Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — STUDIES AND LECTURES - Stirling János: Saliunca (Saliunca)
Lavendula nostra est, neque Nardus Celtica, ut recte Matthiolus animadversit in lib. t. Diosc. pag. 14. et ea est quam Vergilius breviter indicavit in Eclogis: Puniceis humilis quantum saliunca rosetis). 2b Ha figyelembe vesszük a korai középkori glosszák saliunca — nardus celtica — nardus silvestris — celtica szinonimák ismétlődéseinek gyakoriságát, valamint a pliniusi szövegértelmezésből következtethető habitusjellemzőket, azonnal szembetűnik a saliunca névhez kötődő, de nyilvánvalóan nem jól használt nevek értelmezésbeli hiányossága: Fischer művében a saliunca az általa meg nem nevezett középkori szerzők szövegeiben a legkülönbözőbb növényekre vonatkozik: például Vinca fajokra jerikói rózsára (Anastatica hierochuntica) 27 Carexre 28 . Petrus de Crescentiis Opus ruralium commodorum c. művében az Eryngium campestrére 29 , ugyanez Du Cange szótárában is előfordul. Hasonló eltéréseket tapasztalunk a szó torzult (saliuncula) változatánál is. Nyomatékosan hangsúlyozni kívánjuk, hogy ezeknél a példáknál a középkori szerző értelmezéséről beszéltünk, és nem a szekunder irodalom tévedéséről, mely eleve nem tartozik tárgyunk keretébe. Latin—magyar nyelvemlékeink közül a Schlägli szójegyzék tartalmazza a saliunca torzult változatát salunica alakban, mellette vad mak (= vad mák) glosszával. Teljesen érthető Szamolà véleménye, aki szerint a szókapcsolat ebben a formában értelmezhetetlen. Hasonló szókapcsolat található a nagyjából ezzel egyidős Besztercei szószedetben is: soliűca — vggd mak formában. 30 Ha a Plinius által leírtakat nézzük, nyilvánvaló a példák helytelen értelmezése, mert az előbbiekben említett egyik növény sem Noricum és Pannónia területén élő, kis termőhelyen előforduló exportcikk. Az elmondottak alapján bizonyosra vehetjük, hogy a saliunca azonos a Valeriana celtica L. (Valerianaceae) nevű növénnyel, melynek legközelebbi rokona, a Valeriana officinalis L. a legtöbb európai Pharmacopoea hivatalos drogjegyzékébe felvett tranquillans hatású gyógynövény. Hatásmechanizmusát tekintve a Valeriana celtica L. alig különbözik a Valeriana officinalis-tól, sőt morfológiai jellemzőit tekintve is nagyon hasonló hozzá. Az antik szerzők szöveghelyeinek egybevetése után azonban megállapítható, hogy a szerzők a jelenleg ismert hatásmechanizmust alig ismerték, de egyéb vélt hasznai miatt fontos gyógynövénynek tartották, amit exportcikké válása is bizonyít. A Valeriana celtica L. egyéb, a középkori latinságban előforduló nevei az eddigiekben említett szinonimákat jól kiegészítik és értelmezésüket segíthetik: galviola 31 , salvicula 32 spica celtica 33 , spica romána 34 , nardus minor, arcantilla, spica gallica, spicula, cauda murilega, nardus, nardus celticus 35 . STIRLING János Ph. D. botanist, historian 1053 Budapest, Ferenczy István utca 16. 26 Plin. Hist. nat. ed. Paris, 1741, fol. 240. torn. II. Vergilius Eel 5,17 27 Fischer, H. 259 28 uott, 263 29 uott, 268 30 Szamota, I.: A schlägli magyar szójegyzék. Bp. 1894. 46: 1013. szám alatt vö. még: Finály, H.: A besztercei szószedet. Bp. 1892. 32 31 Rolland, E.: Flore populaire bu histoire naturelles des plantes. Paris, 1912. VII. 293 32 Meyer, E. H. F.: Geschichte der Botanik vol. III. Königsberg, 1856, 495 33 Camus, E.: Lopera salernitana, 1886, 121 34 Rolland, ibid. 35 Fischer, 287 Dr. Rádóczy Gyula hívta föl a figyelmemet arra, hogy a Valeriana Celtiea hivatalos gyógynövényként szerepelt a Pharm. Austriaco-Provinc. és a Pharm. Austriaca Magyarországon is hivatalos összes kiadásaiban. Tehát 1774-től az önálló Magyar Gyógyszerkönyv első kiadásának megjelenéséig nálunk is hivatalos gyógynövény volt Valeriana celtica vagy Spica celtica néven
