Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KÖNYVSZEMLE

1889-ben költöztek a fővárosba. Berlin a századfordulón és a XX. század elején tudományos központ volt, különösen a természet — és orvostudomány területén. A fiatal Brugsch nem készült orvosnak, mégis - barátai tanácsára — felsőfokú tanulmányait a berlini egyetem orvosi fakultásán kezdte. Ezekben az években foglalkozott zenével, művészettörténettel, germanisztikával, hallgatott relativitás- és kvantumelméletet. Ekkor alapozta meg a később sokat emlegetett sokoldalú műveltségét, filológiai tájékozottságát is. Fiatalon kezdte tudományos, publikációs tevékenységét, és 1909-ben már egyetemi magántanár, 1912-ben a Charité első főorvosa, 1914-től igazgatóhelyettese. Az I. és II. világháború idején következetesen háborúellenes volt, később is elutasított mindenfajta emberellenes, embert megkülönböztető ideológiát. Berlint is nézetei miatt kellett elhagynia, és 1927-től éveken át a hallei egyetemen folytatta tanári és kutatói munkáját. A n. világháború után Kelet-Németországban új tudományos szervezetek létrehozása vált szükségessé. 1950-ig 46 orvosi társaság, egyesület alakult. Ezek szervezői a keleti részen maradt nagy orvosegyéniségek voltak, élükön Theodor Brugschsal, aki minden energiájával az egészségügyi intézetek újraélesztése felé Ibrdult. Számtalan funkciót vállalt, neve elválaszthatatlan Kelet-Németország első tizenöt évének egészségügyi intézményhálózatától. Jürgen Konert könyve Theodor Brugsch élettörténetéből politikai szerepvállalásait emeli ki, és politikai szempontból vizsgálja a nagy belgyógyász tudományos tevékenységét is. Deáky Zita Krafft Michael: Die anthroposophische Heilmittellehre und ihre geistesgeschichtliche Beziehung zu Heilmittelkonzepten des 19. Jahrhunderts. Deutscher Apotheker Verlag. Stuttgart, 1984. 210 oldal. Újabb kötettel gyarapodott a „Quellen und Studien zur Geschichte der Pharmazie" sorozat, amely a fenti címen megjelentette M. Krafft gyógyszercszdoktori értekezését, amely a prof. dr. Rudolf Schmitz által vezetett marburg-lahni Philips Egyetem Gyógyszertörténeti Intézetében készült. A téma kidolgozásának az adott különös aktualitást, hogy hosszadalmas és szenvedélyes viták után az NSZK nemrégiben kiadott egy hivatalos homeopata gyógyszerkönyvet. A jelenleg uralkodó tudományos fejlődés ezt nem indokolja, a lakosság igénye annál inkább. Mivel ez a terület a hivatalostól eltérő ismeretelméleti alapokon áll, tágyalja a szóbanforgó filozófiákat (antropozófia, karma, goetheanizmus, stb) és az azokra alapuló gyógyszertani elméleteket, gyógyszer-csoportokat, egyes gyógyszereket. AII. rész kritikai összehasonlító leírásban mutat rá az antropozófia és a homeopátia közötti különbségekre. Felmutatja azokat a folyamatokat, amelyek miatt a medicinának ez a területe napjainkban váratlanul gyors rehabilitációt ért meg (kevésbé technizált, kevésbé művi, természetes, mindenség egysége, stb.) Az antropozófikus gyógyszertan történetét nemcsak a címben adott 19. században vizsgálja, hanem nyomon követi Rudolf Steiner 1920—1940-es évekbeli írásaiig. Végül a szerző úgy véli, a tudományos fejlődés válságszituációba érkezett, a lappangó világnézeti szorongó érzés a gyógyszertan területén is kezd kirajzolódni. A könyv aktualitása miatt különös igényt tarthat mindazok számára, akik napjainkban a természetgyógyászat, benne a homeopátia alapjaival elvi síkon kívánnak megismerkedni. Dr. Graharits István Kuhn, Walter — Tröhler, Ulrich (Hg): Armamentarium obstetricium Cottingense. Göttingen, Vandenhoeck - Ruprecht, 1987. 216. p. 159 kép. A 18. századi élénk természettudományi érdeklődés hozta létre az első botanikai, zoológiai, ásványtani, anatómiai gyűjteményeket. Európa szerte anatómiai múzeumokat, kabineteket rendeztek be, elsősorban dokumentációs és oktatási célokkal.