Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — STUDIES AND LECTURES - Stirling János: Saliunca (Saliunca)
A nardus celtica a rontott saluiola mellett fordul elő a Hermeneumata Cod. Vat. Reginae Christinae 1260. jelzetű, már említett kódexben: „nardoceltica saluiola" 10 , a Hermeneumata Bernensis (XI. sz.) glosszáiban: nardo'celtica idest saluiola 11 és a Cod. Vaticanus 4417-ben: nardoceltica idest saluiola 12 . A nardus celtica (illetve a Palladiusnál előforduló nardus Celticus alak) a meghatározás szempontjából újabb támpontokat kínál. A nardus nemzetség a Valerianaceae családba tartozik, és már az antik irodalomban is a legtöbb nardus nevű növényfaj Valeriana fajra vonatkozik. Aulus Cornelius Celsus orvosi munkájában a nardum Gallicum ugyanúgy a Valeriana Celtica L. neve, mint Columellánál. 13 Celsus azonban az illatszerek és kenőcsök alapanyagát szolgáltató indiai nárdust nardus Indicum néven különíti el az általunk meghatározni kívánt növénytől. 14 Az V. századi Marcellus Empiricus Nardus Celtica id est Saliunca meghatározása 15 Meyer véleménye szerint is a Valeriana Celtica L. neve, és minden bizonnyal ezt a Marcellus Empiricustól származó formát vehette figyelembe Matthiolus Dioszkuridész-kommentárjában, ahol a vapooç KEX TIKIJ, Nardum Celticum és nardus celtica alakokat használva a Valeriana Celtica-ra vonatkoztatja a neveket. 16 A Matthiolusnál ugyanitt előforduló egyéb szinonimák azonban csak részben felelnek meg a Valeriana celticának, más nevei részben a levendulára (Lavandula sp.), részben a közönséges macskagyökérre (Valeriana officinalis L.) vonatkoznak: „Nardus Indica" 17 ; Nardus Italica, quae nostros vulgo vocatur spigo. 18 A Matthiolus-kortárs Matthias Lobelius (1576). „Nardus Celtica, Saliunca officinarum Galliae, Germaniae, Hispániáé et Angliáé"leírásából a Valeriana officinalisra kevésbé, a Valeriana Celticára inkább következtethetünk, bár a botanikai leírás pontatlan; az azonban a leírásból nyilvánvaló, hogy NyugatEurópában a növény hivatalosan elfogadott és bejegyzett drog volt. 19 Hasonlóan vélekedik a Scribonius Largus fejezetét is bizonyára ismerő, ugyancsak Dioszkuridészkommentátor kortárs orvos, Valerius Cordus is, akinél: „Nardus Celtica, quam Latini Gallicam atque Saliuncam Germanico nomine appellant. Az idézetben előforduló „Gallicam" nyilvánvalóan a celtica accusativusának torzulása lehet. Clusius Nomenclatora a magyar értelmezéseket segít megvilágítani: 21 „Nardus celtica, Bechy fiú (= bécsi fű), hoc est Viennensis herba". Ez Plinius leírását igazolja, ugyanis a növény magyar nevét valószínűleg termőhelyéről kapta. Ha most figyelembe vesszük a korábban elmondottakat, hogy a növény endemikus faj lehetett és exportcikké válását kis kiterjedésű termőhelyi areája okozta, akkor érthetővé válik a magyar névadás. Ide kívánkozik Clusius egy másik, pannóniai vonatkozású flóramunkájának utalása, ahol a nardus alpina seu celtica szinonimák mellett egy, a Természettudományi Múzeum Növénytárának tulajdonában levő példányban egykorú glossza áll Bechy fu alakban. 22 Melius Péter Herbáriumában 23 Nardus celtica. M[ária] Magd: [olna] füve: M. Magd; blum. Saliunca. Római nardus. Seillung nevek szerepelnek, valamint a 126a és 119a lapokon 'Béczi fu'. A német 'Seillung' 10 CGL, III, 593, 13 11 CGL, 111,614,63 12 CGL, III, 627, 2 13 Columella, XII, 20,5 14 Meyer, E. H. F.: Geschichte der Botanik. Königsberg, 1855, 19 15 Marc. Empiricus, 22; Meyer, i. m. 311 16 Matthiolus, P. A.: Commentarii in sex libros PedaciiDioscoridis AnazarbeideMedica materia, iamdenuo ab ipsoautore recogniti, et locis plus mille aucti. (...) Venetiis, ex officina Valgrisiana, 1570; 32 17 i. m. 29 18 i. m. 31 19 Lobelius, M.: Plantarum sex stirpium história Matthiae de Lobel Insulani. Cui annexum est Adversariorum volumen. Antverpiae, ex officina Christophori Plantini. 1576, in fol. 20 Cordus, Valerius: Annotationes adDioscoridem. Basel, 1561. lib. 4. cap. 56, 200 21 Clusius, C: Stirpium nomenclator Pannonicus. Németujvár, 1583 22 Clusius, C: Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam Austriam etc. Observatarum História. Antwerpen, 1583. 514—516 23 Melius, Juhász P.: Herbarium az fáknac fvvjeknec nevekről, természetek Iről és hasznairól. Kolozsvár, 1578, 128a
