Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Birtalan Győző: Adam Chenot (1721—1789) érdemei a pestisjárványok megfékezésében

KISEBB KÖZLEMÉNYEK ELŐADÁSOK ADAM CHENOT ( 1 721- 1 789) ÉRDEMEI A PESTISJÁRVÁNYOK MEGFÉKEZÉSÉBEN BIRTALAN GYŐZŐ A Habsburg Monarchia a törökök kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc leverése után, a 18. században a keleti és a déli országrészek betelepítésének, újraépítésének, a hivatalok működtetésének roppant feladataival volt elfoglalva. Eközben szembe kellett nézzen a szomszédos török és orosz birodalom felől folytonosan fenyegető járványveszéllyel is. A sokszáz kilométeres határ túlsó oldalán lévő területek állandó szoros kereskedelmi és egyéb kapcsolatban álltak a hagyományos balkáni, közelkeleti és észak-afrikai járványgócokkal. E járványok között a pestis volt a legveszélyesebb. Az 1347-es pestis pandemia, a nagy fekete halál" borzalmas pusztítását követően Európaszerte alkalmaztak járványvédelmi rendszabályokat, elsőként néhány földközi-tengeri kikötővárosban. Évszázadok során igen sok városban született ilyen tartalmú ordo politiae és orda pestis. Emellett se szeri se száma azon traktátusoknak, amelyek e betegség tüneteivel, gyógykezelésével és a személyi profilaxissal foglalkoztak. A birodalmi méretű járványelhárításhoz az előző évszázadokban kialakított defenzív és lokalizált védekezési módszerek nyilvánvalóan elégtelenek voltak. Létre kellett hozni egy szárazíoldi egészségügyi határzárat. Az új rendszer a „cordon sanitaire" addig kontinensünkön ismeretlen és egyedülálló történelmi, illetve orvostörténelmi produktum. A területvédő szervezett járványvédelem elemei a szűrő és elkülönítő állomások, az úgynevezett contumáciák. A kifejezés Bartal Glossariuma szerint a „locus contumaciae valetudini spectandae désignants "-ból származik. Magyar nyelvű megfelelői: veszteglő hely, veszteglő ház, napoló, negyvenedház, egészségkímélőház. Az első contumaciakat 1725-ben létesítették Fiume és Trieszt közelében. Egy 1730-ban kelt rendelkezés értelmében a Raguzából érkező emberek és áruk vesztegzára negyven napig tart. A végrehajtással egyébként nem voltak megelégedve. Felróják, hogy a trieszti vásár forgalmának laza az egészségügyi ellenőrzése. Az 1720-as évek második felétől a szárazföldi és folyami közlekedés útvonalain is megindul az ellenőrző állomások kiépítése. 1726-ban a Törökországból jövő embereket három hétig, a megtisztított árukat négy hétig kell megfigyelni. A fertőzést jól közvetítő anyagokat pedig egyáltalán nem szabad beengedni. Az állatokat folyóvízben úsztatták. Különösen a Vidin-Temesvár útvonal ellenőrzését szigorították. 1730-ban elrendelték, hogy az átszökni próbálkozókra tüzeljenek, ha ilyeneket elfognak halállal bűnhődjenek. Azokat a házakat, ahol pestis fordult elő, felgyújtották, az azokban talált összes holmikkal együtt. A betegségben meghaltak temetetlen holttestét mésszel öntötték le, vagy elégették. Az 1730-as évtizedben tovább erősítik és szervezik a rendszert. Megemelik a helyőrségek létszámát. Szorosabbá teszik az ellenőrzést. Ezt előírják a zágrábi püspökségnek és a magyar hatóságoknak is. A gráci udvari bizottság (Hofkommpsio) elrendeli a jelentések folyamatos felküldését. Ismételten felszólítja a hatóságokat, hogy alkalmazzanak kellő számú orvost és sebészt. Járandóságukat is megállapítják, az orvosok 800, a sebészek 500 forintot kaptak évente. Külön figyelmeztetnek a fizetések korrekt és rendszeres folyósítására, valamint az egyéb — hivatalos teendőkkel kapcsolatos — kiadások fedezésére. 1737-ben részletesen rendelkeznek a fertőzöttnek minősített helységek legszigorúbb karhatalmi izolálásáról, de arról is hogy miként kell ezeket a településeket élelemmel és lelki gondozással ellátni.