Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)

Kiss Imre az arab pogányság koráról írta: „/...] a nemek közötti egyensúly fenntartásának érdekében még a nemkívánatos lánygyermekek élve eltemetésének szokása is érvényben volt".

14 Klaniczay Gábor az európai középkor idevágó szokásait így jellemezte: „Hallunk abortuszról és a terhességet elhajtó növényi szerekről is [...] Mindamellett a születésszabályozás legelterjedtebb középkori módjának az újszülött elveszejtésének számos — népszokásszámba menő — módozatát tekinthetjük. "

15 Pelle Jánosi idézzük: „A XVIII. századi Franciaországban, de az egész korabeli Európában olyan erkölcsi felfogás uralkodott, amely szöges ellentétben áll a mai erkölcsi normáinkkal. Elsősorban a házasságon kívül született gyermekek sorsa iránti közöny elképesztő: a szó legszorosabb értelmében tömegesen tették el őket láb alól[...j Minthogy abban az időben a fogamzásgátlásnak egyetlen hatékony módját sem ismerték, a művi abortusz pedig erősen veszélyeztette az anya életét, a társadalom ilyen brutális módon szabadult meg a »felesleges« szájaktól. "

16 Temesváry Rezső írta a magyar népről: „Mély megdöbbenéssel és szomorúan vettem ki a kérdéseimre kapott válaszokból azon tényt, hogy a magzatelhajtás széles ez országban mindenütt a legkiterjedtebb mértékben gyakoroltatik. [.. .J"

n Folklorikus példát említ a születésszabályozások egyikére: „/.../ a leány az első néhány csepp [menstruációs] vérét egy rózsatőre öntij...] e czélra egy ágú rózsatőt vagy — fát keresnek ki, hogy ne legyen a nőnek soha több gyermeke egynél (Gödöllő). "

x% A gyermekvesztésben a nőnek jó segítőtársa volt a bába, később egyes orvosok. Borús Rózsa írta Topolyáról: „Aki nem akarta, hogy gyereke legyen, az a bábaasszonyhoz fordult, s az »csinalt neki valamit«. A nemkívánt magzattól kulccsal, tollal, zöldséggel, tormával próbáltak megszabadulni. Présgyökereket vettek a patikában, meszet oltottak, annak a gőzére ültek [.. ,/"

19 stb. Beck Zoltán írta a Vásárhely-pusztai parasztokról: „A Pusztán az 1910-es években kezdték a születéseket szabályozni, de általánossá csak az első világháború után váltf...] A nemkívánt gyereket művi beavatkozással vetették el. Aki meg tudta fizetni, az orvoshoz ment, volt, akinek a bába intézte el. Ez persze titkos voltj...]'™ Az egyik legmegrázóbb csecsemőgyilkossági módot Markos Gyöngyi írta le Makóról: „Ha belehalt a szülésbe az asszony — ami elég gyakran előfordult — akkor a bábát okolták [...] Az árván maradt újszülöttől úgy igyekeztek megszabadulni, hogy megszoptatták a halott anya tejéből [...] Legtöbbször a már fertőzött tej fogyasztása elérte a célját, meghalt az újszülött is. '™ Filep Antal szokásleírásokat adott közre Szentesről, a református egyház XIX. századi jegyzőkönyveiből: „Néha az Hlyen gyengélkedő kisdedeket a Paróchián kereszteltették meg a Lelki Pásztorok; de ha tsak lehetett a templomba kereszteltette az illyenekel is, a Bába, had lássák millyen sok gyermek születik az őkezénn [...] Ha kereszteléskor a főkötő madzagát a Bába meg nem tudja oldani, tsak hátra vonnya azt, majd megfojtván a kisdedet. — Ha a templomba sírt a kisded a bába motskos ujját a szájába tette, hogy kinnyába rágja azt [...] Haza vitelvénn az el fázott gyermek alszik fél nap is és sokszor tsak a nagy fázás utánn következett forróságból származott nyavalya által serkentetik fel. — Amikor belé áll a nyavaja törés, s el sem haggya míg elrongált testéből ártatlan lelke ki nem szakad [...] Nézzük meg tsak a holtak Laistromát, mindjárt szemünkbe fog tűnni melly sokan halnak meg a tsetsemők közzül minden Esztendőbenn a nyavaja törésben, kik nagyrészint a hellytelen vélek veló bánásnak áldozatjai. ,ra 14 Kiss I. 1986. 85. 15 Klaniczay G. 1986. 159. 16 Pelle J. 1986. 203. 17 Temesváry R. 1899. 17. 18 Temesváry R. 1899. 10. 19 Borús R. 1981. 111. 20 Beck Z. 1975. 499. 21 Markos Gy. 1986. 35. 22 Filep A. 1971. 127.