Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Tüskés, Gábor - Knapp, Éva: A mindennapi élet veszélyhelyzetei Magyarországon a barokk kori mirákulumirodalom tükrében

jellemző szerencsétlenségei az állatok (többnyire háziállatok) révén történő sebesülés (például ökör felökleli, ló megrúgja), a valamilyen tárggyal (többnyire játék közben késsel) történő önmegsebzés, valamint a vízbeesés, bár ezek a szerencsétlenségek munkavégzés (például szénagyújtés) közben a felnőtt férfiaknál is előfordulnak. A felnőtt életszakasz leggyakoribb szerencsétlensége a szárazföldi közlekedés közben történik (amikor például a lovak megvadulnak, a kocsi felborul, a rajta ülő a kerék alá esik), az illetők többnyire férfiak, de az eset természetesen nőknél és gyermekeknél is előfordul. A vízi közlekedés közben történt szerencsétlenségek aránya a szárazföldi közlekedés arányához viszonyítva a két közlekedési mód természetes előfordulási arányának megfelelően lényegesen kisebb, ez a források szerint kizárólag a felnőtt életszakasz jellemzője. Gyakran okoz szerencsétlenséget a felnőtt férfiak körében a szétrobbanó fegyver, s a felnőttek gyermekekkel szembeni gondatlanságára utal, hogy ez az eset elvétve a gyermekeknél is megtalálható. A felnőtt férfi korosztályt sújtó szerencsétlenségek közül gyakori még a leesés valahonnan (például fáról, tetőről), továbbá hogy valamilyen tárgy (például gerenda, borostartály) ráesik valakire, ami néha természetesen a gyermekek, valamint a nők körében is előfordul. A munkavégzés közben történő szerencsétlenségekhez tartoznak végül az egyik közismerten veszélyes munkahelyhez, a malomhoz kapcsolódó balesetek (például a malomkerék elkapja, a malomkő eltöri kezét, lábát, amelyek túlnyomó részben ugyancsak a férfiakat sújtják. A szerencsétlenség típusok társadalmi rétegenként! vizsgálata az adatok nagy szóródása miatt csak korlátozott érvényű következtetéseket tesz lehetővé. A legtöbb szerencsétlenség típusnál a paraszti rétegek jelenléte a meghatározó, rajtuk kívül általános előfordulása miatt a mesterember réteg aránya számottévő. A mesteremberek aránya csupán a szétrobbanó fegyverhez és a malomhoz kapcsolódó szerencsétlenség típusnál haladja meg kisebb-nagyobb mértékben a paraszti rétegek arányát, ami ennek a rétegnek az említett tárggyal, illetve munkahellyel való szoros kapcsolatával magyarázható. A legtöbb szükséghelyzet azonban nem mondható rétegspecifikusnak, mivel ezek a két említett rétegen kívül szórványosan más társadalmi rétegek tagjait is sújtják. Ezenkívül feltűnő még a hivatalnok réteg viszonylag magas arányú megjelenése a szárazföldi közlekedéssel kapcsolatos szükséghelyzeteknél, ami összefüggésben állhat ennek a rétegnek a sajátos foglalkozási teendőivel. BETEGSÉGEK A szükséghelyzetek mintegy 70 %-át a különböző betegségek, illetve az ezekre utaló szimptómák teszik ki. Ennek a betegség- és tünetanyagnak az orvostörténeti jelentősége elsősorban abban van, hogy a korabeli halotti anyakönyvek alapján készíthető, valamint a későbbi hivatalos haláloki statisztikákkal és tipológiákkal szemben (amelyekkel az összevetés mindenképpen kívánatos),

45 nem a halállal végződő utolsó betegségekről ad képet, hanem a 18—19. századi orvosi topográfiákhoz és feljegyzésekhez hasonlóan

46 a különböző kórokat élőben, mintegy működés közben mutatja be. A különböző betegség-, illetve tünetcsoportok életkor, nem és társadalmi rétegződés (foglalkozás) szerinti vizsgálata nemcsak egy terület népességének egészségi állapotához, a betegségfogalomhoz és spektrumhoz, az egészségről és betegségről alkotott felfogás alakulásához, a betegségküszöb és betegségcsoportok történeti-társadalmi meghatározottságához szolgáltathat adatokat, hanem felvilágosítást adhat egy terület betegségszerkezetének életkori sajátosságairól, a különböző életszakaszokra jellemző vonásairól is A. továbbiakban csupán ez utóbbi jelenségek fenomenológiai leírására helyezzük a hangsúlyt, s figyelmen kívül hagyjuk az olyan kérdéseket is, mint például a táplálkozás, az életmód, a klimatikus viszonyok, a munka- és higiéniai feltételek kapcsolata a betegségekkel, a betegségek szezonális eloszlása, a járványok fellépése stb. 45 Goubert 1974., Imhof — Schumacher 1975. Imhof 198!. 219—225., A magyar.. 19)6. 20—53., Buday 1917. 9—23. 46 Schlesinger 1840. vö. J. Schneider (Medizinische Topographie über Fulda. 1806.) munkáját idézi Imhof 1978 20., Virchow 1852., Rüesch 1979.