Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Tüskés, Gábor - Knapp, Éva: A mindennapi élet veszélyhelyzetei Magyarországon a barokk kori mirákulumirodalom tükrében

2. táblázat: A betegségek és szerencsétlenségek életkor szerinti megoszlása (n=753) Éleikor (év) Férfi NS Gyermek én. 0-1 2-4 5-10 11-18 19-40 410-1 2-4 5-10 11-18 19-40 41Gyermek én. Betegség 3,7 12,1 7,9 5,7 7,4 3,5 2,2 5,6 11,1 6,2 6,5 4.1 1,6 Szerencsétlenség 1,1 4,4 3,3 2,1 2,0 0,6 0,5 3,3 2,5 1,5 0,6 0,1 0,2 A szükséghelyzet típusok, a társadalmi rétegződés és az életszakaszok együttes vizsgálata azt mutatja, hogy a különböző szükséghelyzet típusokban a felnőttek, illetve gyermekek aránya társadalmi rétegenként jelentősen eltér egymástól. így például a betegségeknél a paraszti rétegekben a gyermekek aránya mintegy fele a felnőttekének, a kézműves rétegben azonban a gyermekek aránya ennél lényegesen kisebb. Ezzel párhuzamosan a szerencsétlenségeknél a paraszti rétegekben a gyermekek aránya valamivel meghaladja a felnőttekét, míg a kézműveseknél a gyermekek aránya csak kevéssel nagyobb a felnőttek arányának felénél. Ez arra utal, hogy a paraszti réteg gyermekeinél a betegségeknek és a szerencsétlenségeknek egyaránt nagyobb jelentősége volt, mint a kézműves réteg gyermekeinél, aminek magyarázatát egyrészt a két réteg általános demográfiai helyzete, élet- és munkakörülményei, másrészt a szükséghelyzetekhez és a gyermekekhez való viszonyulása, illetve a gyermekekről való gondoskodása között lévő különbségekben kell keresnünk. Ez egyben következtetni enged a kézművesek közvetítő szerepére, a „gyermekség felfedezésében" a paraszti rétegek számára. A rontásnak tulajdonított szükséghelyzetek a 11—18 évig terjedő életszakaszban, tehát a felnőtté válás kritikus időszakában a leggyakoribbak.Az esetek többnyire magánéleti (szerelmi vagy családi) bonyodalomra utalnak, ezenkívül társadalmi és szomszédsági konfliktus is előfordul indítékként. A rontásnak tulajdonított baj többnyire mozgásszervi vagy idegi eredetű betegség, az elképzelés leggyakrabban a paraszti réteghez tartozók körében fordul elő, de rajtuk kívül a mesteremberek, valamint elvétve az alkalmazottak, pásztorok, katonák, sőt a polgárok és az úrnak mondottak között is megtalálható. A külső erőszakból, illetve természeti csapásból (áradás, tűzvész, villámcsapás) eredő szükséghelyzetekben a gyermekeket legfeljebb csak megdobják, megütik vagy megverik, a felnőttek körében viszont a lövéssel vagy más módon való megsebesítés, gyilkosok vagy rablók támadása, börtön, kínzás, lopás fordul elő leggyakrabban. Könnyen érthető, hogy ezek a szükséghelyzetek a paraszti rétegen kívül elsősorban a katonákat sújtják, míg a hivatalnokok, egyházi személyek és a szegényréteg körében nem fordulnak elő. A szellemi-lelki jellegű szükséghelyzetekre a lelkiismereti, becsületbeli, vallási problémák, szomszédsági és családi konfliktusok a jellemzők, melyek közül nem egy akár az egész életpálya alakulását is befolyásolhatja (így például a férj mást szeret és feleségét el akarja emészteni; szerzetes szeretne lenni, de kételkedik elhivatottságában stb.). Az állatokkal kapcsolatos szükséghelyzetek között az állatok elvesztése és az állatvész a leggyakoribb, ezenkívül az állatok betegsége, szerencsétlensége is előfordul. Az állat rendszerint a paraszti gazdaságban alapvető szerepet játszó ló vagy ökör, melynek jelenléte vagy hiánya nemcsak az egyén, hanem az egész család további életútját is meghatározhatja. A két utóbbi szükséghelyzet típus elsősorban a paraszti rétegekre jellemző, rajtuk kívül az állatokkal kapcsolatos szükséghelyzetek jelenléte a kézműves rétegnél említésre méltó. A szerencsétlenség (baleset) szükséghelyzet típusa számos különböző, sokszor csak bizonyos életszakaszra és nemre jellemző bajt rejt magában. A csecsemőkor speciális szerencsétlensége, hogy például szoptatás közben az anya ruhatűje kiszúrja a gyermek szemét, vagy hogy a gyermek feje lágyát megnyomják. A többnyire a 10 év alatti gyermekeket fenyegető szerencsétlenségek között leggyakoribb valamilyen idegen tárgy lcnyelése (péktóul pénz, tű, kereszt), orrba vagy fülbe dugása (péktóul kavics, növényi magvak), továbbá az égés (például tűzbe esés) és a beleesés valamibe (például meszesgödörbe, pincébe). Ezek közül az idegen tárgy lenyelése felnőtt korban is gyakran előfordul, ebben az életszakaszban azonban rendszerint halszálka vagy csont torkon akadása okozza a bajt. A gyermekkor további