Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Magyar, László András: Az egyszarvú csodálatos szarva (The wonderful horn of the unicorn)

AZ EGYSZARVÚ CSODÁLATOS SZARVA MAGYAR LÁSZLÓ ANDRÁS Az egyszarvú maga a világ legfurcsább állatai közé tartozik: sem alakja, sem lakhelye, sem zoológiai hovatartozása nem ismert Legalább tízféle állattal lenne azonosítható,

1 ha egyáltalán azonosítható lenne, hiszen külsejére, tulajdonságaira, sőt neveire nézve is oly tarka a hagyomány.

2 Hol bikatestű, hol lótestű, hol gazellaféleség, hol pedig orrszarvú-féle, sőt az sem bizonyos, hogy szárazföldön él.

3 Még meglepőbb számunkra az a kínai vélemény, amely szerint az egyszarvúnak határozott külseje sincsen." A tengernyi szakirodalomtól elborzadva föladtam a reményt, hogy ezt a sajátságos teremtményt valaha is azonosítsam, vagy bármiféle állattani osztályba soroljam. E lehetetlen állat azonban, minden zűrzavarossága ellenére valóságos szerepet játszott a gyógyszertörténetben, hiszen szarvát Európában a 18. század közepéig, s más vidékeken még tovább panaceának vagy legalább antidotumnak tartották s ekként használták is. A következőkben e furcsa gyógyszer történetét próbálom elmondani. Ez a történet sem túl egyszerű, sem túl rövid nem lesz, hisz Kínától Izlandig terjednek helyszínei, nem is beszélve arról, mennyi tévedés, átfedés, névcsere, mítosz és félreértés játszott benne szerepet. 1. Az ie. 4. század elején, a knidoszi Ktésziász, aki egy darabig a perzsa udvarnál orvoskodott, Indika című munkájában a következőket írja:

5 Jndiában olyan vadszamarak élnek, akik lovakhoz hasonlók, csak nagyobbak náluk. Testük fehér, fejük bíborvörös, szemük sötétkék. Homlokukon egyetlen szarvat viselnek, ez egykönyöknyi hosszú. A szarv reszelékéből italt készítenek, amely megvéd a halálos mérgektől. A szarv, homloknál lévő, kéttenyérnyi széles alsó része hófehér, felső hegyes vége ezzel szemben bíborvörös, a középső pedig fekete. Azok, akik az e szarvból készült serlegből isznak megmenekednek mindenfajta görcstől, sőt még a szent betegségtől (t. az epilepsziától M.L.) is. A mérgek sem árthatnak nekik, akár bor, víz vagy más anyag fogyasztása előtt, akár pedig ha utána isznak ebből..." (M.L.A. fordítása) Ezután Ktésziász az állat külsejét, vadságát és erejét ismerteti. A fenti szöveg mindenképpen az első írott tanúbizonyság az egyszarv gyógyhatására, illetve ellenméreg-mivoltára. Ám mielőtt ebben megnyugodhatnánk, több kérdést is föl kell tennünk: Először is, miféle állatról van itt szó? Hiszen Indiában nincs hagyománya az egyszarvúnak, s ha ismertek is itt szarvból készült ivótülkök, azok mind az indiai orrszarvú (Rhinoceros monoceros, vagy Indicus) 1 Pl. orrszarvú, antilop, narvál, mammut, elasmotherium, stb. 2 Neveire nézve lásd: Müller, J.W.von: Das Einhorn. Stuttgart, 1853. 1—27. és Ettinghausen, R.The Unicorn (Studies in Muslim Iconography,!.) Washington, 1950. 6—7. 3 Pl. Timotheus Gazaeus-nál (Liber de animalibus. Opuscula, Bd.3. 297—298.

p. 45.n.

Leipzig, 1875—1876.): ,A rinoceros akkora, mint a víziló, az óceánból előjőve a Nílus-parton időzik, az orrán kard-szerű szarv van, amellyel a sziklát is át tudja döfni..." — A szövegből kiderül, hogy itt voltaképpen egyszarvúról van szó. (a szerző fordítása) 4 BorgesJ.L.: Az idő újabb cáfolata. Bp. 1987 209—210. ő Margouliés: Anthologie raisonnée de la littérature Chinoise-át idézi (Paris, 1948) 5 Ktesiae Cnidii Operum Reliquiae. ed.Baehr, Frankfurt, 1824. 254., 329.

p., cap. 25.