Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Vida, Mária: Die Philanthropie und die Rolle der Frauen in Ungarn

missilis magyar nyelvű levelekből ismerjük meg, melyet házastársaiknak, barátaiknak írtak, egyben megteremtve egy új irodalmi műfajt is. Ránk maradt számos orvosságtudakozó levelük. Gyógyító munkájuk emlékei Bornemissza Anna erdélyi fejedelemné, Thurzó Borbála, Pálffy Istvánné patikaládácskája. Hasonló funkciót láttak el még: Svetkovics Kata, Batthyány Ferenc második felesége; LobkovitzPoppel Éva, unokájának asszonya; Veér Judit, Teleky Mihály kancellár hitvese; Zay Anna, II. Rákóczi Ferenc udvari marsalljának felesége, akinek magyar nyelvre fordított herbáriumát (Matthiolus) ma a Nemzeti Múzeum őrzi; végül Széchy Mária, Wesselényi Ferenc nádor oldalán, aki Weber János udvari orvos-gyógyszerésztől tanulta a patikáriusságot. Végül a keleti határszélen 1630-tól I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége, Lórántffy Zsuzsanna, aki gyógyító tevékenysége mellett iskolákat alapított, a

s Sárospatakra meghívott neves cseh pedagógus Comenius egy kálvinista akadémia tervét készült valóra váltani. Itt írta Orbis pictus című négy nyelvű tankönyvét 1650—54 között, amely Basedow Elementarwerk-)ének 1774-ben modellként szolgált. Lórántffy Zsuzsanna érdeme az első román iskola alapítása Fogarason 1657-ben, az erdélyi románság legjelentősebb intézménye volt. A sort Bethlen Kata zárja, akinek élete egybeesett az önálló erdélyi fejedelemség megszűnésével (1701). Miközben kertészetet, papírmalmot, üveghutát létesített, orvosi magániskolát végzett, egyik mestere Köleséri Sámuel orvos volt. Hű embere, Bod Péter emlékversben említi a hozzájáró betegek seregét, szürkehályog műtétjeit és könyvtárának orvosi könyveit. Mária Terézia a Ratio Educationisban (1777) az oktatásügyet állami feladattá tette, de nem rendelkezett a nők iskoláztatásáról. Az 1790-ben induló országos nőmozgalom célkitűzése a nő hivatásválasztási lehetősége. Ez a reformkorban összekapcsolódott az anyanyelvi oktatásért vívott küzdelemmel. Brunszvik Teréz grófnő 1828-ban megnyitotta az első óvodát, Bezerédi Amália megírta az első magyar kottás verses óvodáskönyvet (Flóri könyve, 1836.), Teleki Blanka Pesten felállította 1846-ban az első magyar oktatási nyelvű leánynevelőintézetet, munkatársa Leövcy Klára 1856-ban Máramarosszigeten a másodikat. Az egyéni kezdeményezés és ambíció a szervezettség és a professzionizmus felé haladt az óvodaügytől az iskolaügy felé, a hivatalos bábaképzéstől (Nagyszombat 1770-től, Kolozsvár 1775-től) és az ápolásügytől az orvos- és gyógyszerészképzésig. Az első magyar orvosnő, Hugonnay Vilma Zürichben 1879-ben megvédett diplomáját 1897-ben sikerült elfogadtatni, egyidejűleg megnyílt az egyetem kapuja is a nők előtt. Az első doktorált gyógyszerész Légrády Erzsébet 1913-ban. Végül az ápolásügy területén — megelőzve Florence Nightingale-t — az 1848/49-es szabadságharc idején Kossuth Zsuzsanna mint országos főápolónő megszervezte a honvédség ápolói szolgálatát: a sebesültellátást. Megérdemelten írta a reformkor elindítója, Széchenyi István 1830-ban a Hitel előszavában ajánlását „honunk széplelkű asszonyainak... Vegyétek, bár fé/fiakhoz illendőbbnek mondják azt sokan, nyájas kegyességgel Pártfogástok alá. A Hitelről szólok, s ami belőle foly, a becsületrül, az adott szó szentségérül, a cselekedetek egyenességérül, s így Előttetek sem lehet a tárgy idegenebb mint előttünk, mert annyi nemes és Szép, ami az Emberiséget felemeli, a Ti nemetek műve..."