Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Birtalan Győző: Adam Chenot (1721—1789) érdemei a pestisjárványok megfékezésében

1738-ban hatalmas pestispidcmia tette próbára a védelmi rendszert. A járvány terjedése kikényszerítette a cordon mozgását, fokozatos hátravonását is. 1738 nyarán contumáciákat állítanak fel többek között Kecskeméten, Szolnokon, Törökszentmiklóson. 1740-ben a Felvidék is érintett. Ott már Morvaország és Szilézia védelmében intézkednek. Megkülönböztetett hangsúlyt kapott a birodalmi főváros, Bécs védelme. Oda még a fertőzött területeken megfordult tisztek sem léphettek be előzetes vesztegzár nélkül. A hadseregtől egyébként gondosan igyekeztek távoltartani a járványt. Az ezt ellátó dunai hajók Budán, Földváron, Baján, Futakon és Belgrádban kötöttek ki. A csapatok mozgatását korlátozták. Ugyanakkor a katonaság elsőrendű szerepet töltött be a közegészségügyi intézkedésekben. Szigorúan büntették a katonák hanyagságát vagy megvesztegetését, de a lakosság kárára elkövetett önkényeskedéseiket is. A nagy járvány időszakában sem szünetelhetett a városok élelmiszerutánpótlása. Főleg a marhabehozatal folyamatosságát kellett biztosítani. A Bécsbe felhajtott állatokat a kijelölt folyami átkelőhelyeken úsztatták, a hajtók nem jöhettek át a folyón, őket újak váltották fel. A forgalom ellenőrzésében kiemelkedő fontosságot kapott az útlevél. Szigorúan megkövetelték az abban feltüntetett személyi adatok pontosságát, valamint a megtett út hitelt érdemlő dokumentálását. Különösen pedig a letöltött vesztegzár igazolását. Ennek az adminisztrációnak a lebonyolítására külön ,,

locus transitus '-okat létesítettek. Útlevél nélkül a nagy járvány időszakában szinte lehetetlen volt közlekedni. A passzus fontossága ebben az időszakban maradandóan rögzült a Habsburg-birodalom területén. A legszigorúbb járványvédelmi tilalmakat 1741-től kezdték feloldani. Az év március 30-án engedélyezték a szegedi piac megtartását. Az ötvenes években újabb járvány közeledett a Balkán felől. Az előző időszakhoz képest feltűnik, hogy ekkorra igen sok részletes előrejelzéssel rendelkeznek. A külföldi felderítő hálózatot módszeresen kiépítették. Sokszorosan bebizonyosodott, hogy a ,,cordon sanitaire" eredményes működtetéséhez szorosan hozzátartozik a megfelelő színvonalú szakmai irányítás és szervezés. A veszélyeztetett területekre ezért igyekeztek magasan kvalifikált szakembereket küldeni. 1738 májusában például a bécsi egyetemet felszólították, hogy három orvost és hat kirurgust küldjenek ki a veszélyeztetett helyekre, ahol azok együttműködhetnek az udvari tanács képviselőivel. Ilyen jellegű feladattal került közel két évtizeddel később Erdélybe Adam Chenot, aki kiemelkedő érdemeket szerzett a birodalom járványvédelmének tökéletesítésében. Chenot Luxemburgban született 1721-ben. Apja molnár volt, alsóbb iskoláit szülőhelyén végezte. Ezután Bécsbe került, ahol van Swieten pártfogolta és hozzásegítette, hogy orvosi tanulmányokat folytasson. 1755-ben, amikor Erdélyben újabb pestisjárvány pusztított, Chenot mint physicus contagionis Transylvaniae elfoglalta brassói állomáshelyét. Van Swieten utasítására küldték oda. Mária Terézia kiváló protomedikusa, mint oly sokszor most is a megfelelő helyre a legmegfelelőbb embert állította. Brassóban, ahol a járvány góca volt, Chenot maga is megkapta a betegséget. Az a Bruckmann doktor kezelte, aki később hosszú éveken át a legjobb munkatársa lett. Chenot-t 1772-ben Erdély protomedikusává nevezték ki. 1738-ban visszarendelték Bécsbe, ahol II. József több fontos közegészségügyi feladattal is megbízta. 1789-ben halt meg feltehetően májbetegségben. Szakmai felfogásának és teljesítményeinek mérlegelésekor három fontos művéből indulunk ki. Ezek a következők: az 1766-ban Bécsben megjelentetett „Tractatus de pesté', az 1785-ben kiadott hivatalos pestisinstrukció, ami a Linzbauer-féle gyűjteményben olvasható és az 1799-ben Budán nyomtatott „História pestis transylvanicae annorum 1770 et 177T' amelyet Schraud Ferenc pesti egyetemi tanár publikált a tárgyhoz méltó előszóval. Chenot elvileg állást foglalt a múltból átörökített, széles körben elterjedt járványelméletekkel szemben. Elítélte a misztifikáló theurgikus kórkeletkezési nézeteket akár babonás akár antik eredetű, vagy vallásos magyarázatokkal támasztották is azokat alá. De elvetette a természettudomá-