Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — STUDIES AND LECTURES - Stirling János: Saliunca (Saliunca)

„CCLXIX: (Acopi genera et compositiones) ... Acopum quod per vindemiam componitur, antequam mustum defervescit: mustirecentis congios quinque; in hoc et olei Venafripondo quinquaginta macerantur res, quae infra scriptae sunt, contusae etpercribratae grandioribus foraminibus cribri: iris Illyricae Xp. XL, cyperi X p. XL, feni graeci X p. XL, piperis nigri X p. XL, xylobalsami X p. XL, calami odorati, quo unguentarii utuntur, Xp. LXXX, schoeniXp. LXXX, saliuncae X p. LXXX, cassiae nigrae Xp. XXIIII, cardamomi Xp. XXVIII, styracis X p. XXVIII.

.. " A CCLXXI. fejezetben hasonló előfordulásban, egy másik fájdalomcsillapítószer egyik hatóanyagaként említi a szerző. A meghatározás szempontjából érdekesebb azonban az a két szöveglocus, ahol a saliunca szinonimái a szerző szándéka szerint is a pontosabb és egyértelműbb értelmezést tehetik lehetővé. Az ilyen szövegközi szinonimamegfeleltetések az antik szövegekben arra utalnak, hogy bizonyos fogalmak, nevek nem mindenki számára voltak egyértelműek, így a pontos meghatározás különösen orvosi szövegekben a terápia sikere érdekében is rendkívül fontos volt. A CXCV. fejezetben például (Ad pharicum) a saliunca egyik szinonimája a nárdus silvestris: adiuvantur vero laesi ab eo saliunca, id est nardo silvestri, quam plurima ex vino saepius data, item olisatri radice aut semine ex vino dato. (...)" A CCLVIII. fejezetben Scribonius Largus egy másik szinonimát említ egy borogatás (malagma) összetételének leírásánál: „Malagma ad omnem dolorem, praecipue iocineris: spicae nardiXp. V. Celticae, id est saliunca X p. X, iris X p. VIII, meliloti... " Amint látjuk, egyazon szerző egyetlen növénnyel kapcsolatban több szinonimapárt vagy szinonimakapcsolatot — egyben magyarázatot — is használ: ebből joggal következtethetünk arra, hogy esetleg más szerző szövegét ismerte vagy kompilálta, vagy maga sem volt biztos a szó jelentésében. AIV. századi Palladius egy borkezelési eljárás leírásánál a nárdus Celticus nevet használja, ami feltehetően a saliunca szinonimája nála is.

5 „Anniculum quoque vinum et longam simulare videatur aelalem, meliloti unciám unam, glycyridae uncias, très, nardi Celtici tantundem aloes epatites uncias duas lundis et cernis et in sextariis quinquaginta cochlearia sex reconde et vas ponis in fumo. " A későbbi szerzőknél, különösen a középkori latinságban a nárdus celtica vapôoç KEX TIKI], illetve a még gyakoribb, önállóvá vált celtica (celticus, KEXTIKIJ) kerül előtérbe.

6 A korai középkori kódexglosszák szinonimamagyarázatai jóformán csak a celtica, saliunca, nárdus celtica és ezek torzult változatainak ismétlődéseiből állnak: A Hermeneumata Codici Vaticani Regináé Christinae ( 1260) jelzetű, X. századi kódexben például: celtica [id est] saliunca, illetve ugyanott egy sorral lejjebb colita [id est] fascegalicos sive saliuncula hármas szinonimakapcsolat áll.

7 Nyilvánvaló, hogy a colita a celtica torzulása, a saliuncula pedig a saliuncáé, mert nem valószínű, hogy a saliuncula mint kicsinyítőképzővel képzett új szó és a képzetlen alapszó mellett ugyanaz a szinonima szerepelne, még ha torzulva is. A X—XI. század fordulóján keletkezhetett Hermeneumata Senensia (Codex Senensis F. V.) a celt[i]ca [id est] saluiola szinonimát közli, ez a torzulás azután több évszázadon át ismétlődik.

8 A Codex Vaticanus 4417. (X—XI. sz.) csaknem szó szerint ismétli az előző példákat: „colita idest fasce zalicos idest saliunca".

9 5 Palladii Rutilli Tauri Acmiliani viri inslustris opus agriculturae. (ed. Rodgers, R. H.) Teubner, Leipzig, 1975. szövegkiadása alapján 6 cf. Stirling, J.: Nomina herbarum arborumque mediae et infimae latinitatis. (Bp. 1982. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum kézirattára); Id. még Fischer, H.: Mittelalterliche Pflanzenkunde. München, 1929 7 Goetz, G: Corpus glossarium latinorum. Vol. III. Hermeneumata Pseudodositheana. Lipsiae, 1892 (a továbbiakban: CGL, III.) s CGL, III, 544, 35 9 CGL, III, 621, 25