Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KÖNYVSZEMLE

A nemet nyelvterület legelső anatómiai kabinetjet Göttingában, Németország első egyetemi szülészeti klinikáján hozta létre J. H. Fischer 1785-ben. A Fischer-féle alapgyűjteményt F. B. Osiander tovább gazdagította, és 30 évi tevékenysége alatt vált igazán jelentőssé és ismertté. 1812-ben katalógust is készített, amelybe akkor 1564 preparátumot vett be, és mindegyiket rövid kommentárral látta el. Osiandert különösen az orvosi eszközök és műszerek érdekelték, és fontosnak találta a hallgatók technikai ismereteinek fejlesztését is. Ennek köszönhetően rendkívül gazdag a gyűjtemény eszköztára. 1862-ig állt a szülészeti kabinet az egyetemi oktatás és dokumentáció szolgálatában. Ekkorra azonban elvesztette didaktikai jelentőségét, így a gyűjtemény egy része szétszóródott, megsemmisült. Csak 1984 márciusában születhetett újjá a göttingai Orvostörténeti Intézet segítségével. A még megmaradt 1450 tárgyat rendezték és katalogizálták. Ebből a ritka, majd 200 évet felölelő orvostörténeti anyagból nyújt válogatást a könyv. Három nyelven mutatja be az orvostörténeti hátteret, a szülészeti viszonyokat a 18—19. században, a szakág orvosi eszközeinek fejlődését. Áttekintést kapunk a göttingai egyetem szülész- és bábaképzéséről, a szülészeti klinika életéről és az anatómiai kabinet történetéről a kezdetektől napjainkig. A könyvet 159 színes kép illusztrálja, jegyzet, irodalomjegyzék és névmutató segíti a témában való tájékozódást. Deáky Zita Ledermann, Francios: Bibliographie des ouvrages suissess de pharmacopée. Zürich, Juris Verl. 1984. 135 p. 23 ill. A szerző nem kevesebb célkitűzéssel indítja útjára vékony könyvecskéjét, mint „összegyűjteni és kijavítani az e tárggyal foglalkozó bibliográfiákat, valamint lerakni az egész világ gyógyszerészeti bibliográfiáit összefoglaló munka alapjait, illetve ösztönözni annak megteremtését". Ennek első lépéseként indítja könyvét, amely a gyógyszerkönyvekkel foglalkozó svájci munkákat sorolja fel. A gyógyszerkönyvek kommentárjait is magában foglaló 184 munka felsorolása igen nagy körültekintést enged feltételezni a szerzők részéről. A könyv végén mutatókat találunk, amely a városok, a kiadók, a szerzők, a kiadás időpontja, sőt a könyvtárak szerinti eligazodást könnyítik meg. A gyógyszerkönyvekkel foglalkozó történeszeknek feltétlenül figyelembe ajánlható ez a könyvecske. Rádóczy Gyula De Maria, Giorgio: Le nostre erbe e piante medicinali. Genova, Sagep Ed., 1981. 271 p. ill. Az utóbbi években reneszánszát éli a gyógynövény-terápia. Egyre népszerűbbé válik az az irányzat, hogy mesterséges vegyületek helyett inkább a természet adta gyógyanyagokkal lépjünk fel a betegségekkel szemben. A könyv bevezetőjében elveti azokat az ellenvéleményeket, amelyek a paramedicina körébe sorolják a gyógynövény-terápiát. Történeti bevezetőjében említést tesz néhány alapvető gyógyszerről, amelynek alapanyaga növényi eredetű (papaverin, valeriána, digitalis, stb.). Majd néhány általános érvényű törvényszerűséget ismertet a gyógynövényekkel kapcsolatosan, amelyek főként a laikusok számára tartalmaznak hasznos tudnivalókat. Mely részeket lehet felhasználni, a legfontosabb alapanyagok csoportjai, szól a növények gyűjtéséről és helyes tárolásáról is, stb. Ezek után következik a kiadvány gerincét képező, növényismertető rész. A növényeket alfabetikus sorrendben közli a hivatalos latin elnevezéssel és a család megjelölésével, de a népies névvariációkat is feltünteti. Ezután az előfordulási helyet írja le, mely hónapban virít, mely részei hasznosíthatók, fő hatóanyagai, alkalmazásának módja, mely betegségekre ajánlott.