Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Magyar, László András: Az egyszarvú csodálatos szarva (The wonderful horn of the unicorn)

Néhány gyógyszerkönyv adatait érdemes fölsorakoztatni: Pharmacopoea Augustana: 1613 — van, 1640 — nincs (ettől kezdve nincs) Disp. Holmiensis: 1686 —nincs Disp. Pharm.Austr.Vienn: 1729 — van. 1751—van, 1765—marinus és fossilis van 1774 — nincs Disp.Mcd-Pharm.

Pragens: 1739 — nincs, 1750 — cornu rhinoc. van Disp.Reg-El. Boruss-Brandenb.: 1713 —fossilis van Pharmacop.Wittembergica: 1750 — foss., marinum sive verum van 1771 — foss., marinum 1798 — foss., marinum pharmacop.Palatina: 1764 — foss., marinum sive verum (ekkor van utoljára) Pharmacopoea Bruxellensis: 1641 — nincs Pharmacopoea Leovardinensis: 1684 —- nincs Pharmac.Coll.Rcg.Med.Londin.: 1746 — nincs (először) Pharamacop.Danica: 1772 — nincs Pharm.Exquisita Stuttgart.: 1798 — nincs Látjuk tehát, hogy míg bizonyos gyógyszerkönyvekből már a 17. század közepén hiányzik az egyszarv, másutt még verum — azaz valódi — néven is jelen van a 18. század közepéig. Föltűnő a zavar is, amivel a gyógyszert kezelik: hol marinum-nak (tengeri-nek) nevezik, hol fossilis-nek (ásatagnák), megint másutt a tengerit tartják valódinak (Marinum sive verum). Előfordul az is. hogy tisztában vannak vele: csak narválszarv (unicornu marinum) létezik, ám ezt ajánlják (pl. Gervasius, vagy Spillmann is így tesz.

91

) Mindenesetre a gyógyszerkönyvek tanúsága szerint csak az 1770-es évekre rekesztődött ki ez a gyógyszer a hivatalos dispensatoriumokból, tehát — ismerve a viszonyokat —- a patikákban még jó harminc évig kapható kellett hogy legyen. Mindez újból megmutatja, milyen lassan hatott akkoriban az orvostudomány hivatalos álláspontja a gyógyszerkereskedelemre, s mennyit ért a divatok, illetve a fogyasztási szokások ellenében."

1 Ehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy éppen a 18. század második felében bontakozott ki az egyszarvú-szarv távol-keleti irányú exportja (!), hiszen ott a lakosság még sokáig fogyasztója lesz e szernek.

93 Abban, hogy a kínaikak végül is visszakapták — kissé megváltozott formában — egykori ku-tu-ikat, a történelmi igazságszolgáltatás megnyilvánulását kell látnunk. A fönt vázolt folyamattal párhuzamosan az egyszarvak ára is megfelelőképpen csökkent, majd zuhant: a kezdeti dukátezrek helyett a gyógyszerkönyvek taxa-jegyzéke meglehetősen alacsony árakról tanúskodik.

94 Az egyszarv mint gyógyszer tehát végképp kiment a divattól. Maga az állat azonban némileg szívósabbnak bizonyult: a 19. század Afrika-utazói meggyőző leírások sorában ismertetik külsejét és tulajdonságait — ám végül is megállapítható, hogy a szemtanúk fantáziája jóval elevenebb volt, mint az unicornis maga: manapság a tudomány, már amennyire az ilyesmi lehetsége

4

s, bizonyítottnak tekinti az egyszarvú nemlétét.

95 Mielőtt az egyszarv történetét végképp lezárnánk, két dolgot hadd jegyezzünk meg záradékképen. Egyrészt: az egyszarvú egykori orvosi karrierje kihatott arra is, hogy milyen formában, milyen jelképekben használták a heraldikában és a szimbolikában alakját. Számos címeren, allegorikus képen csak úgy értelmezhető helyesen az egyszarvú funkciója, ha tisztában vagyunk egykori gyógyászati jelen" Gervasius,A.: N.Gervasii dispensatorium Panormitanum. Panonni, 1743. (ed.3.) 88. Spillmann,J.R.: Pharmacopoea generalis. Argentorati, 1783.1.215. n Mich,V.: Aurifodina medico.-jában (Giessae et Francofurti, 1723.) 340—341p-n azt írja: „minden gyógyszerésznek és patikusnak van egyszarva", majd leírja, hogyan hamisítják ezt a cikket. Ha még hamisították, volt értelme hamisítani, tehát keresett ám volt. Ugyanitt érdekes adatot közöl arról, hogy az egyszarv antidotális hatását Augsburgban, 1593-ban egy csecsemőn (!) mutatták be, sikerrel. Mich azt is írja továbbá, hogy bár az egyszarv nem jó ellenméregnek, de epilepszia, himlő, kanyaró, hasfájás vagy heveny láz ellen nagy dózisban (!) használ. 93 Tasnádi-Kubacska,A.: i.m. 255.p. Igazán olcsó sose lett: A Disp.Phann.Austr.Vienn. 1765-ös kiadása a szarvreszelékeket általában úgy árazza, hogy egy unciányit belőlük 10 krajcárra becsül. Ettől függetlenül a 19. században is jó páran találkoztak vele. lÁsd: MüllerJ.W.von: i.m. 31—56.