Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — STUDIES AND LECTURES - Stirling János: Saliunca (Saliunca)

SALIUNCA STIRLING JÁNOS Pus Manibus Andreáé Mócsy A Római Birodalom határtartományai közül — már a klasszikus expanzió időszakában is — Pannónia nem gazdag természeti kincsei, mezőgazdasági terményei vagy kereskedelme (esetleg ipara) által vált jelentőssé a Birodalom számára, hanem sokkal inkább katonai, geopolitikai szerepe miatt. Már az antik irodalomban is a kezdetben erdőkben gazdagnak, majd a későbbi szerzők szerint sík és termékeny országnak leírt provincia kereskedelmi mérlege a legújabb kutatások álláspontja szerint passzívnak nevezhető; szinte kizárólag Itáliából és kisebbrészt egyéb provinciákból, részben a barbarikumból származó importárukkal jellemezhető. A gazdasági egyensúlyt a hadseregnek a gazdasági élet szféráján kívüli juttatásai tartották fenn.

1 Éppen ezért figyelemre méltó az a Pliniusnál előforduló utalás egy gyógynövényre,

2 mely nemcsak kereskedelemtörténeti, hanem orvostörténeti szempontból is rendkívüli figyelmet érdemel, mivel a növény pontos azonosítása még nem történt meg. A hivatkozó munkák szerzői a bizonytalanságot azzal is éreztetni kívánták, hogy a címben jelzett növény botanikai értelmezésére még csak kísérletet sem téve, a legtöbb helyen „saliunca nevű gyógynövény" körülírást használnak.

3 A következőkben megkíséreljük a növény szinonimáinak egybevetésével, valamint az antik szerzők szöveghelyeinek összehasonlításával a botanikai meghatározást, egészen a XVII. század végéig kísérve a név változásait és értelmezésbeli sajátosságait. Plinius leírásából csupán a hozzávetőleges habitusra és a termőhelyre lehet következtetni: „Saliunca folio quidem subbrevi, et quod necti non possit, radici numerose cohaeret, herba venus quam flos, densa veluti manu pressa, breviterque cespes sui generis. Pannónia banc gignit et Norici, Alpiumquc aprica: urbium, Eporedia: tantae suavitatis ut metallum esse coeperit. Vestibus interponi earn gratissimum. " A leírásból következik, hogy a Pannónia nyugati részein, az Alpokalján és Noricumban honos növény azért lett exportcikk, mert a birodalom egyéb helyein nem fordul elő, vagy termesztésbe nem érdemes vonni. A név előfordulása az antik orvosi irodalomban elég gyakori: Scribonius Largus (I. sz.) receptgyűjteményében hat helyen fordul elő.

4 CLIIL Ad calculosos, lienosos, hydropicos; unnám detrahit, lapidem exténuât: eryngii, pyrethri, saliuncae, calcifragae, singulorum X p. X. ebuli, aristolochiae, singulorum X

p. V.; (...) A saliunca a CLXVI. fejezetben egy Theriaca leírásánál szerepel: ... Alter pastillus ad eadem facit: (...) glycysidae nigrae seminis, quam paeoniam Graecorum quidam appellant, X p. I. et victoriati, terrae mali X p. III. nasturci seminis X p. IUI. cachryis X p. II et victoriati, castorei X p. II saliuncae Xp.V. *** 1 Mócsy, A.: Pannónia. PWRE, Suppl. IX.668. (Stuttgart, 1962.) Mócsy, A.: A határtartományok szerepe a Római Birodalomban. MTA II. oszt Közi 25(1976): 175; Összefoglalóan: Mócsy, A.: Pannónia and Upper Moesia. London, 1974. Mócsy, A.: Pannónia a korai császárság idején. Bp. 1975; (Fitz, J.—Mócsy, A. szerk.): Pannónia régészeti kézikönyve. Bp., 1990 2 Plinius: Hist. nat. 21, 7, 20, 43 3 Pannónia rég. kézikve, 128, 305, 336 jegyzetben magyarázat. 1. még: Mócsy, A.: A pannon vezérszerep okai és következményei. MTA II. oszt. Közi 23 (1974); 76 4 Scribonius Largus: Compositiones. (ed. Sconocchia, S.) Teubner, Leipzig, 1983. szövegkiadása alapján: 153, 166, 195, 258, 269, 271