Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

TANULMÁNYOK - Kicsi Sándor András: A víziborjú természete

tejjel kilehet csalni" [1901:379].

7 Kovács megemlíti, hogy a gyík és a kígyó is jelentős állatai a néphitnek. Ugyancsak tőle tudhatjuk meg, hogy a bölömbika (vagy dobosgém. Botaurus stellaris) korabeli szegedi neve vízibika [1901:43]

x

, amely elnevezés másutt is használatban volt [Pápai Páriz és Bod 1767:393, onocwtalus alatt. Szarvas és Simonyi, szerk., 1890:229, Szinnyei 1901:1014. Csűry 1936:466, Bálint 1957:679, Kiss 1984:60—61]. Chernél Istvántól származó adatok szerint a ,,Tiszamentén néhol" a víziborjú „bölömbika " [Kiss 1984:60; az elnevezést ez esetben az állat hangja indokolja]. Szinnyei József Magyar Tájszótárában [1901:1014] ez áll: , ,víz.i-borgyú (vizi-bornyu): 1. szalamandra [Tolna m. Szegszárd Nyr XXVIII. 431; Cegléd Ilosvay Vilmos; Székelyföld Kiss Mihály]; 2. békaporonty, mikor fejlődésének azon fokán van, hogy a farka még látható [Zilah vid. Nyr XXVIII. 235]; 3. pióca [Brassó m. Hétfalu Király Pál]; 4. víz tetején gyorsan futó vízi-bogár [Szabadka Kászonyi Gyula].'** A víziborjú, ha nem is különösebben jelentős, mindenképpen a magyar etnozoológia egyik leganomáliásabban viselkedő állata. Jelentősége össze sem vethető pl. olyan állatokéval, mint a sárkány, a kígyó, a béka, a gyík, a méh vagy a fecske. Ez azonban csak a századforduló körüli átlagos állapotokra érvényes, nem tudni korábban mi volt a helyzet. Meglehet, hogy legalábbis egyes helyeken és korokban, lényegesen jelentősebb volt. így pl. a Salamon Anikó gyimesi gyűjtésében szereplő négy mitikus állat között a sárkány, a kígyó és a méh előkelő társaságát élvezi [1987:137—144]. A víziborjú érdekessége az, hogy egyaránt szokás azonosítani valamiféle irreális lénnyel és a legkülönbözőbb valós valakikkel, a húrféregtől a gőtén, ebihalon, bölömbikán át az elvetélt magzatig.

10 Hasonló, reális és irreális tulajdonságokkal egyaránt rendelkező lényekkel másutt is találkozunk. A japán néphit pl. a vízbefúlást (főleg a gyerekekét) egy kappa nevű, tavakban és folyókban élő kétéltű lénynek tulajdonítja; ugyanakkor Japán egyes vidékein a kappa ,, mocsári teknős" (ami a japánban általában suppon). A különböző lényeket, így az embereket és állatokat is tél lehet osztani reálisan létezőkre és irreálisakra. Ezen felosztást azonban csak előzetes, a vizsgált fogalomrendszertől független rendszerező szempontok indokolják. Konkrét esetek vizsgálatakor kiderül, hogy értelmetlen éles határt vonni a két csoport közé (akárcsak pl. a népi orvoslás racionális és irracionális elemei közé)." 7 Bálint Sándor bizony meglehetősen felületesen, hiányosan szótározta Kovács János ragyogó munkáját. Idézi viszont P. Gulácsy Irén írónő egy elbeszéléséből a víziborjúra vonatkozó passzust: ,,A Tiszában nem csupán halacskák tartózkodnak, hanem különféle veszedelmek is. Minden rendű tiszai embernek a magáé. Ott van mindjárt a fehérnépek réme, a Vízibornyú, mely termetre kicsiny ugyan, de ha az ugrifüles lányok nem vigyázatosan isszák a Tisza vizét, benyeletvén szerfölött megnóliet az és a hajadonnak semmi keresete többé a templomi padban, sem pedig a tisztes szülői hajlékban" [1927:121, idézi Bálint 1957. 2:679]. 8 Érdemes idézni Kovács János megfigyelését: ,,A nép, így a szegedi nép is — valamint a növényeket és állatokat, ép így a madarakat sem tudja fajok szerint megkülönböztetni, ezeket rendesen színük, szokásuk vagy hangutánzás alapján nevezi" [1901:43]. 9 Szinnyei a Nyelvőrből a következőkre hivatkozik: „vizibomyu: a békaporonty, mikor fejlődése azon fokán van, hogy még a farka látható. A nép hite szerint, ha valaki vízz.el le talál nyelni egy ilyen állatot, az megnő a gyomorban bornyunagyságra is" [László 1899:235] és ,,vizi borgyu: salamandra" [Miskolczy 1899:4311. 10 A magyar néprajzban, jelentőségüknek megfelelően, szokás különböző sárkány- és kígyótípusokat elkülöníteni. Mindkét tipológia kidolgozásában Érdész Sándor jeleskedett [a kígyókéról 1984:20—21]. A sárkányok esetéhez hasonlóan, a kígyó-tipológiának is kevés köze van a reálisan létező kígyók biológiai (fajok szerinti, ökológiai stb.) besorolásához. 11 A magyar néphit természetfeletti lényei is valóságosan létezőnek hittek és hol határozott (ember, állat, ritkán esetleg más) alakban elképzelt, hol határozott alakot nem öltő lények. A magyar néphitre fokozottan érvényes, hogy ,,az álmok állattana szegényebb, mint Isten zoológiája" [Borges 1988:6]. A reálisan létező állatok a néphitben (népi tudásban) szinte mindig irreális attribútumokkal is fel vannak ruházva: ,,A nép általában hajlamos arra, hogy a valóságtól elszakadjon, mindent mind-