Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

TANULMÁNYOK — ESSAYS - Kemenes Pál: Dudith András (1533—1589) gondolatai a medicináról

a tridenti zsinaton a magyar papság követeként képviselte a ferdinándi békülékeny valláspolitikai irányt. Dudith mint a politikai gyakorlat embere jelent meg Tridentben, és beszédei egy gondolatot jártak körül: az elszakadni akaró németségnek tett engedményekkel lehet helyreállítani a kereszténység egységét. „ Utolsó két beszédének stílusa — ahogy maga mondta — sane nude at simpliciter aique aperte beszél"

6 — arról árulkodik, hogy egységesítő javaslata falakba ütközött. Dudith politikusként érkezett Tridentbe és mint humanista bukott el. Ez annál is keserűbb lehetett számára, hisz vele bukott a zsinat határozatainak eredményeképpen az egységes keresztény humanizmus utolsó, bár már csak virtuális esélye is. Noha személyes sikert aratott beszédeivel, a zsinatot annak lezárulta előtt el kellett hagynia. Nézeteit — ti., hogy a kereszténység egységét a protestánsoknak tett engedmények árán is fenn kell tartani — Rómában nemtetszéssel fogadták. Az udvar bizalmát azonban nem veszítette el, sőt 1563-ban hazatértekor, csanádi, majd pécsi püspöki méltóságra emelte Ferdinánd király. A következő évben követként utazott Lengyelországba. 1567-ben lemondott egyházi tiszteiről, kilépett a katolikus egyházból és megnősült. Dipomáciai megbízatásait azonban továbbra is teljesítette. Báthory István lengyel királlyá koronázása ellen korteskedett, s ezért 1573-ban Báthory trónralépésekor el kellett hagynia Lengyelországot. Időközben újra megnősült és második feleségével előbb sziléziai, majd morvaországi birtokaira költözött. 1579-ben, kora ifjúsága tanulóéveinek színhelyén Boroszlóban telepedett le. 1589. február 23-án halt meg. DUDITH ANDRÁS TERMÉSZETTUDOMÁNYOS NÉZETEIRŐL Hogyan éljen emberi, értelmes és lehetőleg egyértelmű életet az az ember, aki kétértelmű vonzalmak és összeegyeztethetetlen törekvések prédája, a feloldhatatlan ellentétek világában? Dudith erre a kérdésre a természettudományok felé fordulásával adta meg a választ, és e téren próbált pozitív igazságokat keresni. Az 1577—78-ban feltűnt üstökös felizzította az üstökösök természetéről és megjelenésükkel kapcsolatos jóslatokról folytatott, már-már kihunyni látszó vitát. 1578. március 1-i dátumozással jelent meg Dudith „De Cometarum significatione commentariolus" című Crato von Kraftheimhez intézett levél formájú értekezése. Barátai (Crato, Simonius, Rüdiger, Monavius) kérésére vetette papírra nézeteit. Az üstökösök oka, keletkezése, okozata, hatása és jelentése kérdésében foglalt állást. írásában a primitív gondolkodás két jellemző vonását emelte ki, mint az üstökösfélés alapját. Rámutatott az olyan induktív általánosítás, illetve elvárás tarthatatlanságára, amely két eseményt elő- vagy egyidejűségük alapján kapcsol össze és okként tünteti fel az előbbit, egybeesés esetén pedig a tetszőlegest. Ez esetben Dudith arra a skolasztikus filozófusok által megfogalmazott tanításra támaszkodott, amely arra int, hogy a post hocot ne keverjük össze és ne azonosítsuk a propter Aoc-kal. A másik gondolkodásmódbeli jellegzetesség amivel szemben érvelt: a véletlent tudomásul nem vevő, minden eseményt nyílt vagy rejtett (mágikus) módon egymással oksági kapcsolatba hozó nézet. Commentariolusának bevezető sorai után leszögezte: „...korunk tudósai... még mindig nem tudják kellőképpen meghatározni mi egyáltalán az üstökös", és ezért megalapozatlannak tartotta az égi jelenségekről való vitát „ . ..e helyt mégis megtartottuk Arisztotelésznek és tanítványainak közös vélekedését. Súlyos okok késztetnek azonban arra, hogy azt ne eléggé megalapozottnak higgyem"

1 — írta. „Arisztotelész szerint az üstökös száraz kigőzölgéseknek, tűzszerű összetorlódása, ... ami erősebb lángra lobbanva huzamosan ég. 6 Kerecsényi, D.: Dudith András. In: Kerecsényi Dezső válogatott írásai (válogatta: Pálmai K.). Bp., 1979, 157 7 Dudith, A.: Rövid kommentár az üstökösök jelentőségéről. In: Mátrai, L.: Régi magyar filozófusok. Bp., 1961, 17 8 Dudith, A.: i. m. 18