Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KÖNYVSZEMLE

Zirnstcin, Gottfried: Charles Darwin. Leipzig, BSB B Teubner Verlagsgesellschaft, 1985. 5. Aufl. Abb. 33. S. 147. (Biographie hervorragender Naturwissenschaftler, Techniker und Mediziner Bd. 13.) Charles Darwin életének és munkásságának tanulmányozása a mai kor kutatói számára is kedvelt téma. Darwin 1809. február 12-én született Shrewsbury-ben, mely időpont az angol ipari forradalom évével esett egybe. A szerző néhány mondat erejéig betekintést enged a kor Angliájának viszonyaiba is. Életrajzi adataiból kitűnik, hogy érdeklődésének alakulása családi indíttatás eredménye, melyben jelentős szerpet játszott nagyapja, Erasmus Darwin személye, aki korának elismerten híres temészettudósa volt. Darwin már 9—10 évesen szenvedélyesen gyűjti az ásványokat, rovarokat, madarakat, de gondokodásmódjával ellentétben áll az élőlények elpusztítása, így az állatok búvóhelyeit kutatja és figyeli meg azok viselkedését s csupán elpusztult állatokat gyűjt össze. Édesapja, aki jónevű orvos Darwint 16 éves korában Edinburghba küldi orvosi tanulmányok folytatása céljából, azonban Darwin a boncolásokkal és a kórházi miliővel képtelen megbarátkozni, így megszakítja tanulmányait. 1928-ban Cambridgeben theológiai tanulmányokba kezd, ahol megismerkedik Prof. J. Steven Hcnslow-val az egyetem híres botanikusával. Az ő hatására jutnak kezébe a kor híres természettudományos munkái, melyeket különös alapossággal tanulmányoz. Ugyancsak Henslow ösztönzésére 1831—1836 között világkörüli útra indul természettudományos ismeretinek elmélyítésére. Feljegyzéseiben, amely útja kezdeti szakaszában készült, a fő hangsúly a geológiai megfigyeléseire tevődik. Legnagyobb élményt számára a Galapagos szigetek növény- és állatvilágának tanulmányozása jelentette, ahol a világ egyéb tájain fellelhető fajoktól teljesen különböző és ismeretlen faunát és flórát fedezett fel. Megállapította azonban, hogy az ismert és ismeretlen fajok között rokonság tételezhető fel. A ,,

Beagle" fedélzetén tett közel 5 esztendős utazásáról hatalmas gyűjteménnyel tért vissza Londonba, ahol több híres szakemberrel látott hozzá az anyag aprólékos vizsgálatához és feldolgozásához. A vizsgálatok eredményét könyv formában írta le, mely munkához egy általános bevezető részt szerkesztett, s a kötetet a leírt állatok elterjedésére és életkörülményeire vonatkozóan saját megfigyeléseinek eredményeivel egészítette ki. A munka, mely naplószerű megfogalmazásban íródott 1845-ben „Egy természetbúvár utazása a Föld körül" címmel jelent meg nyomtatásban. Darwin 1839-ben megnősül, unokatestvérét veszi feleségül, akivel a Down-ban vásárolt birtokán élete hátralevő 40 esztendejét kizárólagosan kutatásainak szenteli. Az útinapló írása közben fogalmazódik meg benne a fajok eredetének kérdése, melynek alapjául a mesterségesen létrehozott állat- és növényfajok szolgálnak, s ezt alapos bizonyítékokkal támaszt alá. A mesterségesen tenyésztett növényi és állati fajok egyedei többé-kevésbé különböznek egymástól és sokkal több utód létrehozására képesek, amely természetesen a létért való küzdelem miatt a természetes kiválasztódás folyamatát vonja maga után. Lényeg, hogy csupán a legéletképesebb egyedek maradjanak fenn, ez a fajfenntartás legfontosabb kritériuma. Ezeket a gondolatait 1859-ben „A fajok eredetéről" szóló, mindmáig igen nagy érdeklődésre, de ugyanakkor vitákra is szolgáló munkájában fejtette ki. Charles Darwin, aki hatalmas szolgálatot tett természettudományos ismereteink bővítésére 1882. április 19-én hunyt el. A könyvet igen jól válogatott ábrák, irodalomjegyzék és névmutató egészíti ki. B. Szalkay Judit