Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Magyar, László András: Az egyszarvú csodálatos szarva (The wonderful horn of the unicorn)

Idézi Aeneas Sylviust, Paulus Venetust, Aloysius Cadamustust és Ludovicus Barthemát'

6

'. A bizonyítékok további csoportját az európai kincstárakban őrzött szarvak képezik — alig van Itáliában hatalmasság, akinek ne lenne egy egész, vagy legalább egy töredék szarvacskája — írja. Részletesen lefesti Cosimo Medicinek a portugál Alvarez Mendeciustól kapott egyszarvúpoharát. Mindezek után tér csak rá a szarv gyógyhatására. Védekezőn megjegyzi, hogy a szarvhoz valóban sok babona kapcsolódik, hiszen ritka és drága dolog. Ám a szarvnak valóban van bizonyos hatása. Miből származhat ez a hatás? Vagy a szarv formájából, vagy összetevő elemcinek sajátságaiból. A formai hatás (benső hatás), mint a mágnesnél, valóban eredményezhet csodás effektusokat — mondja — s ezek valóban indikálhatnak babonás képzeteket, márpedig az egyszarvnak vannak ilyen sajátságai is. Baccius utal a szarv szimbolikus szerepére is, s helyesen ismeri föl ennek a gyógyhatással való kapcsolatát. Baccius ezután korabeli orvosok tekintélyére is hivatkozhat, utolsó fegyverként, hiszen valóban számosan voltak, akik orvosságnak ajánlották a szarvat: pl. Ficino.Brassavola, Miindela, Matthiolus, és mások. Olyan tekintélyes világ és egyházi személyiségeket is fölsorol, akik vásároltak a szarvból, sőt eredményesen használták is azt. pl. ///. Gyula pápa vagy a tridenti kardinális. Miután ilymődon igazolta magát Baccius, megpróbálja magyarázni a szerv hatását. Elutasítja ugyan azt a babonás nézetet, amely szerint a szerv tűz. és sebesülés (!) ellen is véd, illetve hogy panacea lenne, ám ezután homályos és nehezen érthető fejtegetésbe kezd a szer hatásmechanizmusáról, így amit ír, kevéssé meggyőző. Konklúziója szerint az egyszarvú szarva valóban jó. méregellenes és szárító hatású szer. Baccius véleményét is sokan támogatták. Közéjük tartozott Lemnius Levinus \ a Bra, Henricus,

71 Amatus Litsitanus", Garcia ab Horto

so

, Konrád Gesnerus

>]

, Mercurialis*

2

, H.

Dobbin, Andernacus, Angelus Bargaeus, Matthiolus, Fernelius, A.Massaria, J.D.Myiius, Quercetanus, és Palmarius is.

83 Még az olyan viszonylag késői szerzők is mint pl. Schenck von Grafenberg is hittel sorolják a kedvező hatásokat." Az említett orvosok nagyrészt az egyszarv szíverősítő Itatásával magyarázzák a csodás gyógyulásokat s megerősítik, hogy mérgezés, s ennek következtében járványos láz ellen is eredményes orvosság. (Ennek a nézetnek valószínűleg Marsilio Ficino az első hirdetője.) Mások megint más taktikához folyamodnak: Francis Bacon például nem tagadja ugyan a szarv hatását, de megállapítja, hogy épp csak annyit ér, mint a szarvas agancsa, vagy az elefántcsont.

85 Vannak azután jó páran olyanok is. akik gyógyanyaggyűjteményükben meg sem említik az egyszarvat. így tesz a jelentősebb szerzők közül Ollingerus, Rattray vagy Weckerus^. Ez a magatartás semmiképpen nem a kemiatria előretörésével, illetve e szerzők irányultságával magyarázható, hiszen más állati eredetű orvosságok a legkevésbé sem hiányoznak ezekből a művekből. 76 Aeneas Sylvius Piccolomini, II. Pius néven 1458—1464 közt pápa. Paulus Venetus, semmiképp sem Paulus Sarpi szervita történész, akit hasonlóképp neveztek, hiszen ő csak 1552-ben született. Talán Paulus Niccolai olasz szerzetessel azonos. Aloysius Cadamustus, vagy A. de Cada Moito, velencei patrícius, a 15. sz. végén és a 16. sz. elején élt, „Navigatio ad terrain novam" c. olaszul írt munkáját Grynaeus.S. adta ki latinul „Orbis novus" c. gyűjteményében. Barthémáról lásd a 66. jegyzetet. 77 Lemnius Levinus: Occulta naturae miracula. Antverpiae. 1564. 125. 78 a Bra.IIenricus: De curandis venenis per medicamenta simplicia. Arnhemii, 1603. 96—97. " uo. su Garcia ab Horto: Aromarum et simplicium medicamentorum apud Indos nascentium história. Antwerpiae, 1579.52. 81 Gesnerus.C: Históriáé animalium libri V. Zürich, 1551—1587. Még képet is hoz az egyszarvúról. SJ Mercurialis, H.: Considtationes et response! medicinába. Venetiis, 1624. 121—123. némi szkepszissel. 83 A többiek véleményeit, másokéval együtt jól összefoglalja Untzerus.M.: Antidotarium pestilcntiae. Halae-Sax., 1621. 175—177. 84 Schenckjus a Grafenberg,L: Observationum medicarum rariorum, libri VII. Lugduni, 1643. 876. ÍS Bacon,I'.: História vitae et mortis. Francofurti, 1664. 522. 86 011ingerus,G.E.: Designatio alphabetica medicamentorum... Norimbergae, 1663. Rattray,S.: Aditus novus ad occultas Sympathiac et Antipathiae causas inveniendas. Theatrum Sympatethicum. Norimbergae, 1662. Weckerus, J.J.: Dc secretis libriXVII. Basileae, 1613.