskákat, kutyakölyköket előbb egy vödör vízbe belefullasztják, majd elföldelik. Ennek a szokásnak az az ésszerű magyarázata, hogy a víz 1—2 perc alatt a tüdejükre fut és gyuisun megfulladnak, míg a földben negyedóráig is szenvedhetnek. Az eredmény persze ugyanaz, mintha elevenen elásnák őket, de ekkor nem látható a kínszenvedésük. A vízbefullasztáskor végig lehet nézni a vonaglást. Még az érzékeny lelkű ember is — a rossz érzéstol verítékezve, de — oda-odanéz. Az agresszív ösztönök által keltett kívánalom, a gyötrelemmel járó pusztulás szadisztikus, erotikus élvezete ilyenkor kiclégül. A 371 /17b9. pörben, mint korábban láttuk, az anya szintén dézsába szülte gyermekét. Köldökét nem kötötte be. Három napig az ágyában „/...] a 'párna alá tettem, hogy Senki ne lássa ]...] az agyamba a ' Dcrekaly alá teltem a ' végre, hogy ott meg fulladgyon ]...] az ora és Szája körül kék volt, a Szíve eránt is kékség tapasztaltatott [.. ./"A szülés utáni megfojtás igazolódott, majd „/.../ ruhába bé takartam és úgy temettem el" — vallotta. Az 55/1829. pörben a fiatal lányanya néhány hónapos gyermekét a következőképpen pusztította és dugta el: „Az ártatlan kiss dedet derekánál tartva, annak fejét avízbe ledugta — sokáig tartó, kínnal 's azért embertelenül bele fullasztotta 's megölte — annak ulánna p[edig\g aviz szélin lévő Izapba, azt nem annyira elltakarítani, mint a'viz mosásának, 's némely állatok[n-d]k martalékjára kitenni, nem iszonyodon]..]" Cselekedetének minden részlete tipikusan ősi ösztön-megnyilvanulás volt.