Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)

A szülést követően egyes állatoknál az anya a szervezetében lejátszódó erős idegi, hormonális változások hatására vagy lázas időszakban megeszi a kölykeit. Ezt az ember az állatokkal végezteti el. Az emberiségre jellemző, általánosan elterjedt szokás, hogy az elpusztított újszülötteket, az elhalt embereket állatokkal etetik meg. Megsemmisítésük végső helye az állatok gyomra, ahonnan undortkeltő módon jutnak a talajra. Az ilyen „eltakarításnak" egész sora élt, sőt jelenleg is gyakorlat Tibetben. Benedek István Henry Savage Landor könyvére hivatkozva ezt írta: „/...] a tömeg hétszer körüljárja a tetemet, és némi távolságra visszahúzódik, hogy a hollók és kutyák darabokra téphessék [...ja lámák [ezután] közvetlenül a test mellé ülnek, és késükkel a még megmaradt húst darabokra vágják. Az első falást afőláma fogyasztja el, utána az imádságot mormoló többi láma eszik belőle, majd a rokonoknak és barátoknak dobják az immár majdnem teljesen lekopasztott csontvázat, akik mohón felfalják az utolsó darabka levakart húst is. ,ril Nagy Károly írta: „A múlt században még előfordult, hogy a halottat disznókkal etették meg [.. .]

m A következő két „eljárást" ma is gyakorolják. Tibetben a halottat kiviszik a faluból a boncolási helyre. Itt „[...] a tetemboncoló nekifog, nagyon szakszerűen levagdalja a húst a csontokról, és odaadja a keselyüknek [...] A csontokat — ide értve a koponyát is[...] — egy arra rendeltetett kőedényben péppé zúzzák, campával összekeverik és azt is a keselyüknek adják f...] az égbe temetettnek egyszerűen nem marad nyoma. "19 Végül ezt találjuk könyvében: miután a hullára . j egy nagy követ kötöttek, beleengedik a vízbe. Ót nem a keselyűk eszik meg, hanem a halak; elvileg semmi különbség [.. ./"

40 Nagy Károly itt megjegyezte, hogy a földbe a legritkábban temetkeznek. A földtől rituálisan félnek, még az ateisták is kerülik. (A föld különleges szerepét később részletesen látni fogjuk.) Róheim Géza írta: „Az urjankháj tatárok kenderolajat öntenek a halottra, hogy a kutyák hamarább megegyék és minél hamarabb falják fel a kutyák a holttestet, annál jobban örül a rokonság. "

41 Szabó Jenő írta a középkori Sopronban tárgyalt egyik perről: „1679-ben ítélkeztek Hetyei Magdolna felett is. Ez a huszonhét éves cselédlány brutális módon végzett törvénytelenül született gyermekével. Kivitte a bánfalvi erdőbe, ott kenyérvágó késsel elmetszette a torkát és a holttestet az állatok és enyészet prédájául hagyta. "

42 Az általunk vizsgált feudalizmus kori pörök közül az alábbi kettőnél is az újszülöttet állatok falták föl: a 388/1818. pörben a 15 éves kislány a mostoha bátyjától terhes lett és „[. ..Ja' Tanya Ház pitvarában gyermekemet meg szülvén azt azonnal kezembe vettem a' Ház végéhez ki vittem [...] le tettem, es ottan hagytam f...]" A bírák előtt kétszer mesélte el, hogy miként történt, de mindig másként. Egy lényeges közös vonás volt a történeteiben, hogy a gyermek eltűnésében a kutya szerepe mindig világos volt. Amikor a lány később kiment a tanyából megnézni a ház végénél letett gyermekét, tapasztalatáról így vallott: „[...] egyebet nem találtam ott a Tanyabéli kutyáknál mellyek valamin nyalakodtak. " Az egyik vallatója meg is jegyezte: „[...] azt az ártatlant, oktalan állatok prédájává önként adtad. " A 401 /1829. pörben a leány decemberben, a hidegben egy disznóólban szült, „/...] a tőlle született gyermeket a Patkányok különös prádályára [így!] az Ol színbe a gaz közzé tette". Mint az orvosi látleletből kiderült, az előbb megfojtott újszülött köldökét nem kötötte el, karját, arcát, nyakát a patkányok csontig lerágták. A következő bűnpörökben a csecsemők elrejtési módjában két motívumot, a földet és az állatok táplálékául hagyást egyaránt fölleltük. A 369/1757. pörben az anya a földre abortált. így vallott a továbbiakról: „[...] a' földbe valami vakondok dúrásba kezemmel el temettem [...]", de mire ezt a szomszédaasszonya megtudta „/.../ már akkor a varjak, tyúkok elis hordották a kis gyermeket. " A 374 /1780. pörben „/...] egyik gyermekét Borkáné másodmagával temettékel [...] de a kutyák ki ásták es ugyan a kuttyák és varjak ették meg. "A 384/1804. pörben a magzatgyilkos anya beszélte, hogy „/...] Mihelest el szültem, én el dűltem [...] 37 Benedek I. 1987. 89—90. 38 Nagy K. 1987. 194. 39 Nagy K. 1987. 196. 40 Nagy K. 1987. 197. 41 Róheim G. 1925. 190. 42 Szabó J. 1988. 91.