Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Magyar, László András: Az egyszarvú csodálatos szarva (The wonderful horn of the unicorn)
szellemesen megjegyzi ugyanis, hogy bár érdemes az egyszarv reszelékéből adni a betegnek, hiszen — mint minden szarv — szárító hatású, ám csak kevéske por fogyasztása ajánlott, mégpedig két okból: egyrészt a szer igen drága, másrészt kis dózisban sem lesz kisebb a hatása, mint nagyban. Rondeletius szavain érződik, hogy tekintettel kellett lennie nemcsak a tudományos igazságra, hanem gazdag, egyszarv-tulajdonos páciensei érzelmeire is. Az egyszarvú szarvának — úgy tűnik — egyik legkorábbi orvosi értékelése magyar származású szerző, Jordán Tamás munkájából való, a „Pestis phaenomena"-ból. 57 O erről a szerről, mint a járványos betegségek egyik ismert ellenszeréről ír. Miután racionális magyarázatot ad a St.Denis-templombéli egyszarv csodájára, elbeszéli a következő történetet: Barátai egy velencei ezüstművesnél láttak egy zsidó kereskedőt, aki a néki eladásra kínált egyszarvat próba végett letette a földre, krétával kört rajzolt köré, s a krétakörbe skorpiót és pókot rakott... Sem a skorpió, sem a pók nem tudott elmenekülni a bűvös körből s negyedórán belül mindkettő elpusztult. (Tudniillik mindkettő mérges állat!) Jordán más próbaformát is említ: folyadékba kell mártani a szarvat és ha igazi, úgy fog benne pezsegtú, mint a tüzes vas. Ismét más próbája az állatkísérlet: ha egy állatot arzénnel megmérgeznek, majd a szarv porát adják neki, meggyógyul. 58 Ezt a három próbaformát a későbbi irodalom is ismeri: belőlük annyi következtetés már levonható, hogy sem a szarv, sem hamisítása nem lehetett ritka e korban, ha ennyiféle próbára volt szükség. Az egyszarv használati módját Jordán a következőképpen írja le: Egy drachmányit vagy fél drachmányit 59 kell borban vagy pálinkában (aqua cordialis) bevenni. A szkepszis itt is megmutatkozik:., s ritkán adunk többet, részint az ára miatt, részint meg azért, mert aligha hihetünk benne annyira, hogy a többi orvosságot elvessük miatta s csak az egyszarvnak tulajdonítsunk csodás erőt." Ellenméreg céljára meg csupán egyetlen gran-nyi (szemernyi) mennyiséget ajánl, különösen, ha egyszeri mérgezésről van szó. A szkeptikusok mellett a korhoz képest meglepően sokan vannak, akik egyszerűen elutasítják a szarvat, mint gyógyszert. Falloppio már az állat létében is kételkedik, hiába látta a San Marco-ban őrzött és a De Brisach úrnál mutogatott szarvat, azt pedig, hogy antidotum lenne bármelyik is, tagadja. 60 Ugyanígy nem hisz a csodagyógyszerben a tekintélyes Laurentius Joubertus, francia királyi főorvos sem. 61 Goropius Becanus, a magyar királyné orvosa szintén látott már egyszarvat egészben — Antwerpenben hét láb hosszút is — s meg is döbbent az árát látva, mégsem gondolja, hogy egyszarvú léteznék, legalább négylábú állat alakjában nem.62 Ő az első egyébként aki kijelenti, hogy az általa látott szarv valamilyen izlandi haltól származik. Ez azért érdekes, mert valószínűleg első — ha nem is pontos—utalás a narvál-egyszarvakra, másrészt meg azért, mert ezeknek a szarvaknak még származási helyét is pontosan határozza meg. A zoológusok közül Ioannes Aemilianus Ferrariensis „Naturalis de ruminantibus historia"-jában sokat foglalkozik az egyszarvúval, ám sem benne, sem szarvának gyógyerejében nem hisz, s ugyanígy nem tud mit kezdeni a kérdéssel a nagyszerű Ulysses Aldrovandi sem. 63 A nem-hívők közül legrészletesebben, e században Andreas Marinus indokolta meg véleményét. 6,1 „Libellus de falsa opinione de unicornu" című munkájában, amelyet Aldrovandi, saját fordításában, teljes egészében idéz, érdekes gondolatokat fogalmaz meg. Tanulmányának értéke az is, hogy az első s vitaindító unicornismonográfia az európai irodalomban, ám ennek ellenére meglepően tájékozott. Marinus ráhibáz arra, hogy az egyszarvú-szarv tulajdonképpen arab eredetű gyógyanyag, bár mint elvakult antiarabista 65 , helytelenül, az arabok szándékos csalásával magyarázza a gyógyszer elterjesztését. 57 Jordanus, T.: PestisPliaenomena. Francof. 1576. 589—595. ,s uo. 593—594. 5 ' uo. 595. 60 Falloppius.G.: Opera, quae adhuc extant omnia. Francof. 1584. 213. 61 Aldrovandi,U.: i.m. 385. (Ioubertus ,J)e peste" c. művére utal.) 62 uo. 63 uo. 414. M Lásd: Aldrovandi.U: i.m. 386—392. 65 Az arabista-antiarabista vitához lásd: Klein— F ranke,F.: Die klassische Antike in der Tradition des Islam. Darmstadt, 1980 21—44.
