Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

TANULMÁNYOK — ESSAYS - Kemenes Pál: Dudith András (1533—1589) gondolatai a medicináról

Dudith érdeklődéssé! figyelte Kopernikusz és ellenfeleinek nézeteit, Tycho Brahe vizsgálódásait. Kopernikusz „De Revolutionibus Orbium Coelestium" című műve 1543-ban jelent meg, de nézeteit már korábban vázolta „Commentariolusában" (1512) és Rhaeticus: „Narratio Príma"(1540) című könyvében. Tycho Brahe 1573-ban a következőket írta az egy évvel korábban általa üstökösnek vélt nováról: „... mindezek alapján az arisztotelészi filozófia itt csődöt mond, mert azt tanítja, hogy az égben semmi új nem keletkezhet, és hogy az üstökösök a levegő felső rétegében találhatók."

9 Saját mérései szerint, melyek korának legpontosabbjai voltak, az általa megfigyelt objektum a Hold és a Vénusz pályája között helyezkedett el, illetve ő, üstökös keletkezéséről szólt. Az 1577. évi üstökös kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy az körpályán, a Vénuszon túl kering.

10 Dudith Cardano üstökösökről kialakított véleményéről — „a keletkezés itt — az égben — mehet végbe... " a következőket írta: „azt kell mondanunk — ami helyesebb —, hogy az ég sok-sok, de nem túlságosan sűrű csillaggal van tele. Mindez akkor tárul a szemünk elé, ha a levegő szárazzá és finommá válik, vagy egyéb okokból"

u

. Dudith elvetette a keletkezés gondolatát, ami ellentmondott volna Arisztotelésznek, és megmaradt a változatlan égi szférák teóriája mellett, majd Cardano szavait fordította a maga érvelése oldalára. A gőzök felszállásának magasságát — tiszta égbolt esetén — tízszeresen haladja meg a látótávolság, de mivel — érvelt Dudith — az üstökösök ennél sokszorta nagyobb távolságból is láthatók — nem gőzökből keletkeznek és nem is fölül az éterben, mivel ott nincs olyan anyag, ami meggyulladhatna. E sorokban részben ellentmondott a peripatetikus tannak, miszerint, az üstökös száraz kigőzölgéseknek tüzszerü összetorlódása, amely lángra lobbanva huzamosan ég részben az anyagtalan éterről szóló elképzelésüket használta fel Cardano okfejtése ellenében. A továbbiakban konzekvensen támaszkodott a peripatetikus tanításokra, illetve egy helyütt „a szeleket és a levegő szárazságát az üstökösök idézik elő" — az arisztotelészi nézethez, képest megfordította az oksági kapcsolatot. „Az üstökösök a szárazságnak okozatai (effectus), nem pedig okai (causae)."

12 „Commentariolusa" az ismeretek és az oksági összefüggések következetes rendjét tükrözi. Kritikus okfejtésének minden eleme, érve, az általa alkotott világrendben nyeri el valódi tartalmát; ilymódon haladta meg a „józan ész" vezette akritikus gondolkodás birodalmát. Az üstökösök megjelenése,,... ugyanúgy természetes és szükségszerű okokból vezethető le, mint a Napnak és a többi égitestnek kelése és nyugvása... "

13 „Változhatatlan természeti törvények alapján mutatkoznak tehát ezek (a jelenségek) és nem azért mennek végbe, hogy halandókat hiú félelemmel gyötörjék.. ."

14 „Az üstökösök... addig tartanak, amíg az a roppant tömegű anyag, amelyben a lángragyúlás megindult és táplálékra talált, ki nem ég, és teljesen el nem fogy. Vannak azonban ilyenek, és amíg a természet és ennek a világegyetemnek szépséges épülete áll, lesznek is, természeti rendjük és törvényük szerint. "

15 A természet a maga egyetemes törvényei szerint működő egység, melyben az egyirányú oksági viszony létesít kapcsolatot az objektumok között. Dudithnak ez a természetfelfogása az arisztotelészi kauzalitásnak a „létesítő okságról" szóló mozzanatát terjesztette ki, és magában rejti az elvonatkoztatást a cselekvő embertől és a valóság területén fennálló biológiai, társadalmi-történeti különbségektől. Elkülönítette az emberi és a természeti okoltságú eseményeket, történéseket, és a közöttük feltételezett kapcsolatokban találta meg az üstökösök feltüntével együtt jelentkező balhiedelmek gyökerét. Egyúttal rámutatott a gondolkodási, következtetési mechanizmus helytelenségére. A természet rendje és szabályszerűsége, amely a szükséges emberi cselekvések megbízható alapja, rokonságban van az emberi élet rendezettségének és szabályszerűségének igényével. Bármi, ami ezt a „rendet" megbontja, rosszat jelent. Ha két esemény egyszerre játszódik le, megfogalmazható az az induktív általánosítás, illetve elvárás, hogy ez mindig így van, illetve így lesz. 9 Simonyi, K.: A fizika kultúrtörténete. Bp., 1978, 158 10 Menzel, D. H.: Csillagászat. Bp., 1980, 198 11 Dudith, A.: i. m. 18 12 Dudith, A.: i. m. 34 13 Dudith, A.: i. m. 30 14 Dudith, A.: i. m. 30 15 Dudith, A.: i. m. 31