Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Tüskés, Gábor - Knapp, Éva: A mindennapi élet veszélyhelyzetei Magyarországon a barokk kori mirákulumirodalom tükrében
gyakorlatnak megfelelően jórészt szimptómák alapján határozták meg, ilierve ezek szerint csoportosították, ezzel szemben a mai terminológia a megváltozott betegségértelmezés miatt a betegségokokon alapul. A tünetmegadások rendszerint nem elégségesek a pontos diagnózishoz, ezért az egész feldolgozás során szigorúan az eredeti terminológiához kellett ragaszkodnunk és a korabeli betegségelnevezéseket, illetve szimptómákat nem fordíthattuk le mai terminusokra.Ebből következik, hogy a betegségek, illetve szimptómák csoportosítása, melyben a különböző történeti forrásanyagokon alapuló, különféle szempontú csoportosítások csak részben voltak segítségünkre, 38 szükségképpen bizonyos mértékig logikátlan, hiányos és önkényes jellegű, így a levonható következtetések is csupán korlátozott érvényűek. A betegség- és tünetanyagnak mai értelmezés szerint mintegy a 80%-a a klasszikus értelemben vett beibetegségeknek tekinthető betegségcsoportba tartozik, ezért erre az anyagra még a belső, illetve külső okokra visszavezethető megbetegedések átfogó csoportosítását sem tudtuk alkalmazni. 59 A betegségek csoportosításában a betegséganyag eredeti arányainak figyelembevétele mellett alapvető elv volt annak szem előtt tartása, hogy egyrészt a betegségleírások mire helyezik a hangsúlyt: konkrétan megnevezik-e a betegségeket, csak meghatározott testrészre, szervre, szervrendszerre vagy betegtségre vonatkozó szimptómákat közölnek, vagy csupán nem lokalizálható, nem specifikus szimptómákat jelölnek meg, esetleg még azokat sem. Másrészt a 18. századi terminológiában némileg összemosódó (keleses, fekélyes, üszögös, daganatos stb.) un. látható neoplazmatikus megbetegedéseket a leírások adta lehetőségek szerint testrészekhez kapcsoltuk, ennek hiányában azonban külön csoportba helyeztük. Végül külön csoportot hoztunk létre az egy betegnél együttesen előforduló betegségeknek (szimptómáknak), mivel a források alapján rendszerint eldönthetetlen, hogy melyik betegség, illetve tünet volt az elsődleges. A retrospektív diagnosztika immanens nehézségei mellé társult az életkori csoportok kialakításának problémája, mivel a források a különböző életszakaszokra egymástól eltérő és kellően nem differenciált terminológiát használnak. Ezért az alapvető életkori sajátosságokat figyelembe véve a gyermekeknél négy, a felnőtteknél két életkori csoportot alakítottunk ki. és szükség esetén a fonásokban használt terminológiát is figyelembe vettük. Erre az életkor nélküli eseteken kívül elsősorban akkor volt szükség, amikor a mirákulumszövegek a korabali felfogásnak megfelelően'"' az életkor alapján már a felnőtt korcsoportba tartozó, de még fizikai függőségben élőket gyermeknek, az életkor alapján még a gyermek korcsoportba tartozó, de már önálló személyeket pedig felnőttnek mondanak. A társadalmi differenciálás érdekében létrehozott foglalkozási csoportokba, illetve társadalmi kategóriákba történő besorolásnál a zarándokok saját foglalkozását, illetve társadalmi állapotát, feleségek és gyermekek esetében a családfenntartó foglalkozását, illetve állapotát vettük alapul. A zarándokok jelentős része a foglalkozásra vagy társadalmi állapotra utaló adat nélkül szerepel, forráskritikai meggondolások miatt ezt a csoportot a külön csak legritkább esetben jelölt paraszti rétegekkel azonosítottuk. Önálló foglalkozási csoportot alkotnak a pásztorok, a mesteremberek, az alkalmazottak, a katonák, a hivatalnokok és a kereskedők, a társadalmi állapotra utaló kategóriákat a polgárok, az egyházi személyek, a nemesek, a szegénynek (koldusnak) és az úrnak (földbirtokosnak) mondott személyek alkotják. SZÜKSÉGHELYZETEK ÉS ÉLETSZAKASZOK A ZARÁNDOKLATOK TÜKRÉBEN Az egyes életszakaszokra speciálisan jellemző szükséghelyzetek áttekintése előtt vegyük szemügyre azokat az általános sajátosságokat, amelyek a szükséghelyzeteket és az életszakaszokat a forrásanyagnak a zarándoklatok története szempontjából való vizsgálata tükrében jellemzik. 4 '' A különböző szükséghelyzetek kegyhelyenkénti aránya azt mutatja, hogy a szükséghelyzetek megoszlásában a háttérbe szorult speciális patronátus gondolata helyett a különböző történeti és társadalmi tényezők a meghatározók. A " Kramer 1951., Böck 1954.. I960 , 1963.. Harmening 1966., Peter 1978. 311—312. Imhof 1981. 190.. 224. " A betegséganyag orvostörténeti szempontokat is figyelembe vevő csoportosításában nyújtott segítségéért Schultheis/ Emil piofesszor úrnak tartozom köszönettel. 41 Ariès 1980. 83. 41 Vö Tüskés Î986. 139—148., 266-272 , 280—290.
