Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK, ELŐADÁSOK - STUDIES, LECTURES - Szénásy, József: A hydrocephalus kezelésének története a századfordulótól napjainkig

postoperativ időszakban —rendszeres lumbálpunkciókkal— akár naponta kétszer is— igyekszünk a liquordinamika átmeneti zavarát kiküszöbölni. A magyar és az osztrák gyermekorvosok 1910. április 30. és május 1-én Bécsben tudományos összejövetelt tartottak. Az ülésen elhangzott három referátum közül az egyiket Bókay János tartotta „A gyermekkori idült és veleszületett belső agyvízkór sebészi kezeléséről". Bókay előadása még ugyanabban az évben az Orvosi Hetilapban [7], és a Wiener Medizinische Wochenschriftben [8] is megjelent. Bókay tömören összefoglalta az addig ismert liquorelvezető sebészi módszereket, így a kamra- és a lumbálpunkciók mellett beszélt a liquornak a subcutan és intracranialis drenázsáról, a Payr által elsőként megvalósított érpályába történő liquorelvezetésről, szólt a peritonealis shuntökről és már említést tett az Anton és Bramann által 1908-ban elsőként alkalmazott .Balkenstich" műtétről. A műtéti lehetőségek felsorlása után Bókay részletesen beszámolt a rendszeres lumbálpunkciókkal a hydrocephalus kezelése terén elért további eredményeiről, érdekes és tanulságos kazuisztikákkal, képekkel illusztrálva előadását. Ugyancsak ezen az ülésen hangzott el Bókaymk egy további, a hydrocephalus diagnosztikájával kapcsolatos előadása: ,A hydrocephalus congenitus eseteiben végzett Strasburger-féle transpar entia-vizsgálat gyakorlati értékéről." [9]. A hydrocephalus sebészi kezelésében korszakalkotónak tünt Payr 1908-ban végzett shuntműtéte [40]. Payr a felesleges liquort az éipályába vezette el. Dolgozata az Archiv für klinische Chirurgie-ben jelent meg „Drainage der Hirnventrikel mittelst frei transplantirter Blutgefässe, Bemerkungen über Hydrocephalus" címmel. A felesleges liquornak az ér, vagy a lymphatikus rendszerbe történő elvezetésének gondolata Gartner-től származik, aki 1895-ben Lübeckben tartott német orovoskongresszuson említette mint fiziológiás megoldást ezt a lehetőséget. Egy évvel utóbb, 1896-ban Henle erről a következőket írta: „...wir müssen als die ideale Operationsmethode des Hydrocephalus ein Verfahren bezeichnen, welches es ermöglicht, die Ventrikelflüssigkeit dauernd an eine Stelle fortzuleiten, von der aus sie, durch den Lymph-oder Blutstrom aufgenommen, dem Kreislauf zugefürt wird." Payr eredeti műtétjében a vena saphena magna egy darabjával létesített összeköttetést a tágult oldalkamra és a sinus sagittalis superior között. Említendő, hogy abban a korban a sebészeket élénken foglalkoztatta az érátültetés és az érvarrat kérdése. Mint ahogy ezt Payr dolgozatának címéből is látjuk, a szerzőnek kettős célja volt. Tapasztalatokat szerezni az érátültetés terén és ugyanakkor gyógyítani a hydrocephalus!. Miután az agykamrában a liquornyomás általában magasabb mint a vénás nyomás, a felesleges liquornak a sinusba kell áramolnia, a beültetett vénában lévő billentyűk pedig hivatottak megakadályozni, hogy a gyermek sírása, köhögése esetén, — amikor a vénás rendszerben is emelkedik a nyomás — a vér ne juthasson vissza az agykamrába. íme a mai shunt egyeiürányító szelepének a gondolata az akkori idők lehetőségeiben! Sajnos ez a műtét sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, — nem az érátültetés, hanem a hydrocephalus vonatkozásában —, viszonylag a puha vena saphena elzáródott. Utóbb, 1911-ben Payr módosította műtétjét [41], most már a tágult oldalkamra és a vena facialis között létesített összeköttetést. Formalinnal elo. ezelt és parafinj il átitatott, tehát keményített borjúarteriát vezetett a tágult oldalkamrába és ezzel oldotta me^, shuntjének intracerebralis részét, majd a koponyából kilógó artériához varrta a vena saphena magna megfelelő hosszúságú darabját, amit azután a nyakon a vena facialisba vezetett. A Payr féle műtéttel kapcsolatban büszkeséggel emlékezhetünk az akkoriban még kezdő sebész Bakay Lajosra, a későbbi pozsonyi, pécsi, majd budapesti sebcszprofesszorra, akinek későbbi idegsebész munkássága közismert [52]. Bakay 1909. december 4-én Budapesten a Királyi Orvosegyesület ülésén bemutatott egy Payr szerint műtött hathónapos hydrocephal csecsemőt [3,55]. A csecsemőnél gyorsan progrediáló hydrocephalus volt megállapítható, lumbálpunkcióval — összenövések miatt — a liquor nem volt lebocsátható, a többízben megkísérelt agykamra punkció pedig nem járt kellő eredménnyel. Fejkörfogata ekkor már 50 cm volt. A műtétet követően a csecsemő még hat hétig élt, általános állapota a műtétet követően javult, fejkörfogata 44 cm-re csökkent. Hat héttel a műtét után halt meg bélhurutban. A boncolás megállapította, hogy az agykamra és a sinus sagittalis között a beültetett vena jól vezetett. Bakay két évvel utóbb ,Az érvarratról és ér átültetésről" írt dolgozatában [4] azután részletesen beszámolt műtétjéről, majd ismertetésében további érdekes részleteket is találunk a hydrocephalus műtéti kezelésével kapcsolatos korabeli sebészi próbálkozásokról. Igy M.Clure, Carell és Gushing biztatására