Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Tüskés, Gábor - Knapp, Éva: A mindennapi élet veszélyhelyzetei Magyarországon a barokk kori mirákulumirodalom tükrében
mutatnak. A felnőtt életszakasz jellemző betegségei közül említést érdemel a végtagokkal kapcsolatos, illetve mozgászervi betegségek nagyarányú előfordulása már a 19—40 éves kor közötti életszakaszban, s a többi betegség csoport is ebben az életkorban rendszerint nagyobb arányban szerepel, mint idősebb korban. Érdemes lenne a különböző betegségek előfordulási arányát a különböző korcsoportokban a társadalmi (foglalkozási) rétegződés szerint is megvizsgálni, az adatok nagyfokú szóródása miatt azonban ez a forrásanyag túlzott igénybevételét jelentené. Általánosságban elmondható, hogy a különböző betegségcsoportok megoszlásáról előbb vázolt kép elsősorban a paraszti, továbbá kisebb-nagyobb mértékben a kézműves rétegekre érvényes, amit a többi társadalmi réteg, illetve foglalkozási csoport jelenléte csak kevéssé módosít- Másfelől a magasabb társadalmi rétegeknek az alacsonyabb rétegektől már a 18. század közepétől megfigyelhető magatartásbeli elkülönülése a szükséghelyzeteket illetően éppen itt, a betegségeknél figyelhető meg a legjobban: a nemesi, polgári rétegeknek a többi szükséghelyzettípushoz, viszonyítva csekélyebb arányú jelenléte és a baj pontos megnevezésének más rétegeknél gyakoribb elhallgatása árral utal, hogy ezek a rétegek ekkor már egyre kevésbé és egyre kisebb bizalommal fordultak a zarándokhelyekhez, s bajaik orvoslását inkább a kéziratos gyógyító könyvekben és a hivatalos gyógyászat területén keresték. Az orvostudomány fejlődésével és az egészségügyi viszonyok javulásával párhuzamosan a 18. század közepétől fokozódik a kétely a kegyképek csodatévő erejében és felerősödik a képtiszteletet érintő kritika, s ezek együttesen a szükséghelyzetek megoldására igénybe vett tennészetfölötti eszközök, a zarándoklatok thaumaturgikus funkciójának lassú háttérbe szorulását eredményezik először a felső, majd az alsó rétegekben. Amíg azonban a kegyhelyek hálózata sokkal sűrűbb volt, mint az orvosi ellátottságé, ebben a folyamatban fontos hely illette meg magukat a zarándokhe lyeket, amelyek a gondozó szerzetesek által fenntartott kolostori gyógyszertáraik révén mintegy közvetítő szerepet játszottak a népi és a hivatalos gyógyászat között. 51 ÖSSZEGZÉS Az áttekintés végére érve megállapíthatjuk, hogy a mirákulumos könyvek releváns történeti forrásanyagnak bizonyultak a 17—18. századi paraszti életutak kevésbé látványos, „köztes" időszakaiban jelentős szerepet játszó szükséghelyzetek megismerésében. Az életpályát mint egyéni folyamatot a mindennapi élet felől közelítettük meg, melynek során feltárultak előttünk az egyes életszakaszok speciális veszélyhelyzetei, s néhány esetben ezeknek a helyzeteknek a történeti-társadalmi meghatározottságára és a szükséghelyzetekhez való viszony társadalmi különbségeire is rámutathattunk. Nem foglalkozhattunk a kegyhelyek patrónusának tulajdonított „csodás" megmenekülések, gyógyulások hitelességének, a kegyhelyhez fordulások, illetve a zarándoklatok által az egyén életében létrehozott lélektani, pszichoszomatikus és fiziológiai változásoknak a kérdésével, ennek beható tanulmányozása a népi gyógyászat ma még megíratlan fejezetei közé tartozik. 52 Az azonban ennyiből is világossá vált. hogy a kegyhelyek patrónusainak segítségül hívása a mindennapi élet nehéz helyzeteiben az egyén életútjának stabilitását célzó stratégiák egyik hatásos megjelenési formája volt a vizsgált időszakban. A paraszti életutak történeti kutatásának a kedvező 20. századi forrásadottságokkal szemben csak nagyon kevés elsődleges forrás áll rendelkezésére, ezért a történeti életpályák szervezettsége rendszerint csupán a mindennapi élet legkülönfélébb megnyilvánulásaival szoros összefüggésben vizsgálható. A barokk kori zarándoklatokban kifejezésre jutó szükséghelyzetek vizsgálata felhívta a figyelmet az életpálya történeti definíciójának néhány nehézségére, s hogy a mai biológiai, szociológiai, pszichológiai stb. életpálya meghatározások csupán a jelentőse: 1 szekularizált és standardizált (homogenizált) újabb életpálya modellekre érvényesek. Ezért a kutatás egyik fontos feladata a történeti életpálya modellek nagyfokú heterogenitását eredményező társadalmi, gazdasági, klimatikus, vallási stb. összetevők tisztázása, a különböző társadalmi rétegek életpályája között és a rétegeken belül megfigyelhető regionális különbségek okainál;, valamint az életpálya mintákban bekövetkezett változások lefolyásának a feltárása. A "Franki 1970. 131. 52 Vö. Morris 1982.
