Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Tüskés, Gábor - Knapp, Éva: A mindennapi élet veszélyhelyzetei Magyarországon a barokk kori mirákulumirodalom tükrében

történeti tényezők közül kimutatható például a török tartós jelenléte, az egészségre káros hatású, rossz minőségű bor nagymértékű termelése és fogyasztása, a járványos betegségek pusztítása, illetve a háborús viszonyok megszűnése és az egészségügyi viszonyok némi javulása. A társadalmi tényező jelentőségét mutatják az un. rétegspecifikus kegyhelyek, amelyeknél általában a paraszti rétegek jelenléte a meghatározó, rajtuk kívül általában a mesterember réteg szerepel a többi rétegnél nagyobb arányban. A zarándokok társadalmi összetételére olyan tényezők is hatottak, mint például a városok közelsége a zarándokhelyekhez, a kegyhelyek vonzáskörébe eső szűkebb területek társadalmi rétegződése (így például kézműipari fejlettsége) és etnikai viszonyai, az egyes foglalkozási csoportok területi mobilitása, a kegyhelyen folyó építkezések, a kultusz fellendítésére tett egyházi intézkedések, a kegyhelyek keletkezéstörténete, valamint a felső társadalmi rétegeknek az alsó rétegektől való fokozatos elkülönülésének, leválásának átfogó folyamata. A zarándokok nem és kor szerinti összetételét vizsgálva szembetűnő, hogy egyrészt a nők átlagos demográfiai arányuknál többnyire nagyobb arányban szerepelnek a zarándokok között, másrészt a gyermekek többnyire magas aránya megfelel a korabeli népesség fiatalos korösszetételének.

42 Másfelől a gyermekek — felnőttek , illetve a férfiak — nők aránya a különböző kegyhelyeken meglehetősen nagy ingadozást mutat, ami egyrészt a nemek és életszakaszok szükséghelyzetekhez és ezzel közvetve a testhez való viszonyának eltéréseire, másrészt a demográfiai szerkezet regionális különbségeire utal. A kegyhelyek többségénél a fiúgyermekek vannak kisebb-nagyobb túlsúlyban a lányokkal szemben, ami az eltérő nemű gyermekek különböző, a fiúknak a lányoknál magasabb családi-társadalmi értékelésére enged következtetni. Ezt alátámasztja a gyermekek nem szerinti átlagéletkorának különbsége (a lányoké csaknem mindenütt meghaladja a fiúkét), valamint az a tény, hogy míg a 0—1, illetve 2—4 évig terjedő kritikus korcsoportokban mindenütt a fiúk, az 5—10 évig terjedő korcsoportban a lányok vannak többségben, a 11—18 év közötti korcsoportban pedig a két nem aránya kiegyenlítettebb képet mutat. A felnőttek életkor szerinti besorolására a koradatok nagyfokú hiánya miatt lényegesen kevesebb alkalommal volt lehetőség, mint a gyermekekére, ami a felnőttek életkorát kevésbé nyilvántartó középkori gyakorlat továbbélésére utal. A felnőttek életkoradatainak nem szerinti megoszlása alapján egyrészt a férfiak életkorát valamivel gyakrabban tartották számon, mint a a nőkét, másrészt míg a 19—40 év közötti aktív életszakaszban többnyire a férfiak vannak túlsúlyban, a 41. évvel kezdődő korcsoportban ez az arány némileg kiegyenlítődni látszik. Az életkor számontartásában bizonyos társadalmi különbségek is megfigyelhetők, a magasabb rétegekhez tartozók ugyanis viszonylag gyakrabban szerepelnek életkorukkal együtt, mint az alsóbb rétegek tagjai.

43 A nemek arányának időbeli alakulása a nők magasabb átlagos életkora mellett a két nem eltérő reakcióját is mutatja a zarándoklatokkal kapcsolatban: a nők rendszerint gyorsabban figyelnek föl az újonnan keletkezett kegyhelyekre, és a már hanyatló periódusukat élő helyeken is kitartóbbak a férfiaknál, akik általában csupán a kegyhelyek fénykorában vannak némi túlsúlyban. Az átlagéletkor és kor szerinti összetétel időbeli alakulása az ennek vizsgálatára lehetőséget adó kegyhelynél a zarándokok bizonyos mértékű elöregedését mutatja, ami részben a demográfiai szerkezet változásával, részben pedig a zarándoklatok hanyatlásával magyarázható. A nem, kor és a társadalmi állapot összefüggései a különböző társadalmi rétegeknek a zarándoklatokkal kapcsolatos nemek szerint eltérő magatartására és a gyermekekről alkotott felfogás rétegek szerinti változására vetnek fényt. Az elsősorban férfiakhoz kapcsolódó foglalkozásoknál (pásztor, mesterember, katona, hivatalnok, kereskedő, egyházi személy) természetszerűen a férfiak, a paraszti rétegeknél azonban csaknem mindenütt a nők vannak számottevő többségben. A nők aránya ezen kívül a nemesi és a polgári rétegek körében haladja meg kisebb-nagyobb mértékben a férfiakét. De míg a paraszti rétegeknél a férfiak nagyobb arányú távolmaradása a zarándoklatoktól a munkával járó fokozott lekötöttséggel magyarázható, a nemesi és polgári rétegekben a nők férfiaknál nagyobb arányát a nőknek a vallási élet más területén is megfigyelhető fontos közvetítő szerepe teszi érthetővé. A különböző nemű gyermekek rétegek szerint eltérő értékelését és a rétegenként különböző családszerkezetet az mutatja, hogy a mesterembereknél és a paraszti rétegeknél általában a foglalkozás továbbvitelében számba jöhető fiúgyermekek vannak túlsúlyban, a magasabb nemesi és polgári rétegeknél azonban a leánygyermekek gyakran azonos vagy magasabb aranyban szerepelnek, mint a fiúk. Huning 1938., Acsádi 1957. 235—238., Papai 1963. 182—189., 190—191. Ariès 1980. 70.