Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Magyar, László András: Az egyszarvú csodálatos szarva (The wonderful horn of the unicorn)
vagy eredeti alakjában ku-tu-han nevű állati eredetű anyag, minden bizonnyal, s már csak neve miatt is, kínai származású volt, s mivel türk-arab szótárban szerepelt, Közép-Ázsiában is forgalomban kellett lennie. 34 Ennek az anyagnak semmi köze nem volt a kínai egyszarvú-nütoszokhoz 35 , csupán méreg-ellenszerként használatos állati eredetű gyógyanyag volt. Ettinghausen elmélete szerint tehát a következő dolog történt: A kínai kereskedelem útján megjelent az iszlám világban a khutu (ku-tu-han) nevű anyag, amely állati eredetű ellenméreg volt. A név hasonlósága elősegítette, hogy a ku-tu-han és a karkadann (orrszarvú vagy egyszarvú) összekeveredjék. így vált a karkadann-szarv ellenméreggé. 36 Minthogy viszont a türk kereskedők északról szállított narválszarvakat is rá akartak sózni mohamedán ügyfeleikre, ezeket is a jól csengő khutu-márkanévvel látták el, s így kerülhettek azok aztán egyszarvú-szarvként az iszlám világba, fölruházva a kínai gyógyanyag méregjelző és antidotum-sajátságaival s azontúl valami különös állatot sejtetve a név mögött. (Ez a khutu nevű gyógyanyag egyébként még Biruni korában [1350-es évek] is forgalomban volt mint ellenméreg, s Biruni is tudott kínai eredetéről.) A két csodaszer párhuzamos használatáról van tehát szó, s ez lehet a magyarázata a törmelék — és az egész — szarvak meglepő különbözőségének is. 37 A fejtegetés talán kissé bonyolultnak tűnik, ám nem csak szellemes, de filológiailag olymértékben megalapozott, hogy megbízhatunk benne, már csak azért is, mert más magyarázat minderre egyszerűen nincs. Hinnünk kell tehát Ettinghausennek. E nagyjából a 14. századig tartó folyamat eredményeképpen nyilván közvetlen vagy közvetett iszlám hatásra, Európában is antidotummá válik az egyszarv, mégpedig a khutu sajátosságait (izzadás, pezsgés méreg jelenlétében) hordozva. Ezt elősegítette az is, hogy voltaképp senki nem tudta, milyen egy igazi egyszarvú-szarv. A Szzif/ö-lexikon 38 vagy Vincentius Belovacensis i9 még semmit nem tud a szarv különös hatásáról. 40 Hildegardis von Bingen ugyan már ír az egyszarvú testrészeinek orvosi hasznáról, ám a szarv erényeit nem említi. 41 Albertus Magnus meg egyenesen tagadja, hogy az állat szarvának mágikus hatása lenne 42 . (Ha tagadni kellett, akkor már megjelenhetett a nézet!) Először valószínűleg Petrus Abanus (1250—1318) hisz a méregellenes hatásban 43 , de hát ezt a 14. század elején már megengedheti magának. Kérdés persze, nem arab forrásokra reflektál-e. Elvileg azonban — és ezt újból meg kell jegyeznünk — semmi sem állott az efféle hit útjában. Egyrészt bizonyára már régóta őriztek a templomokban csodatévő Krisztus-szimbólum szarvakat, s ezek gyógyhatása hagyomány volt, másrészt meg a szarvak gyógyhatásairól általában maga Galénosz is ír egyhelyütt, bár ő nem antidotumként, hanem fogápoló szerként, égetve pedig hasmenés, kólika ellen és vérképző szerként javallja a szarvport. 44 Ha tehát föltételezzük, hogy az egyszarv ellenméreg-hatásáról szóló történetek keletről szivárogtak Európába, meg kell állapítanunk, hogy itt megfelelő talajra találtak. Ennek bizonyítéka mindaz, ami a következő évszázadokban történt. }4 uo. 125. 35 Kínában az egyszarvúnak nagy hagyománya és kultusza van. Konfuciusz születéstörténetében is szerepel: a hagyomány szerint nagy uralkodók és bölcsek születését jelezte előre. Manapság is él az a hiedelem, hogy az egyszarvú termékenységet hoz: házassági ajándékként szokták adni az egyszarvú képét, mely kisgyermekkel a hátán ábrázolja őt. (Doré,H.: Researches into Chinese Superstitions. Tajpei, 1966,Vol.V. 672—675.) 36 Ettinghausen^.: int. 131. 37 Biruniról: Wiedemann,E.: Uber den Wert von Edelsteinen bei der Muslimen. Der Islam. Strassburg, 1911 Bd.2. 346—347. 38 Suidae Lexicon. Hrsg. A.Adler. Leipzig, 1933 Pars III. 409. Érdekesek még Adlernek e szöveghez írott jegyzetei is. 39 Vincentii Burgundi: Speculum Quadruplex (Mains). Duaci, 1624 Tom.I., lib. 19. cap. 114., 1444 col. 40 Egyéb középkori utalásokról lásd: Lexikon des Mittelalters München-Zürich, 1986, Bd. III. 1741 —1742. 4: Shepard,0.: The lore of the unicorn. I>ondon, 1930. 120—121. Galénosz: Kühn. XII. 334. és XIV. 240.
