Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Birtalan Győző: Adam Chenot (1721—1789) érdemei a pestisjárványok megfékezésében

metőkben a nagyszámú frissen ásott sírt. Azt is, hogy a lelkészek sietve a betegektől távol tartva magukat végzik tevékenységüket. A jómódúak családtagjait ilyenkor a szőlőkbe, vidéki lakhelyekre költöztetik. A híresztelések között mindig nagyobb hitelt kell adni a pestis állításának mint a tagadásának. Ugyanez vonatkozik a pestis megszűnéséről szóló hírekre is. A tél beállta gyakran szünteti meg a járvány haladását, de korántsem mindig. Átmeneti szünet után újabb fellángolás következhet. A gyanús vagy fertőzött területekről érkezőket illetően pedig a legfontosabb a közvetlenül hozzájuk tartozó holmik, elsősorban a ruházat és a takarók kezelése. Igen gyakori, hogy pestisben elhalálozott ember holmiját hozzák vagy hordják magukon, amelyet örököltek, vagy másként szereztek meg. Erre nézve alaposan ki kell faggatni őket. Fel kell tűnjön az is, ha a hordott ruha mérete, jellege nem felel meg a tulajdonos személyiségének. Itt a népviselet is árulkodhat. Olykor feleslegben találhatók ilyen holmik. Különösen veszélyesek a rongy- és ruhakereskedők. Chenot kiemelten fontosnak tartotta tehát a testtel érintkező személyes tárgyak fertőtlenítését, a hozzájuk tapadó pestisméreg eltávolítására. Ezzel szemben nem erőszakolta az egyéb anyagok agyonfüstölését, kárt okozó vegyszerezését vagy elégetését. Nagyon jól tudta, hogy az e téren elkövetett túlzások kikényszerítik a lakosság ellenállását. A legveszélyesebbnek tartott ruházat fertőtlenítésére a legalkalmasabbnak a patak vagy folyóvízben való tartós átöblítést tartotta. A sebesen áramló vízben több órán keresztül rögzítették a holmikat, majd a szárítás után napokig tartó szellőztetésük következett. Folyó víz híján dézsába öntött vízbe kellett a műveletet elvégezni, szappan vagy lúg hozzáadásával, órákon át tartó kevergetéssel. A nem mosható de gyanúsnak minősített tárgyakat füstölték, szellőztették. A postai küldeményeket is. A fertőtlenítési aktusról igazolást adtak. Amennyiben előfordult, hogy a contumáciában várakozó utason jelentkeztek a pestis tünetei, úgy őt a többiektől elkülönítve kellett elhelyezni. Ápolhatta valamely hozzátartozója, de fogadhatott erre a célra idegent is. Az intézkedés szerint, halál esetén az ápoló végzi a temetést az előírt rendszabályok alapján. Az elhunyt tartózkodási helyét ezután fizikai és kémiai eszközökkel fertőtleníteni kell, hogy a később odaérkezők ne féljenek. A contumácia rendeltetésszerű működése akkor is folyamatos, ha történetesen ilyen esemény is előfordulna. Az intézmény tisztviselői kötelességük elmulasztása esetén egy hónapi fizetésük megvonásával büntethetők, illetve a következmények arányában. Minthogy a határvonal teljességgel nem zárható le, az eredményes járvány védekezés egyik elengedhetetlen feltétele a lakossággal való szoros együttműködés. Meg kell győzni az embereket arról, hogy az uralkodó intézkedései elemi érdekeiket szolgálja. Miután tisztázódott, hogy bizonyos bolhafajok főszerepet játszanak a pestist okozó baktérium terjesztésében, el kell ismerjük, hogy a személyes holmikra összpontosított figyelemmel a teendők súlypontja a megfelelő helyre került. Köztudott ugyanis, hogy a bolha valóban igen hűségcsen kitart a ruhadarabok ráncaiban. Kiirtásának lehetősége ebből következik. A 18. század végére kiépült és rendeltetésszerűen működő egészségügyi záróvonal teljesítette a féladatát. Megvédte nemcsak a Monarchiát, de a kontinens valamennyi országát a pestis offenzívaitól. Chenot epidemiológiai elvei és gyakorlata pedig tartósan beépültek a birodalom járvány védelmi előírásaiba. Az 1830-as kolerapandémiában is ennek szellemében intézkedtek és jártak el. Csakhogy a kolera terjedési mechanizmusa eltér a pestisétől, egyebek között ezért sem bizonyultak elég hatásosnak a rendszabályok. A kolera esetében a kézmosásra és az alimentáris fertőzési tényezők kiiktatására kellett volna összpontosítani. Többek között ilyen tanácsok is találhatók ugyan a rengeteg kolera-tanulmány és védekezési útmutató betűtengerében, de nem a kellő hangsúlyozással és céltudatossággal. Ehhez egy Chenot-hoz hasonló képességű, a lényegre tapintó irányítóra lett volna szükség. A megelőző évszázadokban Európa-szerte, így a Habsburg Monarchiában is számos pestis ordo