Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KÖNYVSZEMLE

olyan fontos, mint a testé. A betegség típusa és eredete szerinti gyógymódokat és eljárásokat ismerhetünk meg a tanulmány végén. A könyvet a gazdag fénykép és ábraanyag még színesebbé és élvezetesebbé teszi. R. Werner a maláj kultúra alapos ismerője, erről számos más műve is tanúskodik, (ezek egy részének felsorolása a könyv végén megtalálható) A szerző e könyve újabb hozzájárulás egy ma még meglévő tradicionális kultúra bemutatásához. Kollay Erika Wilson, N. G. : Scholars of Byzantium. Duckworth, London, 1983. 283 p. A könyv az ezer éven át virágzó bizánci kultúra fejlődéstörténetét mutatja be, kettős célt tűzve maga elé. Részint az antik örökség továbbvitelének útját vázolja, fontosságuknak megfelelő arányban használva azokat a kéziratos, szerzőhöz nehezen köthető munkákat is, amelyek e fejlődésnek nem csúcsai, hanem meghatározó tömegtermékei voltak, részint pedig művek és munkásságok elemzésével a bizánci művelődés jellemrajzát igyekszik adni. A bizánci kultúra sajátos szerepet vitt a művelődéstörténetben, hiszen gondolatok és könyvek sokaságát őrizte meg s tartotta életben — nélküle sem az iszlám világ sem az európai reneszánsz nem termékenyülhetett volna meg - másrészről viszont kötöttségei, statikussága miatt, e gondolatoknak s szövegeknek inkább konzerválására volt alkalmas, hasznosítására nem. (A bizánciak szinte olyan házasságban éltek az antik örökséggel, mint ahol a férj szereti ugyan a feleségét, de sohasem hál vele.) A könyv éppen ezt a kettősséget képes árnyaltan és a jelentős alkotók esetében másoknál igazságosabban föltárni rövid, logikusan egymáshoz kapcsolt esszéiben. Wilson, fölismerve a hétköznapi kultúra döntő fontosságát, nem a csúcsteljesítményekre kíváncsi, hanem inkább a kultúra talajára: az oktatásra, az oktatott szövegekre, a tudományosság korabeli szemléletére, s a hatások egymást érő s jellegzetes fogadtatásra találó hullámaira, egyszóval a bizánci műveltség arcára, a bizánci tudósok értékrendjére, gondolkodásmódjára. Ez a nehezen hozzáférhető forrásokat földolgozó, ám mégis olvasmányos munka nagy segítségére lehet mindazoknak, akik a bizánci tudomány történetével kívánnak foglalkozni, márpedig ez a tudomány — amint az Wilson művéből is kiderült — sokkal jelentősebb hatást tett Európára, mintsem azt előítéletektől vagy tudatlanságból vezettetve gondolhatnánk. Magyar IxíszJó Zimmermann, Hartmut: Simon Rudolf Brandes 1795—1842. (Quellen und Studien zur Geschichte der Pharmazie. Bd. 26. Deutsheer Apotheker Verlag, Stuttgart 1985. 278 oldal, 32 kép. A XIX. század jelentős német gyógyszerészének életét és munkásságát dolgozza fel a szerző. A bevezetőben a családról ír és megállapítja, hogy az első ismert Brandes 1479-ben élt, innen vezeti le a címben szereplő Brandes geneológiáját. Bemutatja a címben szereplő gyermekéveit, tanulmányairól ír és ismerteti a gyógyszerészi képzésének éveit Halléban. Erfurtban, majd a doktorátusának megszerzésének körülményeiről olvashatunk. Külön fejezetet kapott Rudolf Brandesnek a hazafias szervezetekben kifejtett tevékenysége. Tárgyalja a gyógyszerügyi szervezőkészségét, kiadói munkásságát (mert ilyenirányú tevékenységet is folytatott) és a különböző gyűléseken mondott beszédeit. Az alapítványok és segélyegyletek terén kifejtett munkásságát és a különböző társaságokban végzett tevékenységét. Végül rátér Rudolf Brandes tudományos munkásságára, amelyet nemcsak a gyógyszerészet, de az ásványtan, kémia és meteorológia terén is kifejtett. Bemutatja a patikáját és leszármazottait napjainkig. A kötet végén felsorolja Rudolf Brandes irodalmi munkásságát és levelezését. Rádóczy Gyula