Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Tüskés, Gábor - Knapp, Éva: A mindennapi élet veszélyhelyzetei Magyarországon a barokk kori mirákulumirodalom tükrében

való viszonyt is hosszú időre meghatározta.

32 A 18. században a „három nagy csapás" fokozatos visszaszorulásával párhuzamosan továbbra is fennmaradtak az egyéiú élet különféle veszélyhelyzetei, amelyek az orvosi ellátottság hiányosságai miatt ugyancsak szinte állandó fenyegetettséget jelentettek. Az életet és létet fenyegető veszélyekkel szemben a legkevésbé védettek az alsó társadalmi rétegek voltak, amelyek ennek megfelelően az élet stabilitását célzó legkülönfélébb stratégiákkal rendelkeztek.

33 A test épségét fenyegető veszélyhelyzetekkel szemben a népi gyógyászat eszközeinek alkalmazása mellett a 18. század közepéig katolikus területeken általában a zarándokhelyek patrónusaihoz fordulást tartották a leghatásosabbnak. Ezért a zarándokhelyek patrónusainak tulajdoiútott thauniaturgikus funkció nemcsak a núrákulumos könyvek keletkezésében játszott jelentős szerepet, hanem a kegyhelyek áltiü a zarándokok életére gyakorolt hatásnak is egyik fontos összetevője. A zarándokhelyek és az életpálya kiemelkedő eseményeinek kapcsolata a néprajzi kutatás előtt általában ismert, ezért elég most csupán a kegyhelyeken tartott keresztelés és esküvő, a kegyhelyeken való temetkezés, a menyasszonyi koszorú (korona) és az esküvői ruha kegyhelyre ajándékozásának szokásaira, valamint a szokásformáknak a nagyobb helyekről a kisebbek felé, a magasabb társdadaimi rétegektől az alacsonyabbak felé vezető terjedési útjára utalnunk.

34 Ezzel szemben a mirákulumos könyvek nem az életutak nagy pillanatainak, hanem mindennapi nehéz helyzeteinek a zarándokhelyekkel való kapcsolatát rögzítik. A valamilyen szükséghelyzetből fakadó kérő vagy köszönő zarándoklatoknál különösen jól látható a rituális cselekvéssorozatnak az egyén számára szilárd társadalmi cselekvésformát nyújtó, félelemcsökkentő, a mindennapi életet stabilizáló funkciója.

35 A szükséghelyzetek ebben az összefüggésben az életút fontos csomópontjai, átmeneti pillanatai,

36 amelyek a fogadalomban tudatossá téve és a zarándoklat ritusába foglalva a test szimbolikus kifejező eszköz jellegéből fakadóan kinyilváníthatóvá, közölhetővé és ezáltal leküzdheiővé válnak. A mirákulumos könyvek feldolgozása számos forráskritikai és módszertani problémát vet föi, ezek közül most csak azokra a speciális kérdésekre utalunk, amelyek a forrásanyag itt vizsgált részére vonatkoznak. A barokk kori zarándoklatok története szempontjából részletesen feldolgozott 23 magyarországi kegyhely fonásaiból az életkor adatok előfordulási gyakoriságát figyelembe véve nyolc hely anyagát választottuk ki a további elemzésre.

32 A nyolc hely közül hat az ország nyugati felében, a Dunántúlon, kettő pedig Észak-Magyarországon található. A források közül a két észak-magyarországi hely anyaga a 17. századra nyúlik vissza, a többi zarándokhely a 18. század első vagy második felében jött létre. A felső időbeli határt a zarándoklatok és ezzel együtt a feljegyzések végleges vagy időleges megszakadása jelzi a 18. század utolsó évtizedeiben. A vizsgálat tehát lényegében a 18. századi helyzetet tükrözi, ezen belül az adatok nagy szóródása miatt időbeli differenciálás csak kivételesen lehetséges. A forrásanyag viszonylagos homogenitása, szeriális jellege és rendszeressége miatt a feldolgozásban a filológia mellett a kvantifikáló módszert alkalmaztuk. A különböző zarándokhelyekről nem egyenlő adatmennyiség állt rendelkezésre: a nyolc hely mintegy háromezer adatsorozata közül négy tizes, három százas, egy pedig ezres nagyságrendű, ami egyrészt mutatja az anyag egyenlőtlen mennyiségi eloszlását a különböző helyek között, másrészt némileg korlátozza az összehasonlítás lehetőségét. A kvantitatív feldolgozás során olyan kellően differenciált tematikus csoportokat igyekeztünk kialakítani, amelyek egyrészt vissza tudják adni a fonásanyag tartalmi gazdagságát, másrészt a kitűzött céloknak is megfelelnek. A szükséghelyzetek csoportosításánál a legnagyobb nehézséget a betegségek, illetve az ezekre utaló szimptómák csoportosítása jelentette, mivel egyrészt a forrásokat nem orvosi szakemberek, hanem papi személyek készítették, akik rendszerint nem is látták a beteget, hanem csupán a már meggyógyult bajban lévő vagy hozzátartozóinak leginkább a testtájakhoz igazodó népi tünettannak megfelelő, laikus elbeszélése alapján jegyezték le az esetet,"* Másrészt a 18. században a betegségeket a noszográíiai " Imhof 1985 2 19—23. 33 Imhof 1985 2 136—199. "Tüskés 1986. 215—216. "Grèveras 1978 258 36 Kriss—

Rettenbeck 1981. 167., 169. 37 Ezek a helyek a következők: Bodajk. Celldömölk, Ercsi, Homokkomárom, Jásd, Máríavölgy,Mátraverebély, Óbuda-ki see 11 37i Berde 1940. 83.