Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Tüskés, Gábor - Knapp, Éva: A mindennapi élet veszélyhelyzetei Magyarországon a barokk kori mirákulumirodalom tükrében

4. táblázat: A betegségcsoportok életszakasz szerinti megoszlása Celldömölkön (n=l 127) Felnőtt Gyermek (•'érti N6 Fiú IÁny Nem ismeretlen Fej 3,6 3,5 2,1 3,7 0,1 Végtag 6,9 6,7 2,3 1.4 — Légzési rendszer 0,4 0,6 — 0,7 — Urogenitáljs rendszer L7 0,6 0,6 0,1 — Emésztőrendszer 1,4 1,2 0,3 0,4 0,1 Ideg— és elmebetegség 3,6 2,6 4,1 2,2 — Női baj (csecsemő) — 1 Ll 0,4 0,1 1,0 Járványos fertőzőbetegség 0,4 0,2 1,0 0,8 0,1 Egyéb betegség 1,0 0,8 3,1 0,4 — Daganatos megbetegedés 0,9 2,4 1,0 0,8 — Szimptóma 8.3 4,7 2,1 1,5 — Kapcsolt betegség 0,1 0,2 0,2 0,2 — Altalános betegségmegjelölés 2,3 2,5 0,7 0,7 0,1 Könnyen érthető, hogy a nőknél az un. női bajok (nehéz szülés, szülés előtti és utáni megbetegedések, halva született gyennek, vérfolyás, meddőség stb.) csoportja minden más betegségcsoport arányát messze meghaladja. Ez nemcsak a szülőképes korban lévő (a források szerint többnyire 19—40 év között lévő) nők legfontosabb veszélyhelyzetére utal, hanem arra is, hogy a szülés, illetve születés lefolyása és kimenetele komplikációk esetén ebben az időszakban az egész életpályát meghatározó, döntő tényezők közé tartozik. A csecsemőhalandóság a születő gyermekeket és az anyákat egyaránt védő bábaintézmény kiépülése előtt a 18. század végén 40—50 % körül mozgott,

47 ami az anyagban a halva született gyermekek és a korán elhalt csecsemők nagy számában tükröződik. Itt rendszerint azért fordulnak a kegyhelyek patrónusához, hogy a halva született vagy még a keresztelés előtt, korán elhalt csecsemő legalább annyi időre „életre keljen", hogy megkeresztelhessék. Ezek az adatok egyrészt a keresztelés feltétlen szükségességére vonatkozó egyházi tanítás befogadására utalnak,

48 másrészt azonban tükrözik azt a különbséget, amely ennek ellenére a kereszteletlenül elhalt gyermekek túlvilági sorsáról alkotott egyházi és laikus elképzeléseket jellemezte.

49 Ugyanakkor ez a jelenség felhívja a figyelmet arra a barokk korban még általános meggyőződésre is, amely szerint az egyén földi életútjához. szorosan hozzákapcsolódott a túlvilági élet, a halál előtti és a halál utáni élet szerves egységet alkotott.

50 Ezt követően aztán megfigyelhető az életútról alkotott felfogás fokozatos szekularizálódása. melynek során az életpálya a földi életútra rövidül, az élet egyre nagyobb mértékben a földi élettel lesz egyenlővé. A gyermekkor betegségei közül feltűnő a sérv viszonylag nagyszámú jelentkezése már az 1 éves kor alatti fiúcsecsemőknél, amely a 2—4 éves korban növekvő, azt követően csökkenő tendenciát mutat. A szemmel kapcsolatos betegségek a végtagok megbetegedéseivel, valamint az ideg- és elmebajokkal együtt már a 2—4 évig terjedő korcsoportban nagyobb arányban jelentkeznek, de míg a szemmel kapcsolatos betegségek aránya a fiúknál ezt követően csökken, a lánygyermekeknél 10 éves korig tovább nő, majd némileg csökkenni látszik. Az ideg- és elmebetegségek (elsősorban az epilepszia) a 2—4 éves kor közötti életszakasz után a fiúknál csökkenő, a lányoknál először növekvő, majd csökkenő tendenciát Danyi 1960. 172. Imhof 1985 2, 22. Harmening 1966. 77—80. Imhof 1983. 18—19.