Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)

Buda Béla a hagyományos magyar paraszti erkölcsökről többek között ezeket írta: „[...] gyakori volt a sok bajt okozó magzatelhajtás f...] Az »egykes« vidékeken nem volt ritka a magzat elpusztítása sem, vagy az önmegtartóztatás mint születésszabályozási mód. "^ A magyarországi gyermekvesztés módjait legkiterjedtebben Gémes Balázs foglalta össze: „A népi születésszabályozás (magzatelhajtás) Magyarországon a XIX—XX. században" címmel (Budapest, 1987. MTA. Néprajzi Kutató Csoport). Munkájában a legelképesztőbb módokat, ötleteket írta le, amelyeket a nép a mai napig alkalmaz, hogy nem kívánt terhességétől megszabaduljon. Elgondolkodtató, hogy a gyermekkitevést, pusztítást, megsemmisítést zömében a nép alsóbb osztályában élő, feudális függőségben lévő „szolgák", a jobbágyok, zsellérek, cselédek, béresek, juhászok stb. cselekedték. A gyermekpusztítás a legtöbb kultúrában gazdasági „szükségszerűség" volt. Kultúrtörténeti példát, pogány szokást említ Hermann Imre, amikor leírja, hogy „A rabszolgák nagy seregének egy része ugyancsak kitett gyermekekből adódott. "

24 Magyary-Kossa Gyula írta: „ 1691-ben is fölmerül a panasz, hogy különösen a soproni várbeli cselédek és szövőasszonyok közt sokan titkos kéjelgést űznek, fattyaikat kiteszik az uccára [.. ,/"

25 A jegyzőkönyvnél Szabó Jenői idézzük: a közgyűlés kéri a tanácsot, hogy a szajhák üldözését tartsa napirenden, „[...] mert a szajhanépség egyre tódul a városba és ha gyermeket szül, azt a vadállatnál is kevesebbre becsüli, utakra, utcákra kirakja".

lb Megjegyzi, hogy 1689-ben a Sopronban született 238 gyerek közül 6 volt törvénytelen.

27 A születésszabályozás: a szaporodás biztosítása és a túlszaporodás gátlása közismert jelenség. R. L. Leakey—R. Lewin szerzőpáros a humán őstársadalmakról és a természeti népekről megjegyezték: „Két oka van annak, hogy e társadalomban elvárják a nőtől, hogy folyamatosan szüljön: egyrészt a magas csecsemőhalandóság, másrészt a nők alacsony száma a csoportokban. "

28 A S. L. Washburn—C. S. Lancester szerzőpáros a vadászó hominidákról írva jellemezte a humán hordatársadalom születésszabályozását: „Ma a földművelő társadalmakban a nőtöbblet problémája nem látszik súlyosnak, de a vadászok esetében annak számított, s olyan szigorúan kezelték, hogy gyakori jelenség a lánygyermekek elpusztítása. "

29 V. G. Childe az ókori görög születésszabályozásról írta: „A gazdag és a szegény polgárok egyaránt magzatelhajtással és csecsemőgyilkossággal tizedelték családjukat, a rabszolgáknak pedig alkalmuk sem volt arra, hogy népes családot alapítsanak. "

30 H. Gero! az inkák természetes szaporodásának társadalmi szabályozásáról ezt írta: „/...] a népszaporulatnak arányban kell lennie a rendelkezésre álló, megművelhető földdel. "

31 A hatóság fölemelte vagy csökkentette a házasságkötés korhatárát és szabályozta a házasságkötéseket. A gyermekölés a nemkívánt utód és a túlszaporodás ellen eleinte ösztönös, azután tudatos, de mindenféleképpen természetes védekezés volt. Az ösztönös utódpusztításra az állatvilágban számtalan példái találunk: halaknál, hüllőknél; de a legjobb példák egyike kétségtelenül az emlősöknél van. Különösen a rágcsálók és a macskafélék, a szülést követően gyakran fölfalják gyermekeiket. Amikor a patkányok és a vele rokon emlősök között bekövetkezik a túlnépesedés; vagy a környezet eltartási képessége, a táplálék csökken, fokozódik bennük a kannibalizmus. Ha az ember környezetében olyan körülmény áll elő, hogy az nem kedvez a szülőnek, ill. a gyermek fölneveléséhez, ettől a tehertől gyakran választják a legegyszerűbb, ősi megszabadulási módot, vagyis megsemmisítik az ivadékukat. Természetesen, a relatív túlnépesedést kiegyenlíthették járványok (pl. a középkori pestis) vagy a háborúk is stb. 23 BudaB. 1986. 261. 24 Hermann I. 1984. 156. 25 Magyary-Kossa Gy. 1929. 1:215. 2

" Szabó J. 1988. 110. 27 Szabó J. 1988. 11 1. 2S R. E. Leakey—R. Lewin. 1986. 273. 29 S. L. Washburn—

C. S. Lancaster. 1972. 284. 30 V. G. Childe. 1959. 230. 31 H. Gerol. 1965. 139.