Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Birtalan Győző: Adam Chenot (1721—1789) érdemei a pestisjárványok megfékezésében

A terápia, amiről Chenot az 1766-os tanulmányában bőségesen ír, a szervezetben megtapadt és a különböző helyeken tömörült mérgező anyag kiürítését célozta. Akár belgyógyászati jellegű gyógyszereléssel (izzasztás, hánytatás, vérvétel stb.) akár sebészeti beavatkozással (a bőralatti búbok megnyitása, kiürítése) történt is ez, mindig erre törekedtek. Természetesen az orvosi művészet: az individuális adottságok és körülmények mérlegelése, a kellő módszer és időpont megválasztása, mint mindig, itt is meghatározó jelentőségű volt. Igen erős hangsúly került Chenot instrukcióiban a beteg lelkiállapotának jóirányú befolyásolására, a lelki és testi gondozásra. A megfelelő ápolást is kiemelkedő jelentőségűnek tartotta a túlélés és gyógyulás szempontjából. 1770 őszén újabb pestisjárvány tört ki Dél-Erdélyben, melynek leküzdésében Chenot-nak végre sikerült valóban végrehajtatnia jól átgondolt védelmi stratégiáját, a fertőzés kontagiozitásának elve alapján. Az első esetekről idejében tudomást szerezve, karhatalommal izolálta az érintett helységeket. A betegeket és gyanúsakat sürgősen kiemelték környezetükből és az elkülönítőkbe vitték. A fertőzött lakások alapos tisztítása és fertőtlenítése megtörtént csakúgy, mint a ragályt terjesztő holmik dezinficiálása illetve elégetése. A gyülekezéseket megtiltották, szigorúan betartották a temetéshigiénés rendszabályokat is. Az 1770-ben induló járvány halálozása magasabb volt mint az 1755-ös pestisé, nagyobb epidemiológiai fenyegetést jelentett mint az előző. Ennek ellenére csupán nyolc hónapig tartott. 1771 májusában megszűnt. Azt a tényt, hogy május havában szűnt meg, amikor ősi tapasztalatok szerint a járvány terjedése fokozódóban van, Chenot döntő bizonyítékként értékelte védekezési erőfeszítéseinek igazolására (visszaemlékezésében írta: „Evidente argumente) humánum industriam adversus hanc calamitatem plurimum val ere''.) A pestis megállítását célzó epidemiológiai munka kiérlelt összegezéseként értékelhetjük Chenot 1758-as instrukcióját, amelyben az egészségügyi záróvonalon létesített contumaciák működését foglalta össze. A mű szerkezete is a praktikumot tartja szem előtt. A járvány vedel mi készenlét a teendők szempontjából háromféle időszak különböztethető meg. /. A járványmentes időszakban a külföldről érkezők holmijai rövid füstölés után átengedhetők. Csupán a közvetlen használatra szolgáló szennyes ruházat, gyapjúanyagok mosása kötelező. 2. Amikor gyanú merül fel, hogy valamely közeli tartományban pestis fordult elő életbe lép a 10 napos elkülönítés kötelezettsége a fenti tisztítóeljárással együtt. 3. A nyilvánvaló pestisjárvány esetében ugyanez teendő, de a kötelező tartózkodás a contumáciában 20 napig tart. Mint látható, a régebi időszakban előírt túlbiztosító, általánosító, az érintettek érdekeit figyelmen kívül hagyó vesztegzár intézkedések helyett Chenot az adott helyzethez differenciáltan igazodó, enyhébb rendszabályokat követel meg. Gazdag tapasztalatai alapján, tömören összefoglalta a pestis tünettanát, hogy ezzel is lehetővé tegye a betegség korai felismerését. Eszerint olyan kórképről van szó, amely 3—5 napon belül többnyire halálos kimenetelű. A láz megjelenése és foka nem jellemző. A végtag és törzsfájdalmak, a kábultság, émelygés, rekedtség, enyhe verejtékezés, a tekintet zavartsága, a gyakori csípős vizelés a betegség első jelei. Mindjárt kezdetben megjelenhetnek a galambtojásnyira megnövő fájdalmas mirigyduzzanatok a lágyéktájon, tarkón, a fül alatt és a hónaljban. Idővel ezek felpuhulnak és elgennyednek. Akinél e bubók nem manifesztálódnak, biztosan meghal. Ezenkívül testszerte mutatkozhatnak még kisebb sötét kemény foltok, amelyek mogyorónyi hólyagocskákba, karbunkulusokba alakulnak át, majd felfakadnak. Az epidemiológiai munka sikerének alapfeltétele a fertőzési lánc megszakítása, a közösség védelme az egyéni érdekek háttérbe szorításával. A megelőzés és a korai intézkedések megkívánták, hogy minél többet tudjanak a szomszédos országok epidemiológiai helyzetéről. Chenot igen jól ismerte a Balkán, a Közelkelet és Észak-Afrika járványföldrajzát. Figyelemre méltóak gyakorlati tanácsai, amiket a járványfelderítőknek adott. Fel kell, hogy tűnjenek a néhány napos betegség utáni halálesetek, persze akkor is, ha azokat nem pestis eredetűnek tartják. Észre kell venni a te-